gonzo1982

Biztos nektek is van néhány olyan játékcím életetekben, amelyet bármikor meghallva akaratlanul is melegség önti el szíveteket, megidézi a gondtalan fiatalkort, számos rég elfeledett emlék és érzés tör a felszínre miközben őszinte mosollyal süllyedtek a nosztalgia tengerében.

"A Commandos sorozatnak volt a legnagyobb szerepe abban, hogy a videojátékok váltak a szenvedélyemmé." - állapítottam meg néhány éve egy korábbi bejegyzésemben, amikor is kiválasztottam addigi életem négy legmeghatározóbb játékát. Végtelen órákon át bámultam meredten a Behind Enemy Lines, a Beyond the Call of Duty, a Men of Courage és a Destination Berlin második világháborús diorámáit, miközben megszállottan kerestem a leggyengébb láncszemeket a Harmadik Birodalom hadigépezetében. Acsik és trófeák híján Caparzo bajtársammal karöltve újabb és újabb kihívásokat találtunk ki magunknak: egyetlen gyilkolás nélkül kellett teljesíteni a feladatokat, miután a VERY HARD nehézségi szint alapértelmezettnek és unalmasnak számított a szülőhelyünknél is alaposabban ismert helyszíneken. Az etalonnak egyértelműen a 2001-ben megjelent Commandos 2: Men of Courage-t tekintem, mai szemmel is valami egészen hihetetlen mennyiségű innovációt és ötletet sikerült a fejlesztőknek mindössze néhány év alatt belesűríteniük, nem is csodálom, hogy 2020-ban utolérte szegényt a remaster-őrület. A spanyol stúdió csődjét követően a német Kalypso Media vásárolta meg a szebb napokat is látott sorozat jogait, a fejési szándékuk első ékes bizonyítéka a pofátlanul bugos, már-már a játszhatatlanság határát súroló állapotban kiadott Commandos 2 HD Remaster volt. Idővel rendbetették a portékájukat - majd érkezett a kevésbé népszerű Commandos 3 HD Remaster is - de sokkal érdekesebb bejelentés volt egy új stúdió alapítása Claymore Game Studios néven, kifejezetten egy új Commandos játék megalkotására.

Finally, some action!

Ilyen előzményekkel gondolom senkit nem lep meg, hogy rajtuk tartottam a szemem. A 2024-es megjelenést végül - kiváló érzékkel - nem erőltette a kiadó, egy meglehetősen bugos demó után fél évvel érkezett csak a teljes változat - többek között első napos Game Pass címként - amire némi habozás után rá is vetettem magam Steamen május elején. Ízléses és letisztult menü fogadott a jól megszokott katonás zenei témaval, a beállításoknál örömmel konstatáltam a UWQHD (3440 X 1440) felbontású monitorom támogatását és már töltődött is az első, tutorialként is funkcionáló pálya, magától értetődően a legkeményebb "VETERAN" nehézségi szinten. A Gonzo Suarezék által lefektetett alapok semmit nem változtak a kezdetek óta. A madártávlatból követett izometrikus nézetű virtuális terepasztalok hemzsegnek a fritzektől, a játékosnak egy elit kommandós egység parancsokaként a teljesen eltérő képességekkel és felszereléssel rendelkező katonáival kell közöttük rendet vágni, valamint ellenséges vonalak mögötti szabotázsakciókat végrehajtani. A zsáner kulcsszava még mindig a LÁTÓMEZŐ, egy jobb kattintás a német bakákra és aktiválódik a mágikus körcikk, amelynek közelebbi élénkzöld sávjában azonnal kiszúrják embereinket, távolabbi halványabb és immáron szaggatott sávjában csak álló pozitúrában. A grafika semmit sem változott a Commandos 2 óta, pontosan ugyanolyan lenyűgöző az Origins látványvilága is.

