A kezdeti mobiljátékos sikerek után a 2005-ben megalakult Mad About Pandas átsorolt a PC-s és konzolos címek sávjába, melynek első gyümölcse a Hitchhiker lett, amit most egy újabb narratív/puzzle kaland követ. Irány San Francisco!
Az ember azt gondolná, hogy könnyű és gondtalan a játékokat benépesítő, meghatározott nyomvonalat/napirendet követő NPC karakterek élete – még a játékosok ámokfutásai és zaklatásai közepette is –, de nem a Yerba Buena univerzumában. A folyton állás után kajtató Barb például már épp kezd beleunni nem csak ismétlődő szerepébe, hanem a glitchek, anomáliák és programhibák egyre terjedő forgatagába, mikor hirtelen elrabolják legjobb barátját, ami felforgatja egész – eddig elég egysíkú – életét. Szerencsére hamar az ölébe hullik a megoldás kulcsa: egy rejtélyes szerkezet, amivel képes igényei szerint alakítani környezetét, legalábbis bizonyos fokig.
Homokszem a gépezetben

Az „Oszcillátor” működése a gyakorlatban leginkább egy másolás-beillesztés parancsként fogható fel, mely képes kölcsönvenni meghatározott tereptárgyak tulajdonságait – például rugalmasság, adott irányú mozgás, illékonyság –, és egy másikra átruházni azt. Ahogy fokozatosan nő az elcsenhető sajátosságok száma, úgy nyílik meg előttünk egyre több ajtó egy adott helyzet megoldására, de ehhez persze kreativitásunk és megfigyelőkészségünk is elengedhetetlen. Eljuthatunk például egy kijelölt platformra úgy is, hogy egy parkoló kocsit először felfelé, majd – miután ráálltunk – oldalirányú mozgással ruházunk fel, vagy akár egy komplett épületet is elmozdíthatunk az eléréséhez. Egy irodaház földszintjére lejuthatunk a lépcsőház útvesztőin keresztül, vagy akár egyszerűen eltűntethetjük a padlót bizonyos helyeken, hogy lehuppanjunk pár szintet. Ez a mechanika bizonyos tekintetben kicsit Portal utánérzést kelt, de inkább olyan áruházi sajátmárkás termék módjára, ugyanis a játék nem egyetlen lemásolható sajátosságra támaszkodik, ráadásul a leírt több lehetőség ellenére masinánk jóval korlátozottabban használható. Nem vehetünk például kölcsön bármilyen tulajdonságot, ahogy nem is ruházhatunk fel vele bármilyen tereptárgyat, bár ez persze részben érthető, hiszen fejlesztői oldalról igencsak nagy munkát igényelt volna ennek a megvalósítása. A Yerba Buena ezen a téren megmaradt az irányított fejtörők szintjén, de azért némi szabadsággal.
Kalandjaink részben a ’70-es évek San Franciscójában, részben pedig bájosan szürreális helyszíneken játszódnak, darabokra hullott vidámparkoktól kezdve egészen a kicsavarodott nagyvárosi lázálmokig. Mindezek kellemes, élénk, kicsit a Telltale-játékokat idéző stílusban tárulnak elénk, bár egyes részletek azért hagynak némi kívánnivalót maguk után. A „játék egy játékról” koncepció alapvetően érdekes, a fejtörő-platformer koktélt pedig szépen kiegészíti a programhibák forrását. No meg ott van a cselekményt beindító motoros bandát kutató narratíva, még ha annak tálalása nem is mindig tökéletes.
A Yerba Buena nem hibátlan, de összességében egy kellemes kis turmix egy érdekes mechanikára felhúzva. Utóbbi ugyan kissé korlátozott, azonban ennek ellenére is átmozgatja a fogaskerekeinket feladványaival, mindehhez ráadásul egy narratív szál is párosul. Ebbemn végigkövethetjük, hogyan válik egy NPC az apró fogaskerekek egyikéből igazi hőssé. Ha egy sajátos narratív kalandra vágysz, amiben ugrándozva agytornázhatsz, akkor irány Yerba Buena!
Yerba Buena | Kiadó: Focus | Fejlesztő: Mad About Pandas | Platformok: Playstation 5, Xbox Series S/X, PC, | Megjelenés: 2026. május 26. | Ár: 25 EUR | A tesztkódot közvetlenül a kiadótól kaptuk.
