Számtalan Indiana Jones játékhoz volt szerencsém az évek során, a Commodore 64 korszaktól kezdve a Super Nintendo kalandjain át egészen az első Xbox próbálkozásokig, de minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a legautentikusabb és legfilmszerűbb Indy élményt eddig a MachineGames által fejlesztett Indiana Jones and the Great Circle nyújtotta a számomra. Az eredetileg Xbox Series konzolokra szánt kaland nemcsak látványban és hangulatban idézi tökéletesen a klasszikus filmeket, hanem technikai megvalósításában is egészen elképesztő szintet képvisel. Ennyire filmszerű, látványos és technikailag komoly játékot átültetni erre a pici hibrid konzolra elég lehetetlen vállalásnak tűnt, így joggal merül fel a kérdés mindenkiben, hogy sikerült a lehetetlen?
A The Great Circle-el játszani olyan érzés, mintha egy elveszett Indy filmbe csöppentünk volna. A történet nem sokkal Az elveszett frigyláda fosztogatói eseményei után játszódik, így a fejlesztők Indiana Jones pályafutása abszolút csúcsán mutatják be. A klasszikus filmek rajongói már az első percekben vigyorogni fognak, hiszen rögtön újraélhetjük az említett klasszikus perui dzsungeles, aranybálványos jelenetét. Ez egy szerelmeslevél, amivel azonnal világossá teszi, hogy a fejlesztők pontosan értették, miért működött jól az eredeti trilógia.
A sztori ezúttal is elveszett ereklyék, ősi titkok, egzotikus helyszínek és veszélyes expedíciók köré épül. Van itt minden, amit egy Indiana Jones kalandtól várnánk. Látványos akciójelenetek, sírok mélyén rejtőző fejtörők, titkos átjárók és természetesen rengeteg náci. Az egész játék tényleg inkább érződik egy interaktív Indy filmnek, mint hagyományos videójátéknak, és ezt abszolút dicséretként mondom. A játékmenet szerencsére legalább annyira erős, mint maga a prezentáció. Az időnk jelentős részét felfedezéssel és lopakodással töltjük, utóbbit pedig tovább színesíti, hogy különféle álruhákat is beszerezhetünk, melyekkel könnyebben beolvadhatunk az adott helyszín őrei közé. Emellett rengeteg kreatív és logikusan felépített rejtvény vár ránk, amelyek megoldása tényleg élvezetes, és remekül hozzák a klasszikus Indiana Jones filmek kalandhangulatát.
A közelharcok is meglepően jól sikerültek, ráadásul nem mindegy, kivel akadunk össze. Egy kétméteres izomkolosszus ellen már jóval komolyabb kihívás egy sima ökölharc, mint egy könnyebb súlyú őrrel szemben, így érdemes előtte átgondolni, hogy kivel is konfrontálódunk. Az összecsapások során szinte bármilyen környezetben található tárgyat felhasználhatunk fegyverként, de klasszikus lőfegyverekből sincs hiány. Természetesen Indy ikonikus lasszója sem maradhatott ki a repertoárból. Nemcsak a harcok során vehetjük hasznát, hanem a pályák bejárásánál is kulcsszerepet kap. A segítségével átlendülhetünk nehezebben elérhető platformokra, feljuthatunk magasabb szintekre, sőt számos rejtvénynél kapcsolók aktiválására is ezt használjuk. Ettől az egész kaland még változatosabbnak és filmszerűbbnek érződik, mintha tényleg egy interaktív Indiana Jones moziban vennénk részt.
A játék remek hangulatához rengeteget hozzátesz a szinkron is. Bár Harrison Ford nem tért vissza Indy szerepében, Troy Baker elképesztően jó munkát végez. Néha konkrétan el kellett gondolkodnom rajta, hogy tényleg nem Ford hangját hallom-e. Ha valaki szerette a klasszikus Indiana Jones filmek humorát, kalandhangulatát és pörgős tempóját, akkor a The Great Circle-ben megtalálja majd a számítását.
Xbox Series X|S és PlayStation 5 verziók után hogyan muzsikál a Nintendo új hibrid konzolján kérdezhetnétek? Meglepően jól! A fejlesztők tényleg komolyan vették ezt a portot. Dockolt módban a játék 1080p-ben fut, míg handheld módban 720p-re csökken a felbontás, de mindkét esetben 30 fps-es a framerate, ami meglepő módon nem darabos, hanem elég fluid élményként érződik. A fejlesztő ügyesen használták a DLSS technológiáját is, mivel tényleg nagyon éles kép, és minden nagyon részletes. Persze felesleges lenne tagadni, hogy összességében a PlayStation 5 és az Xbox Series X verziók látványosabbak. A nagyobb felbontás, a részletesebb effektek és az erősebb hardver előnye érezhető, ugyanakkor amit a MachineGames kihozott a Switch 2 hardveréből, az így is egészen lenyűgöző teljesítmény. Látszik, hogy rengeteg ügyes technikai trükköt vetettek be annak érdekében, hogy ez a monumentális kaland stabilan fusson a hibrid konzolon is.
