Ez nem mod. Ez új élet. A Half-Life 2 nem csak működik VR-ban, hanem megmutatja, mit kellene csinálni másoknak is.
Minden jel a VR szegmens Csipkerózsika álomba merülésére utal. A PlayStation VR2 úgy ünnepli a héten harmadik születésnapját, hogy a saját apukája is megfeledkezett róla. A Meta az év eleji vérengzése keretében bezárta szinte az összes korábban felvásárolt, mobiljátéknál komplexebb alkotásokra szakosodott stúdióját. A VR világ szeme most a Valve-ra szegeződik, mindenki a Steam Frame-től várja a megváltást. Semmi kétségem nincs afelől, hogy egy kiváló VR headsetet kapunk ismét tőlük, még ha a chipgyártásban végbemenő változások miatt a tervezettnél jóval nagyobbra is kell nyitni a bukszát a rá szomjazó játékosoknak. A nagy várakozás közepedte azonban ne feledjük: a technológia csak akkor számít, ha van mit megmutatnia. Mint Alyxnek 2020-ban, vagy Gordonnak 2004-ben.
Black Meta
Ahogy abbamaradtak a kurrens VR megjelenések, volt egy kis időm elmerülni a kizárólag PC-n elérhető, hagyományos játékokhoz készített VR modokban. Az első fecske mi más is lehetett volna, mint életem első - még CD lemezekről telepített és 56k-s modemmel aktivált - Steam játéka: a Half-Life 2. A VR támogatás ingyenesen elérhető mindenki számára a Steamen, amennyiben rendelkezik a Half-Life 2, az Episode 1 vagy az Episode 2 egyik példányával, esetleg a felnőttkorúvá cseperedett The Orange Boxszal. Alkotóiról annyit érdemes tudni, hogy a modderekből álló csapat Flat2VR Studios néven a mod megjelenése óta saját stúdiót alapított, tavaly év végén adták ki a teljesen VR-ra átírt, zseniális Roboquest VR-t és jelenleg is olyan címek virtuális valóságba ültetésén dolgoznak, mint a Flatout vagy a Postal 2. A Half-Life 2: VR Modot tekinthetjük tulajdonképpen a vizsgaprojektjüknek is, ami egyben a VR modkészítés tankönyvi mintapéldánya. Nincs rá okom, hogy ezzel a a végéig várjak, türelmetlenek már itt abbahagyhatják az olvasást: igen, a Half-Life 2: VR Mod minden idők egyik legjobb játékának a szinte tökéletes víárosítása, töltsd le azonnal és próbáld ki magad! Az alapjáték egy pizza, akcióban egy gombóc fagyi ára, a mod ingyenes, a gépigénye roppant alacsony, bármilyen Steam VR kompatibilis VR fejszettel játszható - kell ennél több?
A Quest 3-at felvéve különösen meglepett, hogy mennyire jól öregedett a Freeman. Azért ne szórakozzunk már, egy lassan 22 éves játékról van szó! Nem azt állítom, hogy látványvilágában versenyre kelhet egy mai AAA címmel, de a standalone VR kínálat 90%-ával könnyedén felmossa a padlót. A textúrák alacsonyabb felbontásúak és homályosak, a környezet részletessége, a tereptárgyak száma is meglehetősen szerénynek hat ma már, a fények-árnyékok a három generációval ezelőtti technológiákra épülnek. De azért minden momentumában érződik, hogy ott van mögötte egy olyan erős, kiforrott art design és pályatervezés, amivel egy indie csapat csak nagyon kivételes esetekben tud konkurálni. De nem is mennék bele jobban, mert nem ezen van a lényeg: nekem a nosztalgia miatt ez mindig is szép lesz, másoknak meg technikailag még elfogadható, művészileg meg ízlés kérdése.
