A Demon Turf 2021-ben hozott egyedi ízt a 3D-platformerek indie vonalán. Eltelt azóta négy-öt év, a Demon Tides pedig akkorát ugrik tartalom és minőség terén, mintha egy rég nem látott generációs ugrást tapasztalnánk.
Az előző rész tesztjét itt olvashatjátok Oldi tollából.
A demó beszámolónkat itt olvashatjátok a Demon Tides Steam Next Festes debütálásáról.
Szóval a Demon Turf platformjáték, de tartalmát, horizontális kiszélesedését és vertikális mélységeinek kidolgozottságát tekintve jóval nagyobb ambiciókkal bír, mint sok más pályatárs. Tudjátok, nálam a Yooka Laylee vezeti a "független 3D jump and run" műfaj csúcsát, ehhez mérem a Hat in the Time-ot, a Lucky's Tale-t, meg a többieket. Itt ez a Demon Tides viszont összezavart, mert a demó alapján valahová ezek alá akartam beszuszakolni a játékot, de valahogy mégis kimászott a víz fölé Beebz és csacska csapata. Mindjárt el is mesélem miért!
Kezdjük ott, hogy a Tides egy műfajához mérten gigászi tengeri tereppel érkezik, ahol ugyan nem hajózunk, de kígyó formában szépen szelhetjük a habokat. A játék egyik fő mechanikája, hogy felfedezzük a tengeren elszórt kisebb-nagyobb pályákat, amelyek kincseket, arany fogaskerekeket, meg hasonló jókat rejtenek. A fogaskerekek gyűjtögetésével juthatunk tovább (és végül a "főgonosz" égre magasodó kastélyáig is "érhetünk"), a kincsekkel pedig perkeket-talizmánokat vásárolhatunk magunknak. Már mindjárt ennél a nézőpontnál borul az átlag 3D platformer forma. A Wind Wakert idéző terep ad egy szuper rétegeltséget a játéknak, és kissé szét is húzza a látóhatárt. A játék simán kínál 14-16 órányi elfoglaltságot, de szerintem jóval többet is, ha az ember mindent ki akar belőle kotorni. Szóval tartalomból nincs hiány, de milyen a játék többi része?
Egész jó, ha megszokod. A készítők az előző Demon játék "freeform" platformozását vitték tovább, ami azt jelenti, hogy főhősnőnk, Beebz többféle formát tud felvenni az ugrabugra során (pl. duplaugrásnál imp lesz, tengeri suhanásnál kígyó), és maga sem egy ügyetlen alkat. A talizmánokkal szűkíthetjük-tágíthatjuk a mozgáskészletet. A pályákat ennek megfelelően nem egyféleképp tudjuk lehozni. Nem úgy néz ki a platformozós szakasz, mint egy Mario-ban, ahol van egy normál mozdulatsorhoz kimatekozott kihívás, amit esetleg fele annyi idő alatt is meg tudsz csinálni, ha pró vagy. Itt a lineáris kihívás-sorozatot többféleképpen is abszolválhatod, ennek megfelelően van egy lazaság a gameplayben, ami szerintem vízválasztó tud lenni. Ha beleteszed az időt, akkor a mozgásokból amolyan szabadszárnyú profiként tudsz majd suhanni, ha bénább játékos vagy, akkor is el tudsz vergődni A-ból B-be, de nem olyan feszes érzet mellett, mint ahogy megszoktuk másoktól. A játékban segít a bármikor lerakható checkpoint-zászló, és a gyorsan bővíthető talizmán-tár, szóval nem leszünk teljesen magunkra hagyva.
Ami nekem nagyon imponált, hogy a Demon Tides esetében a pályák is sokat fejlődtek az elődhöz képest, ráadásul a demó egy szerintem eléggé szimpla terepet villantott. A tényleges játékban jóval organikusabb a platformok elrendezése, a főbb pályák pedig tényleg izgalmasak és sokrétűek. Ezzel együtt sem sikerül persze az alacsonyabb büdzséjű indie platformerek rákfenéjét teljesen elkerülni. A napokban fajátékoztam kislányommal, ahol építgettük a kockákból és téglatestekből, háromszögekből a kis mesevilágot... Na, eszembe is jutottak a DT pályaelemei - még mindig vannak olyan szakaszok, ahol a prototípus pályadesignon túl csak minimális díszleti narrációt kapott az adott pályanyom. De ebben a tekintetben még így is sokat fejlődött a játék, ilyen nyitott szemlélet mellett is van előrehaladás. A Sonic Frontiers után pedig, úgy érzem, az egyedi szemléletű Sonic játéknak a hatása is simítja és építi a Demon Tides összképét. Harc is van, de minek - ez továbbra sem a játék erőssége, csak lassítja a mozgást, és nincs benne olyan réteg, amitől izgalmas lenne.
Sztori szempontjából nem sok jót tudok mondani, de nem is én vagyok ilyen téren a játék célközönsége. Viszont ahogy elő van adva az egész, az parádés. Simán elmenne bármelyik AA anime-feldolgozásba a karakterek kidolgozottsága, az animáció, arcjáték, és végre mindez teljes 3D-ben pompázik. A játék technikai skálázhatósága is kiváló. Ha nem mersz lejjebb kapcsolni, akkor a 60 FPS is simán elérhető Steam Decken, de 40 FPS-sel már medium-high beállítások között stabilizálhatod a játékmenetet, ami bőven jó ezen a platformon. Sajnos az árnyék, a reflexiók és a fű eszi nagyon a frémet, ezeket érdemes visszább venni, ha jót akarsz. 60 FPS-nél már szőrös-ditheres az összkép, de akinek a sebesség számít, az ezt Steam Decken már megszokta. Viszont nem győzöm hangsúlyozni, ez a platform kiváló lakhelye a Demon Tides-nak: mintha csak Switchre és Deckre termett volna a program. Ennek ellenére várjuk a nagytévés átiratokat is!
Vannak döcögős részei, de sok szempontból lelkesítően ambiciózus játék a Demon Tides, amely egyedi módon elmélyíthető, szabadelvű mozgásmechanikájával, színes-szagos látványával és zenéjével, valamint szélesre húzott horizontjával csábító cím lehet minden 3D platformer rajongónak. Továbbmegyek: ott a helye az utóbbi évek TOP 5 indie ugrabugrája között. Kíváncsi leszek, hogy ha ekkorát fejlődött a játék az elődhöz képest, akkor a Demon Tripla (azaz egy esetleges folytatás) mekkorát fog megint szökkenni!
Demon Tides | Kiadó: Fabraz | Fejlesztő: Fabraz | Platformok: PC (Steam Decken tesztelve) | Megjelenés: 2026. február 19. | Ár: 25 EUR
