Super Mario Bros. Wonder - a Switch 2 változatTeszt

Nálam ugyanis a kétdimenziós Mario játékok csúcsa a World 1 és 2, azaz a SNES-es első Mario játék, és az azt követő Yoshi's Island. Úgy érzem a mai napig, hogy a NES-érához, pontosabban a szintén közönségkedvenc SMB3-hoz kicsit visszakanyarodó New Super Mario Bros. játékok nem tudják úgy belém akasztani azokat a bizonyos horgokat. Elismerem őket, a DS/3DS transzformáció, a Wii-n debütált négyfős játékmenet tényleg iparági értékké nőtték ki magukat. De számomra sosem voltak annyira izgalmasak ezek a címek, hogy az esetleges házibuli-játszmákon, vagy az utazós unaloműzésen túl többet invesztáljak beléjük.

A Wonder viszont tényleg egy más szint. A játékba minden kreatív erőt, ötletet, vidámságot beleszuszakoltak a Nintendónál, és szerintem már az eredeti Switch játék is bravúros külsővel és atmoszférával bírt. A pályák sokrétegű kialakítása, a bejárt ív, az új erők és a magok utáni hajsza, na meg az a fanyar humor, ami a Virágságos Királyságból áradt, új kedvenc 2D epizódommá emelte a játékot. Kíváncsian vártam hát, hogy a Switch 2 átirat mit tud majd felmutatni. Ha többre vagy kíváncsi a Wonder kapcsán, olvasd el a játékról készült tesztünket. Gondolnád, hogy az eredeti Switch játék már lassan három éve, hogy megjelent?

Érdemi gameplay tekintetében a következő fő újításokra figyeljetek! Megjött Rosalina, és segítője Luma, akit egy második játékos irányíthat. Rosalina hasonló karakter, mint Peach, és jó ütemben került be a játékba a Galaxy mozifilm érkezése mellé. Van egy új power-up, amely gyakorlatilag egy virágcserép, és egy felfelé "támadó" virágtányér-platformot lehet vele lövöldözni (valamint vizet lehet tárolni a szirmok között). Érkezik a játékhoz érdemi "assist" mód is, na meg az amiibookat is használja a játék végre-valahára. Captain Toad és visítós kis csapata is befut, kedves madirkó segítőjükkel, aki a Plucky névre hallgat. Velük viszont csak a játék új "vidámpark" helyszínén lehet nyomulni. Ez a DLC alcímében is szereplő ("Meetup in...") Bellabel Park.

A helyszín, amely gyakorlatilag Mario platformozós kihívásokat kínál helyi kooperatív, és online zárt szobás játékhoz. Ezek a kihívások vagy régi pályák átvariálásával, vagy egyes szekciók újragonodolásával machinálnak. Olyan kihívásokat kapunk a helyi harcokhoz, ahol érméket gyűjtögetünk, bújócskázunk, baba-Yoshikat etetünk, vagy szinkronizálva ugrálunk a túlélésért, esetleg az alattunk tespedő platform feljebb pumpálásáért. Az online szobákban versenyezhetünk (propeller virágokon, labdákon, vagy akár görkori-kocsikba ülve), és itt is van bújócska.

A pályák teljesítésével Bellabel vízcseppeket gyűjtögetünk, amelyek a kis kertek locsolásakor hasznosulnak. A kicsi terepelemeket meglocsolva pedig különböző megnyitható virágokat zsebelhetünk be, ezek kombinációival variálhatjuk át a környezetet (pl. virágok, zenész-NPC karaktereknek hangszerek megnyitásával), feldíszítve a kellemes hangulatú Bellabel Park környezetét.

Nem mondom, hogy a készítők nem tettek meg mindent a Bellabel Park érdekessé tételéhez, de nekem még akkor is kissé laposnak tűnt a multiplayer móka, ha az egyes játékmódokhoz olykor 8-10, vagy még több pálya is tartozik. Tehát van itt kontent, csak kissé túlságosan is erős az újrafelhasználás érzése, és anyagában, szövetében, érzésében ezek a kihívások inkább tűnnek időmúlató opcióknak, mint súlyos, sűrű, érdemi tartalomnak. Pedig a mechanikák amúgy érdekesek, és van Mario-játékok szintjéhez illeszkedő mélység is az egyes módokban, mégsem gondolom, hogy a Bellabel Park tovább mutat kiskölykök hátsó ülésen történő, hosszú autóutat megszínesítő lehetőségénél.

A Koopa-gyerkőcök visszatérése jobban felcsigázott. Ezek a pofák ugyanis visszanyúlnak az alapjátékhoz, és a fő kampány térképén, külön kihívásokon keresztülhaladva lehet tőlük visszaszerezni a Bellabel Park ellopott harangvirágait. Magyarul: korábbi pályák remixein játszva új bossfightokig lehet eljutni, ahol az egyes Koopaklambók speckó formái ellen vesszük fel a harcot. Ezek szintén ötletesek, vidámak, és annyira nem is könnyűek. Élvezni fogja őket mindenki, aki szereti a Koopalingeket.

Technikailag, eskü néztem, hogy valami okosságot kínál-e a játék a szokásos felbontás-stabilizáláson túl, de nem jöttem rá az esetleges turpisságra. Az mondjuk elég korrekt frissítés, hogy a cím 4K-ban fut dokkolt módon, kézben tartva pedig 1080p/60FPS a jussunk, de ezt megköszöntük volna egy ingyen patch formájában is, ha már korán invesztáltunk a Switch 2 konzolba, annak megjelenési szakaszában. Apró megfigyelés, de mintha a friss kontent hangképe jobban illeszkedne a Switch 2 képességeihez. Mágikus csilingelések, remek térbeliség érződik kézben tartva. A lényeg tehát a friss kontenten van. Az új tartalom pedig DLC-formában is beszerezhető azok számára, akik az első rész birtokában nem szeretnének teljes dobozos árat kicsengetni. És természetesen most is van visszafelé kompatibilitás, tehát a Switch-be pakolva a Switch 2-es kártyát, az eredeti verzió is játszható lesz, a fenti technikai frissítések, és a DLC nélkül.