Monster Hunter Stories 3: Twisted ReflectionTeszt

A Monster Hunter Stories 3: Twisted Reflection főhőse egy hegyekkel körülvett királyság hercegnője (vagy hercege, attól függően, milyen karaktert alkotunk). A kaland egy visszaemlékezéssel indul, melyben a birodalom lakóit nyugtalanság gyötri, mivel egy korábbi ceremónia balul sült el. A királyi pár elé vitt Monstie-tojásból ugyanis nem egy, hanem két Rathalos kelt ki, ami a legenda szerint a királyság vesztét jelenti. Egy időugrás után már a jelenben találjuk magunkat. Hősünk felnőtt, és a Rangerek vezetőjeként egy vegyes kutatócsapat élén vizsgálja a helyi élővilágot, valamint azokat a különös kristályokat, amelyek a régmúlt Monstie-jainak fosszilizálódott maradványait rejtik. Karakterünk tapasztaltabb, céltudatosabb és kevésbé zöldfülű, mint az előző Stories-részek protagonistái, bár ez nem jelenti azt, hogy minden helyzetben bölcsebb döntéseket hoz. A történet további fordulatait most nem spoilerezném el, de annyit elárulhatok, hogy a cselekmény bővelkedik váratlan fordulatokban, és a szörnyvadászat mellett némi politikai intrika is színesíti az eseményeket. A világ sorsát érintő konfliktusok, a különböző frakciók érdekei és a karakterek személyes motivációi fokozatosan bontakoznak ki a játék során. Inkább arról mesélnék, milyen maga a Stories 3.

A játék egyik legfontosabb eleme a harcrendszer, amely kifejezetten szórakoztató, és meglepően ügyesen gondolja újra a klasszikus, körökre osztott ütközeteket. A program a hagyományos Monster Hunter mechanikákat emeli át egy taktikusabb, JRPG keretbe, miközben megőrzi a szériára jellemző sajátosságokat. Harc közben például a Monstie-k különböző testrészei külön célozhatók, attól függően, milyen fegyvertípussal támadunk. Ha a megfelelő sebzéstípust használjuk – Erő, Sebesség vagy Technika –, gyorsabban dönthetjük le az ellenfelet, akárcsak a fővonalbeli epizódokban. A rendszer alapvetően egy „kő–papír–olló” logikára épül, azaz ha rosszul választunk a minket célzó Monstie ellen, elveszítjük a párharcot, a támadásunk mellémegy, miközben komoly sebzést kapunk. Emiatt gyorsan meg kell tanulnunk, hogy mely ellenfelek ellen melyik sebzéstípust érdemes alkalmazni.

Egy csatában négy szereplő vesz részt, két ember és két Monstie. Ezek közül egy embert és egy szörnyet a mesterséges intelligencia irányít, amely szerencsére meglehetősen kompetens. így jól célozza a gyenge pontokat, és időben használja a gyógyító képességeket. Az életerő két részből áll, egy pajzssávból és egy „valódi” életsávból. Ha a pajzs elfogy, elveszítünk egy szívet a rendelkezésre álló háromból, és ha mindhárom odavész, a csata is elveszett. Ráadásul ezt az életerőt a lényünkkel közösen használjuk, így a keményebb ellenfelek ellen komoly kihívás vár ránk. Némelyikük egyetlen kör alatt is képes padlóra küldeni a csapatot. Az ellenfelek előre jelzik, kit fognak támadni, így van időnk gyógyítani, erősíteni vagy éppen gyengíteni az ellenfelet. Itt jön képbe a három felszerelhető fegyver szerepe, mivel bizonyos testrészek különböző sebzéstípusokra érzékenyek, kulcsfontosságú a megfelelő fegyver kiválasztása. A cél az ellenfél állóképességének gyors kimerítése, hogy minél gyakrabban indíthassuk el a csapatunk össztámadását. Egy kifulladt Monstie ugyanis már jóval kevésbé veszélyes.

