MOUSE: P. I. for HireTeszt

Igen, essünk is túl azon a tényen, hogy a MOUSE szembeötlően egyedi látvánnyal bír, mivel egyszerre noir, fekete-fehér állatos gengsztermese, de ráadásul a kornak megfelelő izgő-mozgó, táncoló, dinamikusan animált karakterekkel is telerakták. A figurák persze papírmasék a háromdimenziós térben, de azt kell mondjam, tök jó az összjáték a díszletek és a benne szaladgáló-repkedő-halálhörgő spriteok között. Az összhatásban valóban felsejlik a detektívfilmek minden kliséje, a Maus, a Chicken Police, a Cuphead, a Macskafogó, meg ki tudja még mennyi minden más. De mégis egyedi és szórakoztató a Fumi csapat által megálmodott hangulat és miliő. Ha valami, akkor ez igenis a kreatívokat méltató érdem.

És nem csak a túlórák jeleit mutató, popkultúrát mélységeiben is értő ötletgyár veszi le az embert a lábáról, hanem úgy összességében a gameplay is. Hogy boomer-shooter lenne a játék? No, én nem tudom... Azt sem, hogy a játékot felvezető PR mit is akart mondani, de sokak fejében tényleg egyfajta retro Doom-klónként (még a Wolf3D-t is láttam emlegetve) ivódott be a MOUSE. Pedig nem. A MOUSE inkább az új, 2016-os Doom vonalát követi, és minden más tekintetben is inkább előremutató, sőt, korszerű, modern szemlélettel készítették.

A Doom (2016) felől nézve, a játékmenet központi eleme az arénaharcok egymásutánja. A pályákon organikusan elhelyezett ellenfelek mellett sokszor érünk koponyás ajtókkal tarkított nagyobb terepekre. Ilyenkor box-ring csengő adja a játékos tudtára, hogy itt és most csetepaté következik. Ilyenkor az ajtókból kirajzik olykor 20-30 ellenfél, de néha több is, mi pedig ugrunk, lasszózunk, környezeti elemekkel, robbanó hordókkal és hibbant rajzfilmes arzenállal támadunk vissza a ránk támadókra. Az arénát lepörgetjük, utána némi kutakodás, kincskeresés, ugrabugra/platformozás következik, majd mindez következik újra és újra. Hogy miért nem boomer a shooter? Mert a fenti fáma bizony abszolút modern konzolos lövöldék stílusához idomul, ügyesen szinkronba kerülve a tankönyvi "néhány perc akció, néhány perc kalandozás" ritmusával.

A fegyverjáték sem igen hasonlítható a régiekhez. Van komoly variáció, sőt olyan speciális fegyverek is érkeznek, mint a Roger Nyúlból ismerős hígító, csak itt amolyan gránátvető stílusban kapjuk meg a lötyit. Aztán ott van a szanatóriumból mentett agy, aki tintalötyiben, egy bura alatt úszkál, és körkörös agyhullámokat lő ki a köré épített puska csövéből. De vannak konvencionális puskák is, amelyek közül szerintem abszolút nyerő a Tommy-puska helyi megfelelője a "James Gun". Valójában ezzel az egy fegyverrel nyerő vagy végig, ha nem fogysz ki a skulóból. A játék próbálja variálni, sőt a terepen elhelyezett lőszerrel sugalmazni, hogy melyik helyzetet, melyik mordályokkal tudod majd ügyesen lehozni, de ha valami komolyabb kiegyensúlyozatlanságot kerestem a MOUSE: P.I. játékmenetében, azt pont a fegyverek hullámzó mivoltában találtam meg.

Van ugyan másodlagos lövés, sőt a központban Tammy-nél (mesebeli példákra alapozva: a helyi Sziporka, vagy Penny Gadget) több szinten fejlesztheted a mordályokat, mégpedig a terepen összeszedett valutaként funkcionáló tervrajzok segítségével. De minek ez a sok hűhó, ha egyszer a hígítóvető és a dobtáras minden helyzetben csúcsteljesítményt nyújt. Szintén nem segít, hogy a sztoriban később felvett fegyverek fejlesztése sem történhet azonnal, szóval a játék vége felé lesz igazán hatásos elővenni az arzenál furcsábbik részét. Azokat is csak akkor, ha volt miből költeni a fejlesztésükre.

A MOUSE: P.I. második fő gondja az ellenfelek változatlansága. Tök mindegy, hogy szektások, korrupt rendőrök, vagy épp élőhalottak ellen megy a dara, mert mindig ugyanazok a karakterek jönnek velünk szemben, csak épp más skinnel. Van a bunkós, a géppisztolyos, a shotis, a gránátos, a mesterlövész, a robbantós/repülős cickányhad, meg a nekedfutós brute. Igazából ezek variációit kapjuk minden környezetben. A tahó kis rágcsálópofák persze tudnak érdemi kihívással szolgálni, de érezni fogjuk, hogy ebben ráfért volna némi variáció a húsz-harminc óra közé nyújtózkodó kampányra. Ritka az olyan extra ellenfél, mint pl. a Doomot idéző hallucinációs részben felbukkanó Cacodemon-klón, vagy a krokók/kutyák hada, amelyek sokszor idegbe hoztak, a szó izgalmas értelmében. Rádásul a robbanószerek kicsit túlzó sebzéssel is bírnak. Én a skulók erejét feljebb vettem volna, a durranásokat meg lejjebb. Sokszor haladtam előre full HP környékén, mint kés a vajban, de ha nem figyeltem, egy-két kamikaze shrew lerobbantotta rólam a hosszú percek óta építgetett páncélt, és még az élterőm javát is.