Six Degrees of Freeman
A varázslat két fő összetevőjét 6 DoF-nek és HUD-nak hívják. Előbbi a teljes szabadságot jelöli a virtuális térben, standard mozgásérzékelős VR vezérlőkkel bármilyen irányba tudunk mozogni és lőni is, míg a második a képernyőre vetített információs területet jelentené. Már ha lenne ilyen. De nem véletlenül nevezték el magukat Flat2VR Studiosnak, ugyanis a tökéletes immerzió megteremtéséhez az életerőnket és pajzsunkat a bal csuklónkon, a lőszerállományt a fegyverek digitális kijelzőjén követhetjük nyomon. A stukkerek váltása a Half-Life: Alyx rendszerét veszi kölcsön: az analóg kar lenyomásával megjelenő eszköztárból kiválasztjuk a kívánt darabot, majd felengedjük a kart. Magunkhoz nyúlni csupán akkor kell, amikor a mellkasunknál elhelyezkedő tárakat cserélnénk. (Vagy ha Alyx nincs a közelünkben.) A VR Modban új, részletes és nagy felbontású fegyvermodelleket kapunk, amelyek gyönyörű panorámát biztosítanak az iszonyatosan pörgős, frenetikus gunplayhez. Nagyon komoly munkát végeztek a srácok, gyakorlatilag minden mordályhoz felépítettek egy komplett célzás-lövés-tárazás mechanikát. A számszeríj távcsövébe fizikailag nézünk bele, a géppisztoly lézeres reflex irányzékot kapott, de a shotival vettek le igazán a lábamról. Azzal ugyanis mi töltünk csőre minden egyes lövés után, így a tűzgyorsaság is csak az ügyességünkön múlik, tehát a játékmenetre is komoly kihatása van a módosításnak. Természetesen repertoárunk részét képezi az elmaradhatatlan feszítővas is, a ládák szétverése már önmagában fülig érő szájakat okozhat, de néha jól jön a manhackek és headcrabek ellen is. A gravitor puskára akár egy külön játékot fel lehetne építeni, nehéz szavakkal átadni a fűrészlapokkal vagy a robbanó hordókkal való katartikus őrjöngést a virtuális Ravenholmban!

A járműves részek szintén megállnák a helyüket önmagukban is, a Combine elleni Carmageddon a buggyval vagy a lehulló bombák előli menekülés az airboattal soha nem volt még ennyire testközeli élmény és még csak hasonlóval sem találkoztam eddig VR-ban. Mozgási betegségre hajlamos vagy kevésbé edzett tudóspalántáknak is jó hírrel szolgálhatok: szemérmetlen sok lehetőségünk van a komfortopciók személyre szabására. Nem csak a már megszokott árnyalókra, teleportálásra, szakaszos fordulásra gondolok, ennél jóval alaposabb munkát végeztek a modderek. A járműben ülve átválthatunk laposképernyős megjelenítésre, a fegyverek esetében kikapcsolhatjuk a fizikai tárazást, az opcionális lézerirányzékot meg be; tényleg mindenre figyeltek és minél szélesebb közönség tetszésének elnyerése volt a cél. Ugyan nem hivatalos Valve által készített modról van szó, de Gabeék teljes mellszélességgel a Flat2VR modding közösség mögött álltak, illetve a végső termék igényességét látva nem csodálkozom, hogy olyan szponzorokat sikerült még hozzá megnyerni, mint az Oculus, a HTC vagy az nVidia. Bár számos játékmechanikát nem ültettek át mozgásvezérlős irányítókra - például az ajtók nyitása, vagy az interakció gombnyomással történik - ezek fel sem tűnnek egy idő után, annyira erős az összkép. Nem csak a harc működik kifogástalanul, de a tárgyak mozgatását, a Half-Life 2 fizikai rendszerét, vagy az ütközés detektálást is megirigyelhetné sok natív VR cím. Ha G-Man megjelenne most nálam egy aktatáskával és azt mondaná, hogy a következő években új VR játékok helyett ehhez hasonló VR modok készülnének, csak annyit kérdeznék, hol írjam alá. A Half-Life 2: VR Modot nem egyszerűen csak ajánlom, de kötelezővé tenném minden PC-vel és VR fejszettel rendelkező játékos számára: ha játszott az eredetivel akkor azért, ha nem, akkor azért!
Talpra, s lássa mivé lett a világ!
Volt egy másik különlegessége is a nosztalgiabombának: a Pink Sunset Studio jóvoltából elkészült a Half-Life 2, Episode One és Episode Two trilógia teljes magyar szinkronos változata! Így két legyet ütöttem egy csapásra: nem csak virtuális volt a valóság, hanem magyar is! Mivel magyarításról van szó, nem magyarosításról, ezért nem került bele Túró Rudi vagy pulikutya, de a jó öreg Trabantok továbbra is megmaradtak az örökkévalóságnak. A szinkronszínészek meglepően magas színvonalú munkát végeztek, nekik köszönhetően végül a virtuális valóságban vittem végig az első játékot anyanyelvemen. Megérte rá várni, még ha az életem felének is kellett eltelnie a megjelenése óta. A kelet-európai helyszíneken így már szinte otthon éreztem magam, egyedül a cirill betűk okoztak némi disszonanciát, reméljük nem csak bennem!