A harc során Rider-pontokat gyűjtünk, amelyek segítségével felpattanhatunk lényünk hátára, és erősebb, speciális képességeket vethetünk be. Addig maradhatunk így, amíg van elegendő pontunk, vagy amíg két „kéz a kézben” párharcot el nem veszítünk. A képességek használata állóképességbe kerül, így a megfelelő menedzsment kulcsfontosságú. Egyes fegyverek inkább támadó, mások inkább támogató szerepet töltenek be, és egyszerre hármat vihetünk magunkkal. Az ütközet során nemcsak a Monstie-k, hanem a fegyverek és a támadási stílusok között is szabadon válthatunk, ami meglehetősen mély taktikai lehetőségeket ad a kezünkbe. Visszatér a főzés mechanikája is, így különféle ételeket készíthetünk, amelyekkel növelhetjük staminánkat és harci pontjainkat.

A harcok során – hasonlóan a régi Monster Hunter játékokhoz – minden legyőzött ellenfél különféle alapanyagokat hullajt, amelyekből ruhákat és fegyvereket kovácsolhatunk. A pályákon ráadásul számos gyűjthető erőforrást találunk, így növényeket, csontokat, kristályokat, amelyek a felszereléseink fejlesztéséhez és különféle eszközök elkészítéséhez szükségesek. Ez a mechanika arra ösztönöz, hogy minél többször vadásszunk ugyanarra a szörnyre, miközben szépen visszahozza a sorozatra jellemző vadászó-gyűjtögető életérzést.

A játék másik remek aspektusa a szörnygyűjtögetés. A lényekre úgynevezett Monstie-fészkekben bukkanhatunk, ahol tojásokat rabolhatunk. Ritka példányokat is találhatunk, de nem érdemes túl sokáig időzni, mert a fészkeket őrző anyák hamar visszatérnek és finoman szólva sem örülnek a látogatásunknak. A megszerzett lényeket menedzselhetjük, harcok során fejleszthetjük, de akár portyázni is elküldhetjük őket, ahol értékes képességekre tehetnek szert. Minden szörny egyedi tulajdonságokkal rendelkezik! Van, amelyik mérget fúj, más elaltatja az ellenfelet, de mi akár génmanipulációval is módosíthatjuk a képességeiket, vagyis bizonyos tulajdonságaikat átörökíthetjük más példányokból.

A szörnyikéinknek a terepen is fontos szerep jut. Sokszor összehangoltan kell használni őket a felfedezés során. Egyikükkel a légörvényeket kihasználva siklórepülhetünk, másikkal falra mászhatunk, míg a vízi közlekedéshez ismét egy másik lényt kell bevetnünk.

A régebbi Monster Hunter részekhez hasonlóan a játéktér ezúttal is kisebb, nyílt területekből álló térképekre tagolódik, amelyeket számos barlang és felfedezésre váró titok tarkít. A Zeldában Korokokat keresgéltünk, itt viszont Poogie malacok felkutatása vár ránk. A történet előrehaladtával újabb és újabb régiók nyílnak meg, ahol friss faunával és eddig nem látott lényekkel találkozhatunk. A szörnyvadászat mellett számos mellékküldetés is vár ránk, amelyek között akad néhány kifejezetten ötletes darab is. Talán a legérdekesebb a versenyzés, ahol különféle gyorsítókat felszedve szerezhetünk előnyt, hogy végül elsőként szakítsuk át a képzeletbeli célszalagot. A látvány technikai részleteiről már az előzetesünkben beszámoltunk (https://www.gamer365.hu/article/monster-hunter-stories-3-twisted-reflection-elozetes-tech-teszt ), így itt csak ismételni tudom magamat, azaz RE Engine ebben a rajzolt stílusban is remekül teljesít. Switch 2-n egyedül a framerate az, ami sajnos 30 fps-re korlátozódik, de valószínűleg a motor számára a nagy, nyílt területek mellett már nehéz lett volna stabilan magasabb értéket tartani.