REANIMALTeszt

A rajongók azonban váltig állították, hogy nincs még minden veszve. A Little Nightmares III rajtja környékén ugyanis befutott a Tarsier Studios új projektjének – a REANIMAL-nak – a demója, ami pont úgy festett, ahogy a Supermassive alkotásának is ki kellett volna néznie. És hogy mennyire voltak pontosak ezek a kedvező első benyomások? A teljes játék megjelenése után már kellő magabiztossággal kijelenthető, hogy eléggé, még úgy is, hogy azért a REANIMAL-nak is akadnak hátulütői.

A REANIMAL középpontjában egy névtelen testvérpár áll, akik egyszercsak egy nyílt vízen hánykolódó csónakban térnek magukhoz. Hogy miként kerültek oda, vagy hogy pontosan merre vannak, arról fogalmuk sincs, azt viszont tudják, hogy a közelben akad még három bajba jutott barátuk is, így felkerekednek, hogy megmentsék őket. Főhőseink útja azonban korántsem lesz egyszerű vagy épp veszélytelen, ugyanis hamar rá kell döbbenniük, hogy a sors egy különös, önmagából kifacsart világba vetette őket, ahol szörnyek járják az elhagyatott tájat, és ahol szinte mindenkinek gyermekhúsra fáj a foga…

A Tarsier korábbi alkotásai mindig elég kriptikusan adták elő a történetüket, és nincs ez máshogy itt sem. Noha a REANIMAL szereplői néha megszólalnak, röviden kommentálva a helyzetüket és a legújabb fejleményeket, a narratíva java így is többféleképp értelmezhető, elnagyolt szimbólumokon keresztül bontakozik ki. Legyen szó akár az utunk során bejárt helyszínekről, akár a különféle szörnyetegekről és főellenfelekről, a játéknak majdnem minden eleme mögött meghúzódik némi plusz motívum, így a sztorit akkor tudjuk összerakni úgy igazán, ha ezeket sem félünk tanulmányozni és átgondolni.

A REANIMAL története talán a legütősebb és legmerészebb, amivel a stúdió eddig előállt, az erős narratívát ráadásul egy erős atmoszféra is megtámogatja. Már a Tarsier korábbi alkotásai is csak úgy tobzódtak a nyomasztó, groteszk és helyenként kimondottan félelmetes hangulati elemekben, ez a miliő pedig a fejlesztők legújabb játékában is visszaköszön. Igaz, ezúttal nem kimondottan a gyermekkori félelmeink kelnek majd életre a képernyőnkön, mint a Little Nightmares-széria esetében, de az összhatásra így se lehet panasz.

Már a játék legelején is kígyóként viselkedő, lenyúzott emberbőrök fognak üldözni minket, a program hangulata pedig ettől a ponttól csak egyre elborultabb és elborultabb lesz. Továbbá azt is érdemes kiemelni, hogy a REANIMAL egy fokkal brutálisabb, vagy legalábbis naturalisztikusabb, mint a Little Nightmares I és II. Míg azokban a játékokban a kamera általában akkor sötétült el, amikor egyik vagy másik szörny elkapott minket, itt sokszor azt is végignézhetjük, ahogy pórul járt főhősünknek leharapják a fejét, vagy más módon végeznek vele. A végeredmény persze nem megy át öncélú vérfürdőbe egy pillanatig sem, de azért a tónusbéli váltást, a komolyabb hangvételt le se lehetne tagadni.

Ami a játékmenetet illeti, ezen a téren a REANIMAL nem távolodik el olyan nagyon a Little Nightmares receptjétől. Az esetek túlnyomó többségében egyszerűbb logikai és ügyességi feladványok megoldására lesz szükségünk a továbbjutáshoz, ezt pedig relatív gyakran feldobja egy-egy menekülős vagy lopakodós szakasz is, ahol az adott környék főellensége elől kell elbújnunk vagy elfutnunk. Fontos változás azonban, hogy ezúttal már nagyobb hangsúly helyeződik a harcra.

Az első pár jelenet után például hozzájutunk egy feszítővashoz és egy késhez, amikkel a kisebb rémségeket intézhetjük el egész jó hatásfokkal, de emellett lehetőségünk lesz például vizihullákat szigonyozni valamint agresszív sirályokat agyonverni. És bár ez a pörgősebb hozzáállás a kampány javában nem rontja el a nyomasztó hangulatot, azért helyenként sajnos így is hajlamos megszaladni. A legutolsó főellenségnél például igen könnyű megfeledkezni arról, hogy a REANIMAL elvileg horror- nem pedig akciójáték.

A hangsúlyosabb harc mellett a másik fő újdonságot a kooperatív játékmenet jelenti, amit nagyszerűen implementáltak a fejlesztők. A REANIMAL természetesen egyedül is végigjátszható, avagy akkor sem csorbul a játékélmény, ha a társunkat a gép irányítja, de ha akarjuk, egy barátunkkal közösen is belevághatunk a rettegésbe. Ráadásul ehhez elég egy példányban megvásárolni a játékot, Co-Op partnerünk ugyanis ingyenesen csatlakozhat hozzánk a friend pass segítségével. Jó hír lehet továbbá, hogy a játékmód támogatja a különböző platformok közötti átjárást, és még a helyi játékot is, így tényleg semmi okunk nem lehet a panaszra ezen a téren.

Ami viszont sajnos egyértelműen negatívum, és egyben a REANIMAL leggyengébb pontja, az a kampány hossza. Az egész program tokkal-vonóval együtt 4-5 óra alatt végigvihető, és bár a rengeteg elrejtett apróság, valamint a kooperatív mód jelenléte garantál valamekkora újrajátszhatósági faktort, a Tarsier alkotására aggatott 40 eurós árcímke így is vaskosnak érződik egy kicsit. Arról nem is beszélve, hogy a játék rövidsége a történetre és a kampány ütemezésére is rányomja a bélyegét, akad ugyanis a sztoriban pár főellenfél, akik méltatlanul kevés időt töltenek a képernyőnkön. Az ő szegmenseikhez például nyugodtan hozzá lehetett volna még toldani minimum egy fél órát fejenként, ezzel jobban bemutatva őket, valamint a cselekménynek otthont adó világot is.