Idestova 11 éve már annak, mikor a Nintendo utoljára egészestés 2D Mario játékkal próbált a kedvünkbe járni - persze csak ha nem vesszük ide a Mario Maker hivatalos pályaszerkesztőket, amikben mindenki kedvére megpróbálkozhatott a kedvenc Mario pályájának reprodukálásában. Az útkeresés, hogy merre is legyen a tovább, nem lehetett egyszerű feladat Nintendoföldön, hiszen a negyedik “New” előtag után már senki nem hitte el, hogy ez “új”, másrészt viszont a dolgok pénzügyi oldaláról vizsgálva elképesztő sikeres volt mindegyik inkarnáció. Végül a csapat a teljes megújulás mellett döntött és a játék minden elemét tervezőasztalra küldte.
A minden alatt pedig ezúttal tényleg MINDENt kell érteni, beleértve a banális sztori felvezetőt: Mario és barátai (...gombái, asszonyai, őshüllő háziállatai) a szomszédos Virág Királyságba látogatnak, mert meghívta őket ünnepelni Florian Herceg, aki egy kukac (micsoda cinikus fricska ez, virágok közt a kukac az úr). A jókedvnek viszont hamar vége szakad, amikor Bowser megérkezik és lenyúlja a királyság koronaékszerét, a meglehetősen valós mellékhatásokkal járó pszichotróp csodavirágot és eggyé válik a kastélyukkal. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezzel párhuzamost húzva elmeséljem a kedvenc Kőműves Kelemenes viccemet. Kőműves Kelemen és a fia bandukolnak hazafelé, a gyereknek viszont nincs kedve menni. Erre az apja: gyere fiam, anyád már vár (badumm, tsss). Szóval Bowserből ezúttal vár lett, repülő bohóchajójával pedig szolidan besiklott a királyság közepére, hogy még véletlenül se legyen nyugta senkinek. Innen már nem nehéz kitalálni a többi elemet: természetesen csak egy hős vízvezetékszerelő és/vagy a hozzá tartozó káderek képesek a rendrakásra.

De mégis micsoda rendrakás ez kérem! Kezdjük onnan, hogy az újrahasznosított asset-ekben cseppet sem szegény New előtagú sorozattal teljes szakítás történt: az első fűszáltól az utolsó goombáig minden és mindenki újra lett modellezve, animálva, sőt, még a játékmechanika magjában is egy csomó finomhangolás történt. A Wonder csak úgy siklik, feszes és reszponzív, mellétéve az utolsó New Super Mario igencsak lomhának, döcögősnek hat. Ezúttal 12 karakter közül választhatod ki, hogy kivel rúgod szájba a Bowser-várat: Mario, Luigi, Daisy, Peach és a gombák képviselik a klasszikus irányt, a Yoshik és Nabbit pedig a kezdő platformereknek lehetnek hatalmas segítség (mivel kvázi sérthetetlenek). És ha már a kezdők szóba kerültek: minden pálya mellett jelezve van a nehézségi szint, hogy mindenki tudja, nagyjából meddig ér a takaró.

A játékmenetben két fontos újítás lett eszközölve: az egyik a badge-ek használata, a másik pedig a pályákon megtalálható Wonder-Virágok. A badge-ek kis jelvények, amikből egyet kiválasztva élvezheted az áldásos hatásait. Vannak amik a karakteredet látják el egy plusz funkcióval, például a sapkáddal lebeghetsz, vagy guggolásból nagy ugrás kivitelezésére leszel alkalmas, de vannak olyanok is, amik a környezetre lesznek hatással, vagy hogy mindig begombázva (értsd: nagy Marioként) indulhatsz neki az adott szintnek. A Wonder-Virágok viszont a szinteken vannak - általában elég jól - elrejtve: ezeket megszerezve a feje tetejére áll a világ és hatalmas LSD trip veszi kezdetét, amely az aktuális őrület végét jelző CsodaMag begyűjtésével ér véget. Kétség kívül ezek az etapok a Mario Wonder legizgalmasabb részei: minden pályán valami egészen egyedi felfordulás történik, amik viccesek, meghökkentőek és abszolút különlegesek. Ezáltal sajnos van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy csak elsőre ütnek nagyot, szóval javaslom, a spoilerek elkerülése végett ne nagyon nézz gameplay videókat.

És hát a pályák, világok és az egész környezet baromi jól lettek megkomponálva. Oké, eddig is volt például sivatagos világ, de ezúttal kicsit olyan, mintha az Ezeregyéjszaka meséit idézték volna meg vele. Vagy a hegyes világgal a Monument Valley-t. Kicsit úgy érzem, az eddig vaskalapos “csakis saját anyagokból dolgozunk” Nintendo nyitottabbá vált volna arra, hogy máshonnan is ihletet nyerjen. Sokszor eszembe jutott a Donkey Kong Country (mind a Rare féle trilógia, mind a Returns/Tropical Freeze), a Rayman Origins/Legends, de még egy ponton az Earthworm Jim is - és ez fantasztikus előrelépés! A másik számomra örömteli dolog, hogy az elmúlt lassan két évtizedben a többnyire skillekre épített 2D Mario játékmenet újra bátrabban nyúl kalandelemekhez, megszórva a pályákat (néha még az overworld-öt is!) kis titkokkal, alternatív útvonalakkal. No, nem kell sajnos Super Mario World kaliberű összetettséget várni, de eddig a Wonder áll a legközelebb az öreg felülmúlhatatlan klasszikushoz.

A Super Mario Wonder legnagyobb érdeme, hogy hiába 40 éves a receptjének az alapja, a gondos újratervezésnek köszönhetően abszolút frissnek hat. Már csak az, ahogy lemászik a képernyőről az egész, annyira szép, színpompás. Az az abszolút kimagasló szintű pályatervezés, amit csak egy Super Mario játékban kaphatsz meg. Az egész mókás, soha egy percig nem komolykodó hangvétel, a mindent is kommentelő, full őrült virágokkal az élen. Az a tökéletesre polírozott játékmechanika, ezernyi lehetőséggel. A kalandelemek és az akció nagyszerű balansza. A fülbemászó zenék, remek új hangeffektek. Külön-külön is irigylésre méltó fícsörök, de mindezt egybesütve megkaptuk most a Nintendo-tól, mint egy hatalmas emeletes tortát. Minden platformer kedvelőnek jó étvágyat kívánok. (Kőműves Kelemen és a fia vacsoráznak, de a gyerek nem akar enni. Erre az apja: egyél fiam, anyád már fal!)
PLATFORM Nintendo Switch
KIADÓ Nintendo FEJLESZTŐ Nintendo EPD
MEGJELENÉS 2023. október 20. ÁR kb. 22.000 Ft