Vannak viszont a cickányoktól ügyesebben támadgató főnökök, nem is kevesen. Ráadásul mindegyik haláli pofa. Single player FPS-ben rég volt ilyen változatos boss-harc kínálat, mint amit a MOUSE kampányában láthatsz. Ezek kivétel nélkül mind izgalmas jelenetet hoznak, még ha nem is viszik túlzásba a kihívás oldalát.

És az ellenfél-változatosságot jócskán kárpótolja a kampány hossza és sokszínűsége. A MOUSE: P.I. for Hire annyiféle helyre visz majd minket, hogy sok FPS kampány háromfele szedné ezt a sokaságot. Kicsit a Naughty Dogot idézte az, hogy mikor az hittem már a huszonöt óra hentelés után, hogy vége, még a nyakamba hullott egy masszív endgame. A COD-BF kampányok után üdvös ilyen tartalommal találkozni, pláne a harminceurós kategóriában. Persze lehetett volna több olyan kalandozós pálya, mint az operaházba való visszatérés, de ne legyünk telhetetlenek. Az elmegyógyintézet, a filmstúdiók, a Twin Peaks-et idéző mocsári szekta, de a tengerparti falatozó tetején pislogó bálna is jócskán maradó emlék lesz, hetek múlva is.

Nem meséltem még olyan elemekről, mint a központi helyszín, ami a hősünk lakásának környékét jelenti. Nappalinkban (ami hősünk irodája is egyben) összeáll a terepen harácsolt nyomok és bizonyítékok sokasága (persze kár, hogy a dedukciós folyamat automatikus). A lenti étkezőben pletykákat szedhetünk össze, vagy másodlagos küldetéseket. De Tammy műhelye és egy vegyesbolt is szerepel a pályák közti levezetés helyszínén. Egy baseball-kártyás minijátékot is nyomhatunk a kajázóban, de ez teljesen hidegen hagyott. És mivel a szintek teljesítésekor gyakran a teljes terepet lezúzza hősünk, és így visszatérni nem lehet az ottfelejtett kincsekért, ezért a boltban, pénzért vehetjük meg az elhagyott baseball-kártyákat, napilapokat, képregény-stripeket, amelyek a collect-a-thon jellegét erősítik a játéknak.

Szintén parádés ötlet a térkép: a szintek között ugyanis autókázhatunk a terepen, így a játék kb. felétől már 2-3 párhuzamos nyomozási szál, és több teljesítendő pálya között válogathatunk. Én még éreztem volna némi pluszt a térkép rétegeiben, amiből végül nem lett semmi (titkos pálya, extra jelenet, kincsek, stb...), de a MOUSE: P.II. (a képzeletbel második epizód) ezen a téren is javíthat.

Technikailag nincs probléma, az egerek megbízhatóan hajtják a kód mókuskerekeit. 2060-as régebbi Nvidia kártyával, XBOX Series X-en, de Xbox Live streamingen is frankón futott a cím. Igaz, konzolon a 60 FPS végett én levettem a grafikát „performance” módra. (Nem tudom, mennyivel lett volna szebb másképpen, nekem így is elég jól nézett ki a program.) A zenék hozzák a kor hangulatát, vagy a szombat délelőtti nyomozós mesefilmek stílusát, és a szinkron is többnyire a magas színvonalat képviseli neves színészekkel, igaz, olykor félresikerült hangulati interpretációkkal. Érdekesség, hogy bár a látvány és a hang is különböző szűrőkkel (filmzaj, gramofonlemez effektus) közelítheti a kort, az audio-körítés inkább modern mesék stílusához igazodik, némi anakronizmust hozva az összképbe.

Amúgy úgy tűnhet, hogy a játéknak sokat kellene fejlődnie, de valójában nem erről van szó. A MOUSE: P.I. for Hire egy meglepően kompetens, jócskán az indie vonal felé pozívionált FPS, amely rengeteg szinten felnő a nagyok mellé, és főleg ízlésbeli kérdések, vagy korlátok miatt bennmaradt dolgok révén lehet hibákat számonkérni rajta. Értem a sok-sok év fejlesztési időt, mert ambiciók tekintetében és tartalom szempontjából meglepetéssel szolgál még az edzett veteránoknak is a program. Igen, van tér a fejlődésre, lehet még min farigcsálni, de én mennék tovább, mint a gép. Bízom a MOUSE: P.I. sikerében, és látom magam előtt a nagyobb kiadókat, akikkel ez a sztori akár francheese, izé, franchise formává is forrhat. M_EGÉR_demelné.

MOUSE: P.I. for Hire | Kiadó: Playside | Fejlesztő: Fumi Games | Platformok: Playstation 4-5, Xbox One-Series S/X, PC, Nintendo Switch 2 | Megjelenés: 2026. április 16. | Ár: 30 EUR | A tesztkódot a game.press oldalon keresztül kaptuk. | #Keymailer | #gamepress | #mousepiforhire