Luna AbyssTeszt

A Luna Abyss egy távoli és különös jövőbe kalauzol el minket, ahol a Földnek már nem egy, hanem rögtön két holdja is van. Az egyik a jól megszokott kísérőnk, a másik pedig egy Luna néven emlegetett, vérvörös imposztor, ami kétszáz évvel a játék cselekményének kezdete előtt jelent meg a bolygónk felett. Ráadásul ez a rejtélyes feltűnés még nem minden, a Luna felszíne alatt ugyanis egy lehetetlenül nagy megastruktúra is meghúzódik, ami szó szerint hemzseg a józan ésszel felfoghatatlan technológiai újdonságoktól és az emberi vérre szomjazó szörnyetegektől.

Erre a különös és veszélyes égitestre érkezünk meg a kampány legelején mi is, méghozzá csíkos rabruhába öltöztetett, névtelen fogolyként. Hogy mi a bűnünk, azt jótékony homály fedi, de nem is számít már igazából. Onnantól kezdve ugyanis, hogy a zárka ajtaja ránk csapódik, már csak az a lényeg, hogy ha viszont szeretnénk látni a Földet és egykori otthonunkat, akkor újra és újra alá kell merülnünk a Luna felszíne alatt lapuló szürreális Pokolba, hogy teljesítsük fogvatartóink minden parancsát, hangozzanak azok akármekkora őrültségnek is.

Valószínűleg már a fentiekből is érződik, hogy a Luna Abyss világa eléggé absztraktra sikeredett, és ugyanez elmondható a narratíváról is. A fejlesztők szinte sosem fogalmaznak konkrétan, inkább csak elejtett félmondatokkal dolgoznak, így a történet lényege ugyan megérthető, de a kisebb részletek javát nekünk magunknak kell kipótolnunk a fantáziánkkal. Ennek a fajta történetmesélésnek nagy veszélye, hogy ha az írók túl kevés információval látják el a játékost, akkor annak esélye sincs megérteni a sztori lényegét, itt azonban az alkotók ügyesen lavíroznak a stílusos ködösítés és a frusztráló titokzatoskodás közötti vékony határvonalon.

A végeredmény egy kellemesen elvont, kimondottan egyedi történet, emlékezetes karakterekkel, elborult helyszínekkel és rejtélyes átvezetőkkel, ami sosem fél elengedni a kezünket, és hagyni, hogy a képernyőn feltűnő jeleneteket saját belátásunk szerint értelmezzük. Napjainkban sajnos nem túl gyakori, hogy egy program ennyire megbízzon a játékosokban, és ennyire rájuk hagyja a mondanivalója összerakását, ezért mindenképp jár az elismerés a készítőknek, hogy ezt az utat választották a szájbarágósabb opciók helyett.

Amíg a Luna Abyss története szándékosan ködös, addig a játékmenet maga nagyon is konkrét és letisztult. A fejlesztők több interjúban is elmondták, hogy egy régivágású, belső nézetes bullet hell címet szeretnének letenni arra a bizonyos asztalra, és munkájuk gyümölcse végtelenül hű maradt ehhez a korai víziójukhoz. Ellenfeleink ennek megfelelően energiagömbökkel, lézernyalábokkal, valamint ezekhez hasonló, látványos és lassan mozgó lövedékekkel támadnak, a mi feladatunk pedig az lesz, hogy felismerjük a lövéseikben rejlő mintázatot, és ezt kihasználva elkerüljük a sérülést, miközben leszedjük őket.

Ez a zsáner hagyományosan külső- vagy felülnézetben tud igazán érvényesülni, hiszen az első személyű kamera nagyon lekorlátozza a játékos látómezejét, de a készítők szerencsére gondoltak erre is. A Lunar Abyssban ellenfeleink lövedékei kicsit lassabbak, a támadást előkészítő animációk pedig kicsit elnyújtottabbak az átlagnál, így garantálva, hogy ha ügyesen helyezkedünk, akkor sose érjen minket váratlan helyről sebzés. Mindez egy pörgős, adrenalindús, a régi FPS-ek legszebb pillanatait idéző harcrendszert eredményez, ahol öröm átlavírozni a felénk száguldó több száz lövés között, miközben mi magunk jóval precízebben és jóval halálosabban viszonozzuk a tüzet.

