Everybody Gone Rapturebacklog

Az Everybody's Gone to the Rapture egy 2015-ben PS4-re megjelent videójáték, amit 2016-ban egy PC port követett. Fejlesztője a sétaszimulátorok úttörőjének számító The Chinese Room volt, a kiadója viszont a Sony.

A játék a bevezetőben írt mondatokkal indít, majd elindulunk felfedezni a nyolcvanas évekbeli angliai falut és környékét. "Vajon mi történhetett itt?" teszi fel a kérdést a játékossal együtt a főszereplő karakter is, mert élő emberrel nem fogunk találkozni. Másvalamivel azonban igen: különös emlékfoszlányokkal, ahol a szereplőket ugyan egy (másként nem tudom leírni) fényjátékként, csillogásként látjuk, de a hangjukat tökéletesen halljuk. Ezekből tudjuk összerakni nem csupán a fő eseményt, hanem az egyes emberi sorsokat, kis közösségen belüli kapcsolatait is.

Ezen emlékekből kétféle van: az egyik automatikusan aktiválódik a közelükbe érésünkkor, a másiknál viszont egy nézőpontos, forgolódós minijátékot kell játszani, aminek a nyitjára még a végén se nagyon jöttem rá. Utóbbiak elvileg a történet szempontjából fontosabb események, nem mellesleg csupán ezek megtekintését követően ment a program. Ezen kívül a csörgő telefonok és rádiók aktiválásával beszélgetéseket meg személyes feljegyzéseket is hallgathatunk, de túl sok interakció nincs. Ráadásul Kate, a karakterünk nagyon lassan cammog, ami ugyan segít elmélyülni a játék melankolikus hangulatában, de ezért időnként jól jött volna a futás lehetősége.

A környezet megalkotása elsőrangú, grafikailag talán még ma is megállná a helyét, de a játék első indításkor furán csak 10 fps-sel futott. Kiderült, hogy ez a CryEngine 3-nak egy hibája, de egy bizonyos beállítást megbütykölve megoldódott a probléma, és teljes pompájában lehet élvezni a játékot.

Pro:

• a szinkronhangok;

• a vidék megalkotása;

• több épületbe bemehetünk;

• a fő történet és az emberi sorsokat bemutató kisebbek;

• a fel-felcsendülő, szomorkás zene;

• a fényjátékos karakterek;

• "gyűjtögethető" infók;

• gyönyörű grafika;

Kontra:

• a forgolódós minijáték;

• nem lehet akárhol menteni;

• lehetett volna némileg több interakció is;

• az achievmentek, ha nem nézed meg előre;

• néha jól jött volna a futás lehetősége;

Kiknek ajánlható?

A melankolikus, komolyabb drámai sci-fi történetek kedvelőinek, feltéve, ha nem zavarja őket a lassú, sétálós játékmenet.