Mielőtt felkapnád a fejed kedves olvasó, természetesen csupán az emlékezetemben élő, erőteljesen idealizált képpel összevetve, a valóságban technikailag nyilvánvalóan nem tudja felvenni a versenyt a tesztelt trónkövetelővel még a HD Remaster sem. Az Unreal Engine 5 teszi a dolgát, hidegrázós élmény visszatérni a modern köntösbe bújt, szemet gyönyörködtető autentikus II. világháborús helyszínekre, de ne számítson senki túl nagy wasistdasra, közelre zoomolva még csak szépnek sem nevezném a játékot és az animációk is csak az szükséges minimumot hozzák. Szerencsére soha nem kell annyira ráközelítenünk az eseményekre, hogy ez szembetűnő legyen, a jól megszokott távolabbi nézőpontból meg simán hozza az műfajtól elvárt minőséget. Aminek egyáltalán nincs magas ára, a meglehetősen elavult GeForce RTX 2080Ti-vel mindent maximumra tekerve is kényelmesen hozta 60-80 képkocka/másodperces értéket a fentebb említett felbontáson (de boomerek is próbálkozhatnak céges notival, hiszen a minimum gépigény egy 4. generációs i5 és egy tíz éves Geforce GTX 970). A kémények füstölnek, a kikötőben sirályok repkednek, a tócsákban megcsillannak a napsugarak, a zászlók lengedeznek, a tetőkön található üvegablakokon át lehet látni, a civilek ügyes-bajos dolgaikkal foglalatoskodnak...egyszóval élettel töltötték meg a fejlesztők az immáron 360°-ban forgatható terepasztalokat. A művészeti dizájn egyértelműen inspirálódik az elődökből és a pályák is hasonló gondossággal vannak felépítve: itt semmi sem csak egy látványelem, ebben a játékban az utolsó tartálynak, sziklának, hordónak, homokzsáknak, pecunak vagy bármilyen más elhelyezett épületnek, tereptárgynak fontos szerepe van a játékmenetben.

Yeah, and what else?

A demót kipróbálva megkönnyebbültem, hogy érintetlenül hagyták a sokszor bizonyított és hibátlanul működő játékmechanikákat, ezzel egyidejűleg hiányoltam az igazi újításokat, nem tudtam a jól csengő brand mögötti profitszerzési szándékon kívül indokokat felsorokoztatni létrejöttéhez. Tévedtem. A Commandos: Origins tele van olyan finom játékmenetbeli újításokkal, áramvonalasításokkal, amelyeket csak hosszú-hosszú játékórák elteltével tudtam igazán értékelni. A látómező végre felfedezte a harmadik dimenziót, egyáltalán nem mindegy milyen magas objektum mögött rejtőzünk: egy hordó mögött hasalva nem szúrnak ki, ha nem állunk fel, valamint az éjszakai pályákon a távolabbi zónában kúszva is észrevesz az ellenség, ha egy külső fényforrás világítja meg az adott területet. A pályákon szétszórt rejtekhelyek (bokor, hóbucka, ponyva) szintén hasznos újításnak bizonyultak, ide tudjuk az ártalmatlanított ellenfelek testét elrejteni, hogy ne okozzanak több fejfájást haladásunkban. Az inventory rendszer kukázását eleinte ugyan fájlaltam, de el kell ismernem, hogy ezáltal csak még nagyobb hangsúly került a taktikázásra. Néhány OP képesség túlontúl könnyűvé tette az előző részeket, a karakterek balanszolása szintén az Origins javára vált.

Green Beret: Csalirádiójából kirúghatja a limitált darabszámú akksit az elcsalt őr...már persze ha elég időt hagyunk neki rá, párszor lehet pótolni talált darabokkal.

Sapper: A medvecsapda síppal kombinálva csendes gyilkológéppé változtatja a nagy robbantót.

Sniper: A mesterlövészpuskája lőszerével továbbra is csínján bánnak a fejlesztők, de némi utánpótlásra mindig lehet számítani.

Marine: Dobókésével és szigonypuskájával a szárazföldön is a legnagyobb király, már ha a víz alatti királyságát elfelejtették kidolgozni.

