![[Teszt] Directive 8020 - Amikor az aliennek is Dol(o)ga van](/~thumbnail/directive_8020_key_art_artwork_lead_nologo_keyart.jpg.cvsak.k.article-00-1c-7v.1der2jh.jpg)
Négy éve nem hallatott magáról a Supermassive Games, ráadásul akkor mintha a Dark Pictures Anthology is eléggé kifulladt volna – most a Directive 8020 viszi tovább a hagyományt. De vajon van még létjogosultsága az interaktív horrorjáték műfajnak?
Vallomás: én úgy vártam már egy igazán jó és minőségi interaktív filmes videójátékra, mint egy kiéhezett nincstelen egy falat kenyérre. Az utóbbi években nem találkoztam igazán jó és minőségi, a műfajhoz köthető alkotással, pedig egy időben bőven akadt választék. Ha pedig a horror műfajt vesszük alapul, akkor az angol Supermassive Games eleve évekig uralta a piacot, még ha nem is sikerült konstans módon maradandót és hivatkozási alaphoz illő produkciót teremteni. Éppen ezért, már csak megszokásból is jelentkeztem a Directive 8020-ért, amely a csapat legújabb darabja. Olyan ez, mint amikor már 10 éve minden esztendő végén bevállalod a legújabb Call of Duty-t. Bár szinte biztos vagy benne, hogy ugyanazt fogod kapni, az unalomig ismételt sallangokkal, valahol mégis él benned a remény, hogy ezúttal valami változik; valami előrelépés történik. És 10-ből egyszer talán ez be is válik.
Az interaktív horror királya?
Valamikor még 2008 magasságában, első körben PlayStation 3-ra indult meg egy, a Move-kontroller, avagy a kezdetleges mozgásérzékelés kiaknázását célzó videójáték fejlesztése. A PlayStation Move 2010-es megjelenésére azonban ebből végül semmi nem lett, sőt idővel nemcsak új fejlesztőhöz vándorolt a lehetőség, de az eredetileg belső nézetes koncepciót is el kellett vetni – végül, ha lúd, legyen kövér alapon szinte a teljes elképzelés dőlt: amikor 2014-ben a Gamescomon már kipróbálható változatban került elém, szinte teljesen megváltozott a koncepció, méghozzá kimondottan előnyére. Merthogy a játék végül külső nézetben, igazi színészek digitális másaival, és két valódi horrorfilmes alkotóval (Larry Fessenden és Graham Reznick) a fedélzeten készült el: a Supermassive Games Until Dawn című projektje 2015-ben, PS4-re jelent meg.
És milyen jó, hogy így történt. Az Until Dawn ugyanis jó érzékkel, a David Cage-féle francia Quantic Dream sikerjátékainak (Heavy Rain, Beyond: Two Souls és a későbbi Detroit: Become Human) minőségét megidézve lett a műfaj egyik legjobbja. De úgy, hogy a témára és a műfajra aztán teljesen rácsavarodott fejlesztők soha nem tudták megismételni azt, amit 2015-ben megalkottak. Pedig derekasan próbálkoztak, amire a több epizódos The Dark Pictures Anthology – Man of Medan (2019), Little Hope (2020), House of Ashes (2021), The Devil in Me (2022) – és a 2022-es The Quarry a bizonyíték. Sőt, az Until Dawnból 2025-ben egy kimondottan jól sikerült horrorfilm is készült, amely szerencsére nem másolta szolgalelkűen az eredeti sztorit, hiszen az interaktív alappal annak nem is lett volna sok értelme. Közben pedig eljutottunk 2026-ba… sőt, még azon túlra is, hiszen a Directive 8020 a jövőben játszódik.
Directive 8020 – sokadik utas: a Halál
Egészen pontosan a közeljövőben, amikor a plot szerint a Föld haldoklik, az emberiség pedig kezd kifogyni az időből. De 12 fényévre az otthontól felcsillan némi reménysugár. A Corinth Corporation két csillagközi kolonizációs hajót épít: a Cassiopeiát és az Andromedát. A cél az, hogy felfedezzék és gyarmatosítsák a Tau Ceti f bolygót. A tervek szerint a Cassiopeia érkezik meg elsőként a bolygó felderítésére, míg az Andromeda hat hónappal később követi. Azonban a Cassiopeia négyéves útjának vége felé a hajót nemcsak egy meteorit találja el, amely áttöri a hajótestet, de ennek az incidensnek köszönhetően még egy ismeretlen szerves organizmus is bejut a hajó belsejébe.
A nyitány, avagy az első fejezet még csak felvezetés a játékhoz, itt még magam sem tudtam egyébként, hogy mire számítsak. Itt Tomas Carter és Pari Simms párosát irányítva, még csak ismerkedünk a játékmechanikával, a hajóval és a sztorival. Ők ketten felügyelik a Cassiopeia fedélzetét és működését, amíg a felfedező csapat többi tagja mélyálomban pihen. Azonban igen gyorsan szembesülnek a ténnyel, hogy valami van odakint, a végtelennek tűnő világűrben: egy meteorit csapódik a géptestbe, ami eleve balesetek és tragédiák sorát jelent(het)i, Carter pedig hamarosan már egy olyan halálos fenyegetéssel kerül szembe, amelynek semmi más célja nincs, csak az, hogy elvegye az életét.
