Wax HeadsTeszt

A másik (még idétlenebb) meghatározásban a Wax Heads gyakorlatilag egy Strangelike, vagy Strange Horticulture/Antiquities-like, ahol te vagy a boltos, és próbálod kitalálni és kielégíteni a csak félig beszámítható vásárlók vásárlási ingerenciáit. Beesik a boltba egy tétova tini, akit irányba kell helyezni a zenei világban? A nyugdíjas jazzpunk bácsi régi szaxis lemezt keres, amire az elhunyt feleségével chillezett fiatalkorában? Semmi gond, itt jövünk mi a képbe, hogy kiszolgáljuk az igényeket, meghallgassuk a vásárlók történetét, és mi magunk is részesei legyünk az egyes kuncsaftok zenei formálásának. A boltban előtúrt lemezt utána kiszámlázzuk, és kiderül hogy mennyire sikerült eltalálni a vásárlók igényeit. A bolt önmagában már-már madjnem olyan, mint egy mini-dungeon (bocsi a túlzónak tűnő kifejezésért, de majd meglátjátok), ami szépen bővülget mind kínálat, mind pedig az eleinte lezárt terek tekintetében. A vásárlók pedig napról napra megbízhatóan érkeznek, közben pedig az eladók között is zajlik a dráma. Sőt! Nem árulunk el nagy titkot (ezzel kezd a Wax Heads), hogy a bolt tulajdonosának fiatalkori sztár-zenekara körül is áll a bál, kilapogatásra váró rétegeket kínálva ezzel a Wax Heads történetmeséléséhez.

Feladványként is lehet tekinteni az egyes vásárlók kéréseire, amolyan puzzle-jelleggel. A feladványok azt igénylik, hogy ha kell, átnézzük a lemezek borítóit (elől-hátul), online értékeléseket böngésszünk a telefonunkon keresztül... Röviden: bele kell élnünk magunkat a vásárló helyzetébe, és a fiktív zenék művészeti, valamint ipari háttérbe. Tudom, sokak számára már bizsereg a tű a lejátszón, és meg is értem a lelkesedést. Ez egy niche téma, de ezt a témát tökéletesen kapja el és gondolja újra a Wax Heads. Látszik, hogy a készítők maguk is nagy bakelit-fejek. De azt sem szabad elfelejteni, hogy miként a fenti Strange játékokban, úgy itt is előfordul egy-egy túlgondolt feladvány, nyakatekert megoldás.

A Wax Heads-ben lesznek további minigame-k is. Van egy árkád kabinet a bolt túlvégében, a tulaj nem szereti, ha a faliújságon összeérnek a kipakolt hirdetmények. És apróságokkal, vásárolt díszekkel, jukebox tartalmakkal bővíthetjük a "körítést". Na meg ott a telefonunk is, amelyen ránézhetünk a social felületre, de még a játékkal kapcsolatos statisztikai adatokat is lesegethetjük. Ennyit a körítésről?

Elemezzük még egy kicsit a küllemet, ami egyébként nem csak funkcionalitás tekintetében remek, de szenzációs művészeti stílusban is van tálalva. A grafika telitalálat, ölelésem küldöm a rajzolóknak, mert szinte minden részletet remekül kaptak el, és a sok-sok lemezborítón is csak tátottam a szám. No nem a kivitelezés részletessége a megdöbbentő, hanem az, hogy szinte mindegyik albumborító elől-hátul jelentőséget, művészeti ötletet hordoz. A zenei háttér is príma, érdemes jó fejhallgatóval tolni a cuccot, mert a programban szereplő zenék és az ambiens zörejek is odarepítenek a lemezbolt közepébe.

A Wax Heads-re rá lehet tekeredni akár egy óra hosszára is, de szerintem kézikonzol/Steam Deck címként is ideális, ahol kiszolgálunk 2-3 vásárlót, meghallgatjuk a fura eladók és NPC-k dialógusait, és megyünk tovább a dolgunkra. A játék meglepően hosszú, tartalmas és rétegelt, bár vannak ismétlődő elemei is, plusz olykor nehéz már nekem negyvenesként a szereplők által felvillantott élethelyzetekkel azonosulni.