Én kicsi gamer sarkom

Bő két évvel ezelőtti bejegyzésemben bemutattam az akkor aktuális, meglehetősen apró kuckómat, azóta nagyot fordult a világ. Tavaly ősszel tágasabb és élhetőbb lakásba költöznünk, ahol ugyan továbbra sincs dedikált videojátékos szoba, de a "Man Cave Micro"-t átköltöztettem, átalakítottam és az új lehetőségeket kihasználva némileg kibővítettem. Nagyjából mindent összehoztam, amit szerettem volna, ezt mutatom most meg nektek az alábbi, megjegyzésekkel tarkított galériában, remélem tetszeni fog.

Mivel a nappalinkat semmiképpen nem akarta a párom gamescommá alakítani, ezért a relatíve tágas hálószobánk egyik szeglete elfogadható kompromisszum volt mindenki számára. Egy kicsit tartott tőle, milyen lesz szörnyekkel ébredni, de voltam olyan kedves, hogy az általa legkevésbé favorizált Doom Collector's Edition Revenant-ját egy másik rajongó gondjaira bíztam. Kifejezetten örült a tökéletes hely megtalálásának: a folyosóról benézve a nyitott ajtón nem látszik semmi, csupán egy teljesen "normális" hálószoba ággyal, éjjeliszekrényekkel, komóddal. A földszinti lakás egy gyönyörű helyen található, a társasház a településünk legszélén áll, közvetlenül az erdő szomszédságában, a levegő hibátlan, a környék extrém csendes és ha kinézek az ablakon, majdnem olyan, mintha az erdő közepén élnénk, számomra a belvárosi nyüzsgés után sokkal ideálisabb pihenésre, tanulásra meg nagyjából mindenre.

A mindenbe a gaming is beletartozik, jöjjenek tehát szép sorjában a vasak! Sony fronton a standardnak tekinthető PlayStation 5 mellett egy PlayStation 3 Super Slim van még tartalékosként csatarendbe állítva, időhiány miatt szinte csak papíron létező retro-éhségem csillapítására, így nagyjából 17 évet tudok visszaugrani Sony-időben a HD korszak kezdetéig, ennél távolabbra nem hiszem, hogy valaha vágynék, vagy arra ott van az emuláció.

A zöldeket egy igen szemrevaló, különleges kiadású konzol, a Cyberpunk 2077 tematikájú Xbox One X képviseli és bár túl sok exkluzív címmel nem tette indokolttá beszerzését a Miki, a visszafelé kompatibilitás és a "One X Enhanced" címek miatt többször volt már érdekes számomra, meg persze az is kapóra jött, hogy a Series megjelenése után potom pénzért akart valaki megszabadulni ettől a gyönyörűségtől. Dekoratív megjelenésén túl egyelőre az egyetlen konzol a világon, amelyen UV-fény alatt egy magyar szót is felfedezhetünk.

A konzoloknál is kisebb, dizájnos mini-PC egy Lenovo Ideacentre 620s hetedik generációs i7 procival, 16 GB RAM-al és egy GeForce GTX 1050Ti-vel megtámogatva retrózni, stratégiai játékokhoz, internetezéshez elegendő. Megjelenítőnek egy 49"-os Sony XH80-at használok, a hangzásról egy Logitech Z625 2.1-es rendszer gondoskodik. Az utóbbi időkben eléggé szúrta a szememet a rengeteg HDMI-, audio- és tápkábel, ezért felszereltem nemrégen kábelcsatornákat is. Érezhetően van még hová fejlődni ezen a téren, esetleg következő lépésként itt-ott becsúszhat némi háttérvilágítás is...de egyelőre itt tartanak az alapok.

A legbüszkébb talán a Red Dead Redemption gyűjteményemre vagyok, ha egy mondatban szerepelne a "lakatlan sziget" és "egyetlen játék" kifejezés, akkor nem kellene sokáig gondolkodnom, örök szerelmem, végzetes crush-om.

