A.I.L.A.Teszt

A fejlesztők nem is tagadják, milyen komoly ambíciókkal ugrottak neki a második programjuknak. Az A.I.L.A. steames adatlapján feltüntettet információk szerint a Pulsatrix emberei egy amolyan best of válogatást szerettek volna összerakni, amiben a pszichológiai horrortól kezdve a túlélőhorroron át az akcióhorrorig minden ijesztegetésre épülő játéktípus helyet kap, azonban a végeredmény sajnos nem hozza maradéktalanul ezt a nagyravágyó elképzelést. Szó mi szó, az A.I.L.A. így sem egy rossz próbálkozás, viszont az indie címek hátulütői azért erősen megmutatkoznak rajta.

A programban egy Samuel nevű játéktesztelőt alakíthatunk, aki egy napon rejtélyes csomagot kap az őt foglalkoztató cégtől. A küldeményben egy A.I.L.A. néven futó VR headset prototípusa lapul, ami a hozzá mellékelt leírás szerint a legmodernebb AI technológiát használja arra, hogy a felhasználója félelmeiből, emlékeiből és gondolataiból egyedi, száz százalékban személyre szabott horror kalandokat generáljon. Samuel legnagyobb balszerencséjére ez a kijelentés nem csak valami marketinges lózung, hanem maga a színtiszta igazság, így a férfi rövid úton az őrület határán találja magát, ahol a virtuális fikció és az egyre bizonytalanabb valóság egymásba olvad, és ahol egyetlen rossz lépés elég lehet ahhoz, hogy a konzolban lapuló mesterséges intelligencia örökre megtörje az elméjét.

Az A.I.L.A. története túl sok meglepetéssel nem fog szolgálni a horrorrajongóknak, hiszen javarészt a zsáner bejáratott megoldásaira támaszkodik, azonban helyenként így is kényelmetlenül aktuális témákat boncolgat kimondottan nyomasztó módon. A Pulsatrix emberei egy interjúban elárulták, hogy már a Fobia - St. Dinfna Hotel befejezése előtt elhatározták, hogy legközelebbi alkotásukkal az AI napról napra relevánsabb kérdéskörét szeretnék körbejárni, ez pedig egy remek döntésnek bizonyult a részükről.

A program a maga egyszerűségével roppant hatásos módon mutat rá a mesterséges intelligencia és úgy általában a kontrollálatlan technológiai fejlődés árnyoldalaira. Ennek megfelelően a játék egyik legfélelmetesebb jelenete nem is az, amikor mindenféle zombik, baltás gyilkosok meg szellemkalózok szakadnak a nyakunkba, hanem amikor A.I.L.A. fél pillanat alatt átveszi az irányítást Samuel okosotthona – és ezzel együtt a férfi életének minden aspektusa – fölött.

Ennek az érdekes és aktuális témának azonban akad sajnos egy hátulütője is, ez pedig a feszültség szinte teljes hiánya a történet első felében. Tekintve, hogy az ijesztő(nek szánt) jelenetek javát egy VR élményeket tesztelő karakter szemszögén keresztül tapasztalhatjuk meg, nem igazán fog rajtunk eluralkodni a szorongás, hiszen mindig ott lesz agyunk hátsó, eldugott zugában a tudat, hogy lényegében egy játékon belüli játékot látunk, azaz nemhogy minket, hanem még az általunk irányított Samuelt sem fenyegeti valós veszély az adott szituációban. A sztori előrehaladtával ez a probléma megszűnik, ahogy a határ a valóság és a VR szegmensek között elmosódik, de azért a történet eleje így is kissé laposnak érződik.

Továbbá szegről-végről ide kapcsolódik az is, hogy az A.I.L.A. helyenként nagyon elnyújtottnak hat a maga körülbelül tízórás hosszával. Az persze nem gond, ha egy horrorjáték lassabban, ráérősebben építkezik, a Pulsatrix emberei azonban túlzásba vitték a komótosságot, így minden pálya végén van néhány jelenet, ami egész egyszerűen feleslegesnek érződik. Pedig a sztori feszesebbre vételével a fejlesztők két legyet is üthettek volna egycsapásra: a történet is pörgősebb lehetne, kevesebb üresjárattal, és az előző bekezdésben részletezett hiányzó feszültséget is kevesebb időnk lenne észlelni.

Játékmenet terén hasonló a helyzet, mint a történetnél, avagy itt is akad nem egy érdekes megoldás, de az összkép azért közel sem tökéletes. Ahogy korábban is előkerült, a Pulsatrix Studios egy antológiát szeretett volna tető alá hozni az A.I.L.A. képében, ahol a horror minden fajtája szerepet kap. Ennek megfelelően a programban különféle VR élményekben merülhetünk el, és ezek mindegyike más és más, legalábbis a tematikáját tekintve. Akad itt például elhagyatott kísértetház, ahol váratlan helyeken felbukkanó próbababák meg eltorzult testű sorozatgyilkosok terrorizálják az embert, Isten háta mögötti farm, amit vérszomjas idegenek tartanak megszállás alatt, és középkori csatamező, rajta a sírból frissen előmászott holtakkal…

Elsőre izgalmasnak tűnhet ez a felsorolás, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb élmény a fejlesztők ígéretével ellentétben szigorúan a túlélőhorrorok táborát erősíti, és mint ilyen, a programból hiányzik az a fajta sokszínűség és változatosság, amit a steames adatlapja alapján várnánk tőle. Maga a formula azért így se rossz, avagy a továbbjutáshoz szükséges logikai fejtörők változatosak, ahogy a különféle eszközök összeszedése és erőforrásaink menedzselése is jó móka, csak azért játék közben végig ott fog motoszkálni bennünk a gondolat, hogy az A.I.L.A. alapfelállásából többet is ki lehetett volna hozni némi extra kreativitással.

Továbbá az is fájó pont lehet, hogy a Fobia - St. Dinfna Hotel legnagyobb hiányosságai közül néhány ebben a programban is visszaköszön. Az egyes lőfegyverek viselkedése például nagyon kiszámíthatatlan, és a játék több esetben akkor sem érzékel egy-egy találatot, amikor látványosan telibe trafáljuk a célpontunkat. Emellett pedig az is feltűnhet, hogy ellenfelekből alig kapunk néhányat. Általában be kell érnünk pályánként néhány arccal, akik funkciójukat tekintve gyakorlatilag megegyeznek egymással, azaz minden helyszínen akad egy vagy kettő kisebb tucatszörny, valamint egy nagy melák, és ennyi. A sztori során pár főellenfélbe is bele fogunk futni, de sajnos ők se lettek túl emlékezetesek, valamint szó szerint mindegyikükön kifog a körbe-körbe rohanás és folyamatosan tüzelés ősi technikája.

Amire viszont semmi panaszunk nem lehet, az a játék technikai oldala. Az A.I.L.A. az Unreal Engine 5-t használja, azonban a motorra jellemző hibáknak a tesztelés során nyomát sem láttuk, néhány apróbb bugot leszámítva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy relatív erős PC-n próbáltuk ki a Pulsatrix Studios alkotását (Intel Core i5-12600KF processzor, RTX 4070 videokártyával és 32 GB DDR4 RAM-mal), ám a lényeg így is az, hogy se megzuhanó fps számba, se akadásokba nem futottunk bele maximális grafikai beállítások és 2K-s felbontás mellett.