Industria IITeszt

Ez egy éles váltás az első játék hangvételéhez képest, de egyáltalán nem megalapozatlan. A Bleakmill ugyanis pont, hogy egy félelmetesebb címet szeretett volna tető alá hozni már a 2021-es Industriával is, ám a fejlesztés előrehaladtával végül inkább a narratív FPS-ek irányába vitték azt az alkotásukat. És hogy mennyire érte meg a folytatással visszakanyarodni az eredeti elképzeléseikhez? Nos, erre nehéz egyértelmű választ adni, avagy a túlélőhorroros vonal legalább annyira hátráltatja, mint amennyire segíti az Industria II-t…

Az Industria II sok helyen újít az elődjéhez képest, ami viszont a játékmenettel és a hangulattal szemben nem változott drasztikusan, az a történet. A játék sztorija ott veszi fel a fonalat, ahol az elődje – meglehetősen hirtelen – véget ért. A főszereplőnk ennek megfelelően Nora, a keletnémet tudós, aki egy végzetes éjszakán kollégája és szerelme nyomába ered, és végül egy alternatív világban találja magát, ahol egy ATLAS néven futó MI kiirtotta az emberiség nagyját, és magának és mesterséges teremtényeinek követelte a Földet. Az előző játékban azt kísérhettük figyelemmel, ahogy Nora próbálja megtalálni a szerelmét, a folytatásban pedig arra helyeződik a hangsúly, ahogy főhősünk keresi a helyét ebben az idegen világban, miközben azért a haza vezető út után is kutat.

És bár az biztos, hogy az elszabadult mesterséges intelligenciáktól kezdve, a párhuzamos világokon át egészen a teljes és totál robotapokalipszisig az Industria II nagy kanállal merít a bejáratott sci-fi toposzokból, a narratíva azért néhány izgalmas témát is fel tud vetni a zsánertől megszokott alapok mellé. Ezen a téren a legérdekesebb talán az, ahogy ATLAS gépei fejlődnek, és lassan, de biztosan összeolvadnak a környezetükkel, elmosva a határt a szerves és a szervetlen, a természetes és a mesterséges között, de a retrofuturisztikus keletnémet helyszín is elég egyedinek hat a maga egyszerre régies és modern kinézetével.

Azonban hiába az izgalmas témák és a szokatlan környezeti elemek, az Industria II története így is elég sok kívánnivalót hagy maga után. A karakterek laposak, a párbeszédek semmilyenek és a cselekmény is kiszámítható, azonban ennél sokkal nagyobb baj, hogy a dramaturgia a játék második felére teljesen szétesik, és az utolsó jelenetekre elveszti szinte minden koherenciáját. Anno az első rész sztorija is nagyon kapkodott a fináléban, és emiatt az egész narratív ív összecsapottnak érződött, ez pedig sajnos elmondható a folytatásról is.

A helyzeten az se segít, hogy a szinkron is hullámzó minőséget képvisel. A színészek becsületére legyen mondva, hogy nagy általánosságban hozzák a teljesen korrekt szintet, azonban időről-időre becsúszik egy-egy gyengébb megszólalás is, ami rányomja a bélyegét a végeredményre. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az Industria II mögött álló Bleakmill egy párfős csapat, és a fejlesztők büdzséje sem lehetett túlságosan nagy, a szinkron pedig tradicionálisan nem az ilyen kisebb költségvetésű projektek erőssége.

Ami a játékmenetet illeti, ezen a fronton nagyjából azt kapjuk, mint az első rész esetében is, nyakon öntve egy halom túlélőhorror mechanikával. Alapjait tekintve az Industria II egy narratív FPS, ahol javarészt csőszerű pályákon kell eljutnunk A pontból B-be, miközben fejbe lövünk mindenkit, akinek a kelleténél akár csak egy kicsivel is több fém csillog a testén. Arzenálunk szűkös, de az igazán klasszikus darabok, mint a shotgun vagy a záras ismétlőpuska, így is helyet kapnak benne, míg ellenfeleink sem a legváltozatosabbak, de a maguk módján kellően ötletesek és elborultak. Továbbá az Industria II helyszínei is változatosabbak, mint elődje esetében voltak, ahogy az is jópofa, hogy helyenként kicsit kinyílik a világ, és ha minimálisan is, de lehetőséget kapunk opcionális pályaszakaszok felfedezésére.