Az elmúlt két évben viszonylag nagyot nőtt a Red Dead kollekció, no nem csak a 2010-es első epizód új generációs portjának köszönhetően. Tavaly Karácsonyra megérkezett a Kínai Népköztársaságból mini-Arthur [Nem Gyurcsány, hanem van der Linde embere], akit nem hivatalos licenc alapján, de meghökkentően magas minőségben készített el a LimToys, attól a naptól kezdve ő vigyáz a gyűjteményemre, ha nem vagyok itthon. A számos merchandise termékből is bezsákoltam párat: az eredeti Zippo öngyújtó, a fadobozos dominó-készlet mellett már ott figyel az első részhez kiadott kártyapakli is 2010-ből. Mivel több mint három éve leszoktam a dohányzásról, ezért úgy döntöttem, ha sikerül Stan Lee-t szűk két hónappal megelőznöm, akkor a 96. születésnapomon a Red Dead-es öngyújtóval fogom egyenként az összes gyertyát meggyújtani 2077-ben (már ha lesz akkor még benzin a bolygón). Dekorációs elemként felhasználtam egy pazar Colt Single Action Army (SAA vagy M1873, ismertebb nevén Peacemaker) replikát, amelyet az Amerikába kivándorolt német gravírozóművész, Cuno Helfricht keze munkája díszít. Majd 50 évig vezette Samuel Colt manufaktúrájának gravírozó műhelyét, a maga korában egyfajta státuszszimbólum volt a gravírozott Colt, a századforduló "iPhone 15 Pro Max"-a.

A könyvtár is bővült, az első rész normál és a második rész keményfedeles guide-jai mellé felkerült végre a polcra a piszok ritka Game of the Year Edition Guide is, nagy szerencsém volt vele, általában kisebb vagyonokért cserél gazdát ez a kiadás.

A Rockstar másik sorozata is helyet kapott a jobb felső ficakban, a két legutóbbi epizód különleges kiadásai mellé (vagyis inkább alá-fölé) jövőre talán felkerülhet a VI doboza is? Vajon a IV széfje és az V pénzszállító zsákja után maradnak ezen a vonalon? Ti értitek miért jut eszébe mindenről a pénz a Rockstar Games-nek, ha a GTA-ról van szó?

És ha már autólopás, akkor ne feledkezzünk meg a játéklopásról sem, az egyetlen redül szerzett jószágról. A hírhedt Cyberpunk 2077 előrendeléses-visszatérítéses ügye után a varsói lányok kérhették volna, hogy semmisítsem meg ezt a lélegzetelállítóan gyönyörű V szobrot és küldjem el nekik a Braindance felvételt bizonyítékként, de voltak olyan jó fejek, hogy megtarthattam. Majd' másfél évvel később nagyjából megközelítették az eredeti ígéreteket a jelen generációs konzolportokkal, a 2022-es Év Játéka számomra csont nélkül a Cyberpunk 2077 lett. A megbocsájtás jeleként és a jófejség viszonzásaként azóta becsúszott pár cumó: képregény, könyv, baseball-sapi, mini-figurák, Xbox, és hamarosan érkezik természetesen az áltimét edisön is Phantom Libertystől. Minden jó, ha jó a vége, spongyát a múltra, legyen béke!

Night City-től keletre fekszik Novigrad, Geralt von Riva ott szeretgeti a griffmadárt. A Witcher-kollekció is gyarapodott valamicskét, az évekkel ezelőtt kinézett ultra-sérülékeny, de csodálatos Wild Hunt CE mellett megcsíptem az Assassins of Kings Dark Edition-t, ami ráadásul "One X Enhanced" frissítést is kapott, így 4K-ban a Red Dead Redemption első részéhez hasonlóan mature-ként is indulhat némi engedménnyel a teen kategóriában.

Egy másik madárka, a Songbird is leszállt és teljessé tette Bioshock CE gyűjteményem, így egyik legrégebbi szobrom, a Big Daddy többé már nem magányos. A potyautasról jut eszembe, vajon Ueda mester miben mesterkedhet manapság? Esetleg látunk a Game Awards-on idén valamit tőle vagy Ken Levine Judas-ából új képsorokat?

Milyen kár, hogy a Sony abbahagyta a Special Edition-öket, Steelbook Edition-öket és a standard meg a gyűjtői változat között nincs alternatíva. Pedig a rajongóknak, fizikai megjelenést előnyben részesítőknek nagyon jó kis köztes volt a minimálisan magasabb összegért kínált steelbook/artbook páros az igényes slip case-ekben. De egyre erőszakosabban terel sajnos a Sony is a digitális piactér felé...

