Daddy Deadly Cool

Túlzás lenne azt állítani, hogy ugráltam örömömben, amikor megtudtam, hogy az idei rohamot Deadpool fogja vezetni. Mérsékelt lelkesedésemről nem a nagyszájú zsoldos tehetett, meglehetősen hézagos ismereteim a karakterről kimerülnek az első két mozifilmben látottaknál, így leginkább a egyszeri VR fanatik és az egykori képregény rajongó kíváncsiságával böktem a vásárlásra. Peter Parker vagy Tony Stark természetes lazaságával mindig könnyedén tudtam azonosulni, de vannak az infantilis Marvel humornak olyan rétegei, amivel nem tudok rezonálni, szerencsére a 18-as karika nem az alfa generáció számára írt dialógusokat sejtetett. A regenerálódó degenerált egyetlen szuperképessége a játékmenet szempontjából még annyi különlegességet sem ígért, mint az ilyennel egyáltalán nem rendelkező Iron Man és Batman VR kalandjai, így talán nem volt teljesen alaptalan azon félelmem, mire lesz elég a "mezei" tűz- és közelharc.

A bemelegítőnek szánt első küldetést talán ezen prekoncepcióim miatt elég sótlannak éreztem, noha percről-percre egyre nagyobb mosollyal vetettem bele magam az őrült tempójú akrobatikába, a stukkerorgiába, a generic goonok parizerré szeletelésébe. Végtelenül árkádos csetepatékra kell számítani, ahol a harcrendszer mélységeinek megismerése nem órákba, csupán néhány percbe kerül, aztán mehet a darálás. Minden szinten búcsút intünk a valóságnak, a fegyverek automatikusan újratöltődése alap, de hát ki is akarna tárakkal pepecselni egy olyan világban, ahol a leszakadt kezünk pillanatok alatt visszanő? A vizuális megjelenítésének kimondottan jót tett az élethűség kergetésének elengedése, de hát mi is lenne megfelelőbb a cell-shaded stílus erőteljes kontúr vonalainál és élénk színeinél a képregénykockák életre keltéséhez? A képregény kockák elélveznek tőle, miközben az asztali társainál jóval szerényebb képességekkel rendelkező mobilchip is megkönnyebbülten fellélegezhet.

Unreal Poolnament

A játék sztorija - természetesen - egyetlen pillanatra sem veszi komolyan magát, ezért ne tegyük ezt mi sem! Miután elsajátítottuk az irányítás alapjait és belerázódtunk Deadpool szerepébe, egy intergalaktikus reality show - központi hubként funkcionáló - stúdiójában találjuk magunkat. A MojoTV névadó producere Marvel szupergonoszok begyűjtését bízza ránk a csatorna futurisztikus arénákban zajló összecsapásaihoz, fáradozásainkért cserébe busás bevételeket helyez kilátásba a nézettség függvényében. A gyűjtögetnivalók kimerülnek a félreesőbb helyeken szétszórt képregényborítókban, különös módon achievementeket sem kapunk a Deadpool VR-hoz, így az egyetlen viszonyítási alap a nézőszámunk marad. Minél látványosabban és változatosabban küzdünk, minél több trükköt és parkour mutatványt hajtunk végre, annál többen néznek minket a TV-ben, és egyre különlegesebb fejlesztéseket és fegyvervariánsokat tudunk feloldani. Ha elég ügyesek vagyunk, felcsendül valamelyik jól ismert zúzós dallam és átmenetileg olyan legendás fegyverekkel apríthatjuk az ellent, mint Thor kalapácsa, vagy Gambit kártyalapjai.

Nem nehéz kitalálni, kivel kell megküzdenie a szupergonosztevőknek: az arénaharcok a nagyjából tíz órás játékidőnk felét teszik ki és számomra szórakoztatóbbak voltak a sztoriküldetéseknél. Ezen pályák felépítését és képi világát erősen inspirálta egy régi, népszerű multiplayer cím, sőt továbbmegyek: a Deadpool VR küzdőtereit nyugodtan tekinthetjük szegény fejszettesek Unreal Tournamentjének! Ami nem csak a külsőségekben nyilvánul meg, mozgásrepertoárunk a dupla ugrással és a vetődésekkel, a fix pontokon felszedhető fegyverek (minigun, rocket launcher), a klasszikus játékmódok (CTF, FFA, deathball), a felugró double kill/triple kill üzenetek mind-mind megidézik a kortalan klasszikust és eszembe juttatták, mennyire hiányzik egy ilyen típusú VR játék a kínálatból. Továbbra is. Merthogy szegény botok még a legnehezebb szinten is annyira ostobák, hogy egy húsz éves "moderate"-szintű UT2004 bot könnyedén felmosná velük a padlót...amit egyébként lehetne orvosolni egy igazi többjátékos móddal, remélem a fejlesztők is észreveszik ezt a kiaknázatlan lehetőséget. Egy másik probléma is itt ütközik ki igazán: nagyobb mennyiségű ellenféllel a képernyőn, mozgalmas jeleneteknél a játék egyszerűen szaggat, nincs még megfelelően optimalizálva.

Az ellen nem Wade

Vegyes érzelmek kavarognak bennem a stáblista legördülése után, a Deadpool VR egy közel sem hibátlan, számos pontján további finomításra szoruló kaotikus akcióorgia, aminek nem sikerült felnőnie a tavalyi Arkham Shadow nagyságához, mégis inkább a szerethető tulajdonságai maradtak meg bennem. Neil Patrick Harris - amennyire meg tudom ítélni - talán még Ryan Reynoldsnál is jobban lubickol a főszerepben, néha roppant idegesítő tud lenni, de számos alkalommal egy jóféle stand-up előadáson éreztem magam és hangosan felnevettem egy klassz poénon, vagy jót mosolyogtam a századik popkultúrális utaláson. A negyedik fal rendszeres áttörése viszonylag ritka jelenség videójátékokban és ezért talán még jobban is működik a mozivászonnál, most történt életemben először velem olyan, hogy egy bossharc előtt az általam irányított hős időt kér és elbeszélget velem. Külön kiemelném még John Leguizamo szenzációs alakítását Mojo-ként, semmiképpen ne hagyjuk ki a küldetések közötti opcionális videóhívásokat, a narratíva legjobb pillanatairól maradunk le!

A Twisted Pixel stúdió többször tett bizonyságot kreativitásáról néhány formabontó ötlet játékmenetbe emelésével, Deadpoolnál nem is találhattak volna őrültebb arcot egy puskából való kilövéshez, de egy bizonyos cameoval való közös motoros száguldás is felejthetetlen momentumként marad meg emlékeimben. Ennél a pontnál érdemes megjegyeznem, hogy a Deadpool VR egy meglehetősen intenzív, ugrándozással és forgolódással teli akciójáték - és bár be lehet kapcsolni a megszokott VR komfortopciókat - így semmiképpen nem tudom azoknak ajánlani, akik most veszik életük első VR szemüvegét, csakis tapasztalt, edzett öreg rókáknak...a Meta sem erőlteti a Quest 3S Black Friday csomagjaiba. Ha viszont bírod a strapát, mindened az adrenalin, szórakoztat az árkád szágulás, adja a főszereplő cinikus humora és szemet tudsz hunyni némi optimalizálatlanság és javításra szoruló játékelem felett, érdemes lehet legalább egy próba erejéig ránézned.

PLATFORM Meta Quest 3/3S | KIADÓ Oculus Studios | FEJLESZTŐ Twisted Pixel Games | MEGJELENÉS 2025. november 18. | ÁR 45.99 EUR