Jó példa erre, hogy a távolabb mozgó NPC-k animációi kevesebb fázisból állnak, így a háttérben zajló mozgások valamivel egyszerűbbek, mint a közelünkben lévő karakterek esetében. Ez papíron talán kompromisszumnak hangzik, de játék közben a legtöbbször egyáltalán nem feltűnő, mert a szemünk úgyis az aktuális eseményekre és a fantasztikusan kidolgozott helyszínekre fókuszál. Az ilyen okosan alkalmazott optimalizációknak köszönhető, hogy a Indiana Jones and the Great Circle Switch 2-es változata nem pusztán egy „butított” port érzetét kelti, hanem egy meglepően teljes értékű Indiana Jones kalandot. Asztali módban a látványvilág meglepően közel van a nagykonzolos verziókhoz. Kézi módban természetesen akad némi kompromisszum az élesség és a környezeti részletesség terén, de összességében még így is kifejezetten látványos maradt. Már az eredeti Indiana Jones and the Great Circle egyik legnagyobb erőssége is az volt, mennyire figyeltek a részletekre. A Vatikán katakombáiban vagy a gízai piramisok zegzugos labirintusaiban nem egyszer azon kaptam magam, hogy percekre megállok csak azért, hogy közelebbről szemügyre vegyem a falakon húzódó festményeket és hieroglifákat. Olyan részletességgel dolgozták ki ezeket a helyszíneket, hogy szinte tényleg azt érezni, mintha egy elveszett történelmi helyszínen bóklásznánk. Szerencsére ebből a Switch 2-es verzió sem veszített sokat. A textúrák továbbra is részletesek, minden tűéles, így ezeket sem érte csorba.
A fejlesztők szerencsére nem álltak meg egy egyszerű portnál, hanem igyekeztek a Nintendo Switch 2 sajátosságait is aktívan kihasználni. Ennek köszönhetően a játék támogatja a mozgásérzékeléses irányítást, valamint a Joy-Conok egérfunkcióját is, amelyeket célzásra vagy akár a környezet kényelmesebb pásztázására használhatunk. Külön pozitívum, hogy a mozgásérzékelős támogatás nemcsak a Joy-Con 2 kontrollereknél érhető el, hanem az új Pro Controller esetében is, így többféle irányítási stílus közül választhatunk. Ami számomra különösen kellemes meglepetés volt, az a HD Rumble 2 implementációja. Ritkán találkozni olyan játékkal, ahol ennyire változatos és aprólékosan kidolgozott rezgéseffekteket kapunk. Több alkalommal is éreztem olyan finom vibrációkat és eltérő visszajelzéseket, amelyekkel korábban más címekben még egyáltalán nem találkoztam. Ezek apróságnak tűnhetnek, mégis rengeteget hozzáadnak az élményhez, és jól mutatják, hogy a fejlesztők valóban figyeltek a legkisebb részletekre is az átiratánál.
És akkor a legjobb dologról még csak nem is beszéltem. Az alapjáték rajta van a kazettán, így nem kell letölteni semmit hozzá! Persze ha esetleg valakinek nem lenne elég Indy legújabb kalandja, akkor elérhető a DLC is, igaz sajnos ez nem a csomag része, hanem külön kell megvásárolni digitális formában. Ezzel nagyjából 7 órányi extra tartalmat kapunk az alapjáték közel 15-20 órás kalandjához.
Az Indiana Jones and the Great Circle már alapból is egy kiváló akció kalandjáték, melyet méltó módon ültettek át Nintendo platformjára is. A MachineGames így is egy meglepően stabil és látványos portot rakott össze. Indy legújabb kalandja pedig még hordozható formában is pontosan ugyanazt az érzést adja, mintha egy elveszett Indiana Jones filmet játszanánk végig.
Indiana Jones and the Great Circle | Kiadó: Bethesda Softworks | Fejlesztő: MachineGames | Platformok: Nintendo Switch 2 (tesztelt), PlayStation 5, Xbox Series S/X, PC | Megjelenés: 2026. május 12. | Ár: 24 890 forint/ 69.99 EUR, The Order of Giants DLC (csak digitálisan): 19,99 EUR