Mivel mind az ezen hobbira fordítható keret, mind a felhasználható tér véges és szándékosan korlátozott, ezért van egy íratlan szabályom. Ami most veszti el éppen ezt a jellegét, mert megosztom veled is, kedves olvasó: egy figurából/szoborból/karakterből csak egy maradhat. Vannak kisebb kivételek, mármint szó szerint kisebbek, mint ez a Lego Batman vagy Kratos-nak és Atreus-nak is van mini-változata, de például a régebbi Geraltnak kénytelen voltam útilaput kötni a talpára.

A Spider-Man 2-paradoxont némi töprengés után szerencsére sikerült feloldani azzal, hogy tulajdonképpen Venom figuráról van szó, Peter és Miles csak díszítő elemek, így maradhat az első is.

Kénytelen vagyok alkalmazni ezt a szabályt, hiszen a népszerű IP-k - mint az Assassin's Creed, a The Witcher vagy a The Last of Us - köré települt hatalmas merchandise-ipar olyan mennyiségű figurát és egyéb gyűjtögtenivalót ont ki magából, hogy nem polcokban, hanem szobákban kellene mérni a helyet, ha nem húznám be a kéziféket. És akkor még az újrakiadásokról, remasterekről, remake-ekről egy szó sem esett. Sokan nem is gondolnák, de például a rivaldafényből régen kikerült Bioshock relikviákkal, szobrokkal és egyéb jóságokkal is simán telíteni lehetne mindhárom polcomat. Oké tudom, egy Star Wars vagy Lego (esetleg Lego Star Wars) rajongó erre csak annyit mondana, hogy "Fogd meg a söröm!".

Ha már LEGO, akkor pont kapóra jött ez a tetszetős Tallneck, mivel egyik Horizon gyűjtői változatának figurája sem tetszett különösebben, de a "Totaku" Aloy mellé vágytam valami eredetire, ami nem bomlik le legalább a XXX. századig.

A másik hosszút egyelőre Corvo Attano maszkja foglalja el az Arkane-kollekció gyöngyszemeként, de úgy érzem, előbb-utóbb a falon fog kikötni ez a zsivány ereklye.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy gyűjtőnek tartom-e magam, akkor határozott nem a válaszom. Egy átlagos mai játékos vagy egy kívülálló számára annak tűnhetek, valójában ennek a hobbinak ilyen szerény szinten nem sok köze van a klasszikus értelemben vett gyűjtéshez, igaz magához a játszáshoz, a gaminghez sem. Egy hardcore játékosnak ugyanúgy semmi szüksége nincs ezekre a "kacatokra", mint ahogyan egyetlen fénykard vagy figura nélkül is lehet valaki feketeöves Star Wars-rajongó/függő/szakértő. Az én szememben az igazi gyűjtők általában bontatlan és makulátlan állapotban őrzik meg a játékokat, gyűjtői változatokat, figurákat az utókornak...és sokkal közelebb állnak a befektető, mint a kocka definíciójához.

Azóta szerettem volna részese lenni ennek a klubnak, mióta 2010-ben születésnapomra megkaptam az akkori barátnőmtől (aki egyben a mostani feleségem) a Splinter Cell Conviction gyűjtői változatát, de akár még korábbra is visszamehetnénk, amikor csak álom volt az eredeti játékok birtoklása és csupán a kirakatban csodáltam a StarCraft vagy a Diablo II "hatalmas" dobozát. Képtelen vagyok befektetésként tekinteni rájuk, hát ki az aki ezt az atomcuki Astro Bot-ot egy teljes napnál tovább bírja nem kibontani?

Néhány évtizeddel ezelőttig a családi könyvtár volt a lakás egyik ékköve, látogatóként lehetett egy elképzelésünk a házigazdáról, ha tüzetesebben megvizsgáltük a köteteket. Mára nálunk szinte csak mutatóban maradtak meg papír alapon, egyszerűbb és praktikusabb digitális formátumban, ebook olvasón vagy tableten hozzáférni ezekhez a tartalmakhoz...néhány év múlva a játékokra ennél is cudarabb sors vár, hiszen minden bizonnyal teljes lesz a kihalásuk. 10-20 év múlva az is csoda lesz ha pár embernél lesz még mutatóban néhány régi, dobozos, lemezes játék.