Spy: Elmozdítani már nem képes az őröket, csupán a figyelmüket tudja elterelni és lekötni.

Driver: A korlátozott darabszámban elérhető csalicigarettát már csak ő tudja eldobni és nem tudjuk újra hasznosítani az égő dekket.

Az ellenséget két nagy csoportra lehet osztani: a hagyományos katonákat könnyű bolonddá tenni, de az őröket, mesterlövészeket, géppuskafészek-lakókat lehetetlen elmozdítani őrhelyükről, likvidálásuk csakis ott lehetséges. Elszórtan a környezet által kínált lehetőségekkel is tizedelhetjük a germánokat, szegények mérgesen szidják valamelyik bajtársukat, amiért az nem rögzített jól egy magasban lógó konténert, vagy nem szigetelt kellőképpen egy elektromos kábelt és ezáltal valaki életét követelte a "baleset". Maximális osonkodással kombináltam a veterán nehézségi szintet, azaz egyetlen egy észlelést és riadót sem engedélyeztem az embereimnek, no nem mintha az nem egyet jelentett volna az azonnali elhalálozással. Néhány pokolian húzós helyzet megoldásához elengedhetetlen volt a sorozatban most debütáló Command Mode használata, így az valós időt megállítva szép nyugodtan tudjuk az utasításokat kiosztogatni, majd azokat egyszerre végrehajtatni.

Why don't you try it, boss?

Commandos rajongóként erős félelmekkel böktem rá a Kalypso launcher "Spiel starten" gombjára, mindössze két lehetséges szcenárió játszódott le bennem. Az egyik szerint meggyalázták régi kedves favoritomat, mindent elrontottak, amit lehet, vagy legjobb esetben is csak felhasználták a megvásárolt brandet egy lelketlen, középszerű klón elkészítéséhez, én meg frusztráltan és felháborodva adok hangot csalódottságomnak a közösségi médiás felületeiken. A másik szerint tisztelettel és alázattal bántak a névvel és levesznek a lábamról egy szerethető, néhány innovatív ötlettel felvértezett, minden elemében igazi vérbeli - és vérbő - Commandos epizóddal, a Men of Courage méltó utódjával. Legnagyobb örömömre (vagy meglepetésemre?) az utóbbi forgatókönyv valósult meg, a Mimimi Games búcsúja után egy újabb kis német stúdió karolta fel a szebb jövőre érdemes rétegműfajt és már első játékukkal sikerült bebizonyítaniuk, hogy bizony ők is tudják, mitől döglik a Fliege.

Az Origins egyelőre közel sem tökéletes alkotás, előfordulnak szép számmal idegesítő (nem minden emberünk hajtja végre a Command Modeban kiadott utasítást) és vicces (végig hátramenetben közlekedik a pályán egy sofőr, miközben előre néz) bugok, de végig éreztem, hogy szívvel-lélekkel készítette a Claymore Game Studios és minden bizonnyal sokuknál hozzám hasonlóan alapműnek számítanak a korábbi részek. PC-n ki tudtam próbálni a konzolos irányítást is, ami - billentyűzet és egér után! - nagyon röviden olyan mint a sajtreszelővel rejszolás: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas. A sztorimesélés és a párbeszédek soha nem tartoztak a sorozat erősségei közé, nincs ez ezúttal sem másképp és őszintén szólva nem is nagyon hiányoltam a megszokott, klisés military kerettörténetnél többet. Sokkal fontosabb, hogy a teljesen eltérő taktikát igénylő aktuális csapatösszetételünk és az egyre terjedelmesebb térképek változatos játékélményt és sokféleképpen teljesíthető feladatokat kínálnak. Az embereink szövegei jópofák, most már a fritzek dumáit is tökéletesen értem, mivel nem csak a Commandos, hanem én is Németországba tettem át a székhelyem. Imádom, amikor a norvég pályán percenként mondja az őr, hogy: Ich freue mich über den täglich frischen Fisch! (Örülök a napi friss halnak!)