És hogy mi az a Tau Ceti f?
Egy rövid utánaolvasást követően gyorsan kideríthető, hogy a Tau Ceti f egy szuperföld (a szuperföld egy olyan exoplanéta-típus, amelynek tömege nagyobb a Földénél, de lényegesen kisebb a Naprendszer jégóriásainak, az Uránusznak és a Neptunusznak a tömegénél, – a „szuperföld” kifejezés kizárólag a bolygó tömegére utal, így nem mond semmit a felszíni viszonyokról vagy a lakhatóságról), amely a Tau Ceti körül kering, és amelyet 2012-ben fedeztek fel a csillag radiális sebességváltozásainak statisztikai elemzése révén, a HIRES, az AAPS és a HARPS műszerekkel gyűjtött adatok alapján. Érdekessége, hogy pályája a Tau Ceti kiterjesztett lakható zónájába helyezi, de egy 2015-ös tanulmány alapján könnyen lehet, hogy nincs kimutatható életnyoma, mert kevesebb mint egymilliárd éve található a mérsékelt övezetben.
Ezután elkezdünk ugrálni az időben, és megismerjük az ébredő személyzet minden tagját, köztük Nolan Stafford (Danny Sapani) kapitányt és LaMarcus Williams-t (Kobna Holdbrook-Smith), aki a Corinth CEO-ja. Egyszer az ébredés után a kutatásba kezdő tagokkal fedezzük fel a hajót, máskor órákat ugrunk előre, mikor már valami nagyon nem stimmel. Ilyenkor pedig nemcsak sétálunk és egy kis dombra lecsücsülünk, de mellette akár rohangálunk is, mint a mérgezett egér, sőt számos alkalommal kényszerít minket a játék bújkálásra, ami az olyan lopakodás-ellenes, a mechanikát kifejezetten nem kedvelő játékosoknak, mint amilyen én vagyok, igazi kirúgás a komfortzónából. Ami egyébként tökéletesen illik a horror zsánerhez, hiszen az önmagában a komfortérzet megerőszakolásáról szól. Szóval ez a dolog abszolút a helyén van, éppen úgy, mint a szellőzőjáratokban csúszkálás és a többi.
Az aliennek dolga akadt? A dolog ráér!
Mindenképpen leszögezném már az elején, hogy miközben a Directive 8020-at már szanaszét spoilerezték a különféle „kollégák”, én pedig nem kívánok beállni a sorba, azaz mindenki fedezze csak fel maga a történetet és a horror mibenlétét és stílusát. Ami a lényeg, hogy egyfelől a Supermassive Games igen sokat merített az olyan klasszikusokból, mint A nyolcadik utas: a Halál (1979), A dolog (1982) és A massza (1988), közben azonban nemcsak lazán kapcsolódik a The Dark Pictures Anthology-hoz, de egy különleges formában még a Kurátort is visszahozza. Sőt, a megjelenéstől elérhető teaserből kiderült, hogy nem is ez a fejlesztők utolsó játéka a zsánerben.
Aminek egyébként a Directive 8020 után kifejezetten örülök. Mert szerintem – és persze nem kell velem egyetérteni, mert ahogy nézem, bőven akadnak, akik szerint ez nem igaz – az Until Dawn óta ez a stúdió legjobb produkciója. Nyilván a karakterek kellően építenek a kötelező sokszínűség-esélyegyenlőség elvárásra, aminek nagyjából mindenben megfelelünk, de a Directive-ben ez sem kimondottan kellemetlen. Továbbá PS5-ön én a PC-n esetlegesen tapasztalt hibákkal sem találkoztam. Ezzel az elképzelhető negatívumokat le is tudtam. A játékidő szerintem teljesen rendben van, hiszen nagyjából 6 óra a sztori, utána pedig bőven akad gyűjtenivaló, vagy épp kiszedhető trófea. Továbbá a választási lehetőségekből fakadó Turning Point-rendszernek köszönhetően számos alternatívát megélhetünk, és több befejezést is megnézhetünk.
Amellett, hogy ezzel szerintem ki lettek maxolva a zsánerben rejlő lehetőségek, a legfontosabb az, hogy a Directive 8020 kimondottan élvezetes, néhol ijesztő és többnyire nagyon izgalmas, amivel nálam az Until Dawn mellé került a képzeletbeli ranglistán. Még a sunnyogás és lopakodás is működik, egyből ki tudtam szedni az ide vonatkozó trófeát, pedig ez tényleg nem az én világom. Minden más is korrekt módon működik, ráadásul azt sem tudhatjuk előre, hogy melyik döntésünk vagy elhibázott lépésünk okoz maradandó nyomokat a legénység életében. És halálában. Szóval a Supermassive Games nálam ezzel a játékkal most visszatért az élvonalba, ami hatalmas örömet okozott. Nagyon élveztem a tesztelést, a történetet, a látványt. Ez egy remek játék. Ne hagyjátok ki!
Directive 8020 | Kiadó: Supermassive Games | Fejlesztő: Supermassive Games | Platformok: PlayStation 5 (tesztelt platform), Xbox Series S/X, PC | Megjelenés: 2026. május 12. | Alapverzió ára: 17 990 Ft / 50 EUR