Én egészen biztosan ezen emberek között leszek. Szeretem ezt a kis "mellékhobbimat" a maga visszafogott keretei között művelni, hónapokig-évekig keresni egy-egy apróságot, amely közelebb hozza a számomra kedves karaktereket, játékokat. Szeretek ötletelni, felszerelni egy új polcot, állvánnyal vagy kábelcsatornával és egyéb apróságokkal javítani az összképen. Mindig vannak új tervek a levegőben, meg persze mindig megy az álmodozás is. Az álmodozás során elképzelem, milyen lenne a nappali vagy a folyosó falán három egyforma, egymástól egyenlő távolságra felszerelt fali vitrinben Master Chief, Commander Shepard és Doomguy sisaja egyenként piros, fehér és zöld háttérvilágítással...aztán felébredek és megpróbálok annyit kihozni a látomásból, amennyi ebbe a szerény birodalomba elfér. Jelen esetben egy MJOLNIR Mk.VI sisak a Halo 3 Legendary Edition-ből már pár hete várja, hogy megtaláljam a helyét, de nem sietek el semmit. Másik hosszabb távú, jelenleg is futó "projektem" egy Mafia tematikájú, ízléses polcrész kialakítása, annyit elárulhatok, hogy egy nagyon különleges és ritka Mafia-ereklye lesz a fő attrakció.

Ha rápillantok erre a gyűjteményre, nem műanyagot, fát vagy papírt látok magam előtt, hanem apró villanásokat az életemből, sok-sok megismételhetetlen pillanatot és szívmelengető emlékeket. Látom magam előtt, ahogyan a 90-es évek elején - konzol, számítógép és képernyő híján - Jani barátommal Az Ezüst-tó kincse társasjáték közben árgus szemekkel figyeljük a másikat, nehogy csaljon, majd 10 évvel később felváltva irtjuk a szörnyeket a Diablo II-ben. Amikor Pókemberre nézek, szinte hallom a nagyapám hangját, amint megkérdezi az újságárus bódéjánál péntek délután, szeretnék-e magamnak esetleg valamilyen képregényt. Jó szívvel gondolok vissza az utolsó hazámban töltött hónapokra, hosszú éjszakákat játszottunk át kiváló arcokkal az akkor megjelent Civilization táblás játékkal, akiket azóta sem tudott senki pótolni. A Lego Batman mellett parkoló Arkham Knight-os Batmobil csak egy normál Hot Wheels járgány 2015-ből, de előttem a három éves kisfiam örömteli arca van, amikor minden hétvégi bevásárláson választhatott egy új négykerekűt a parkolóházába...mégis mindig erre az egyre vágyott, sokszor oda kellett neki adnom. A The Last Guardian az előrendelés ellenére nagyon sokat késett 2016-ban (a nagy-britanniai Game-ből rendeltem meg a párom nevében magamnak Karácsonyra a steelbookos változatot), az utolsó pillanatig úgy volt, hogy már csak az Újévben érkezik meg, de amíg a fenyőt készítettem elő a pincében, december 24.-én délben az asszony titokban átvette a postástól és este meglepett vele, én meg annyira, de annyira örültem a "karácsonyi csodának", hogy egy időre újra gyereknek érezhettem magam 35 évesen. Több tucatnyi ehhez hasonló momentum köt számos darabhoz, ahol a tárgyak ugyan csak mellékszereplők, de segítenek felidézni életem sok boldog pillanatát.

Nem számítok évtizedek múlva ezekből semmilyen haszonra, nem vadászok kifejezetten értékes darabokra, kizárólag szerelemről lehet szó, olyan relikviák kerülhetnek a gyűjteményembe, amelyek "beszélnek" hozzám. Szeretek megpihenni a kis fészkemben, a párom és fiam mellett ez az a hiányzó 1%, ami 100%-ban az otthonommá is teszi lakásunkat.