Szeretsz valódi emberekre lövöldözni?
Az American Laser Games egy a kilencvenes évek elején aktív fejlesztő-kiadó volt, akik sikeresen lovagolták meg a filmfelvételeken alapuló játékok divathullámát. Ma már tudjuk, hogy nem ezek lettek az iparágat előre mozdító, megkerülhetetlen klasszikusok, de akkoriban ez még a jövő zenéje volt.
A Crime Patrol eredetileg árkád játékgépként jelent meg 1993-ban, amit később portoltak Windowsra meg DOS-ra is. Az első részével a kilencvenes évtized derekán találkoztam, egy kitelepülős rendezvényen lehetett kipróbálni a rendőrök standján. (Hogy nekik legálisan vagy illegálisan volt-e meg, jó kérdés...) Akkoriban teljesen elvarázsolt a valósághű látvány, és ezen emlékek hatására kerestem rá nem rég, és próbáltam ki újra ezt az egyszerű FMV rail shootert. Az első részben egy nevenincs "dude" karrierjét egyengethetjük, aki küldetések teljesítésével egyszeri rendőrből a Delta Force tagjává válik, míg a második, Drug Wars alcímű epizódban a kábítószer-ellenes háború apropójából mászunk meg egy hasonló ranglétrát.
A játékmenet során az interaktív filmek alapján haladunk előre, és lőjük le az elénk kerülő rosszakat, akik egy golyótól elhullnak (többnyire), de a játékos is. A lineáris videókat alkalmanként statikus, de random megjelenő ellenfeles helyszínek is változatossá teszik, illetve időnként fegyvertelen civilek is beugranak a képbe, akik lepuffantása szintén életvesztéssel jár. Mindegyik szinthez kapunk egy társat is, akik a maguk túljátszott módján emlékezetes karakterek, legyen szó az idegbeteg rendőrnőről, a Yoo-hoot (kb. Nesquick) szürcsölő detektívről vagy a fánkzabáló chicagoi zsaruról. Szerepük leginkább az, hogy életvesztést hol lesajnáló, hol cinikus ("Müzlis dobozból szerezted a lövészengedélyt?") megjegyzéssel kommentálják.
A DOS verziókban van lehetőség mentésre, azonban az összecsapott Windows portban nincs. Ez utóbbi nagy kár, mert a szemnek kellemesebb, magasabb felbontású videók ez utóbbiban találhatóak.
Pro:
a társaink;
a Windows verzió videói;
egyszerű, de nagyszerű játékmenet;
a színészi túljátszások hozzáadnak a hangulathoz;
feljebb tekert komolytalankodás a második részben;
megsüvegelendő kaszkadőrmunka;
passzoló aláfestő zenék;
nincs túlnyújtva;
Kontra:
a DOS verzió pixeles videói;
néhány random szekció túl nehéz lett;
nem lehet már teljesített küldetéseket újra játszani;
a DOS-os második rész mentés bugja;
nincs mentés a Windows verzióban;
Kiknek ajánlható?
Akiknek bejön a kilencvenes évek eleji cheesy stílust, azok pár órára kellemesen ellövöldözhetnek benne. Sajnos az alacsony felbontású DOS verzióval érdemes, a Windows port egy összecsapott fércmű lett.