Egyedül a változatosság az, ami nem az igazi ezen a téren. Fegyverből például csak négyet kapunk, és ellenfeleink tárháza is meglehetősen szűkre szabott. Utóbbiak közül a legtöbb ráadásul vagy valamilyen torz gömb, vagy nagyjából emberforma kreatúra, így a küzdelem hevében néha nehéz azt is megállapítani, hogy pontosan kik akadtak az utunkba és milyen taktikát kéne ellenük bevetnünk. Ez persze nem a világ legnagyobb hibája, és nem is rontja el olyan nagyon a küzdelmek élményét, csak azért időről-időre felmerülhet az emberben, hogy milyen jó lenne valami olyasmire is lőni, ami a háttérvilághoz hasonlóan elborult kinézetű.

Az összecsapások mellett továbbá platformer szakaszokkal is találkozhatunk majd a kampányban. Ezek annyira nem jelentenek komoly kihívást, avagy a fejlesztők a tűzharcok mellett ezen a téren sem kívántak a keményvonalas irányba elmenni, de azért résen kell lennünk, ha nem akarunk a mélybe zuhanni. Szintén itt érdemes elmondani, hogy a gyűjtögethető apróságok egy része kimondottan kreatívan lett elrejtve a pályákon, így ezeknek a megtalálása és megközelítése már önmagában is egy jópofa feladvány, amivel megéri elbíbelődni.

A szó pozitív értelmébe véve elborult történet és a régi idők lövöldéit idéző játékmenet már önmagában is elég erős érv lenne a Luna Abyss mellett, a játék legnagyobb erősségét azonban így sem ezek jelentik, hanem a hangulat. A Luna beljesében meghúzódó megastruktúra valami félelmetesen erős, egyszerre szürreális és nyomasztó atmoszférával rendelkezik, ami egy pillanat alatt képes berántani bárkit, akinek csak egy kicsit is piszkálják a fantáziáját az absztrakt terek.

Legyen szó akár az első pályák komor, csupa beton és csupa vas brutalitásáról, vagy a később előkerülő, nyitottabb és egzotikusabb helyszínekről, ennek a játéknak minden elemét valósággal átitatja egy roppant egyedi, roppant markáns hangulat, ami egyszerre nyomasztó és érdekfeszítő, horrorba hajó és űroperába kívánkozó. Azok a pillanatok például, amikor apró, vörös fénnyel megvilágított platformokon ugrálunk a végtelen sötétség felett, és közben valahonnan a távolból halk, de azért jól kivehető suttogást sodor felénk az üresség, valami félelmetesen jól el lettek találva, de igazából nincs is olyan jelenet vagy helyszín, ami ne lenne emlékezetes a maga módján.

Habár az idei tavasz elég erősre sikeredett friss megjelenések szempontjából, a Luna Abyss egy olyan cím, amire még ebben a nagy tolongásban is érdemes odafigyelni. Igaz, hogy a története nem a legkönnyebben értelmezhető, ahogy ahhoz sem férhet kétség, hogy a belső nézetes bullet hell egy igen egzotikus zsánermix, ami nem is működik mindig kifogástalanul. De ez tipikusan egy olyan játék, amit minden hibája ellenére sem lehet nem szeretni, ha valakinek bejönnek az alapjai. Induljunk hát, hiszen a vörös hold fényesen ragyog fent az égen, a felszíne alatt pedig nem kisebb csoda vár, mint maga a megvilágosodás…

Luna Abyss | PLATFORM PC, PS5, XSX | KIADÓ KWALEE | FEJLESZTŐ KWALEE LABS | MEGJELENÉS 2026. május 21. | ÁR ISMERETLEN