A legnagyobb újdonságnak azonban kétségkívül a túlélőhorror elemek számítanak a 2021-es első részhez képest. Kapunk például egy hátizsákot, ahol nekünk kell menedzselni minden felszerelésünket, valamint az életünkre és az erőforrásainkra is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, legalábbis a Steam adatlap ígéretei szerint. Emellett nagyobb hangsúly helyeződik a lopakodásra is, aminek hála egyes konfrontációkat teljesen elkerülhetünk, ha ügyesek vagyunk.

Ha mindehhez hozzávesszük a jelentősen lecsavart világítást, a sokkal fenyegetőbben festő ellenfeleket, és a nagyszerű hangdizájnt, akkor egy valódi horror csemegét kapunk. Legalábbis papíron. A gyakorlatban ugyanis az Industria II messze túl nagyvonalúan osztogatja a különböző erőforrásokat ahhoz, hogy akár egyszer is megszoruljunk töltényügyileg, és felszerelésünk menedzselésében is az lesz a legnagyobb gond, hogy nem tudjuk hova pakolni a sok nyersanyagot, bombát és kötszert. Ennek hála hiába a hátborzongató hanganyag és az örökös sötétség, melybe csak a robotok vörösen pislogó szeme csempész némi fényt, a legtöbb esetben így is valódi csúcsragadozónak fogjuk érezni magunkat, ami a túlélőhorror élmény egyik legnagyobb antitézise.

Ebben az egészben ráadásul az a legszomorúbb, hogy így is vannak pillanatok, amikor az Industria II minden irónia nélkül ránk tudja hozni a frászt. Amikor például fent kuporgunk egy szervízfolyosón, és alattunk éktelen nyikorgással és csattogással eldübörög egy addig ismeretlen robot, akkor nehéz nem megijedni legalább egy kicsit, de ugyanez igaz azokra a hosszú, elnyújtott szakaszokra is, amikor sötét folyosókon bolyongva próbáljuk kitalálni, hogy mikor szakad a nyakunkba a következő ellenfél, akinek a kattogását már halljuk, de őt magát még nem látjuk.

Apró érdekesség ezen a téren, hogy anno az Industria II demója sokkal szűkmarkúbban mérte az erőforrásokat. Ott még simán előfordulhatott, hogy kifogytunk a lőszerből, ha nem céloztunk elég jól, vagy nem lopakodtunk elég ügyesen, ez pedig adott egy olyan erős hangulatot a játéknak, ami az 1.0-s kiadásból fájóan hiányzik. Pedig abszolút nem lenne rossz ez a kicsit biomechanikus, kicsit testhorror vonal, de a fejlesztők sajnos nem tudták eltalálni azt a kényes balanszot az ellenfelek és a rendelkezésünkre álló lőszerkészlet között, amin az ilyesfajta programok élvezhetősége áll vagy bukik.

Végezetül érdemes lehet még kitérni a játék technikai oldalára is, mert az se lett az igazi. Mi a teszt során egy közepesen erős géppel (i5 12600KF processzor, RTX 4070 videokártya, 32 GB DDR4 RAM), 2K-s felbontás és maximális grafikai beállítások mellett próbáltuk ki az Industria II-t, és bár komoly teljesítménybeli gondokba nem futottunk bele, a netes visszajelzések tanulsága szerint sokan összeomlásokra, kifagyásokra panaszkodnak a Bleakmill alkotása kapcsán.

És akkor ott vannak még a bugok is. Utunk során találkoztunk eltűnő textúrákkal, hiányzó hangokkal, furán viselkedő NPC-kkel és ellenfelekkel, félkész animációkkal, valamint a semmiben lebegő, forrás nélküli fényekkel, csak hogy a legszembetűnőbb problémákat érintsük, de az interneten sok egyéb hibára is panaszkodnak a játékosok. Az összkép azért így se feltétlen vállalhatatlan, sokkal inkább bosszantó, vagy esetleg sajnálatos, habitusunktól függően.