Ez a hét a retro-é, és a régi játékok újrakiadásáé. Sonic sünink harmincadik szülinapi felhozatalában az Origins képviseli a klasszikus Sonic univerzumot. A csomag elcsábít minket az első négy epizód környékére, és újrarendezve teszi elénk gyerekkorunk legmenőbb platformer élményeit. Az igazi rajongó, a polcon becsben őrzött, teljes dobozos kiadások mellett sokadjára is megveszi ezeket a digitálisan újrakevert játékokat, de talán a Sonic Origins kevesebb indokot ad most a pénztárcánk megnyitására, mint általában azt tapasztalhatjuk.
Kezdjük azért a jó dolgokkal. A csomagban ott van a Sonic the Hedgehog, valamint a Sonic 2-3 (&Knuckles) kiadások, valamint a remekbeszabott Sonic CD is. Ezek mind tudnak azért valamit, mert egy méretes kijelzőn bedörrentve őket a mai napig szaladgál a libabőr az ember nyakán Soniccal. Tudjátok, mikor kipörög a pálya végét jelző tábla, vagy az ugratóról történő kilövés után párhuzamos scrollal terül el a háttérben található pixeltenger... Ezek az élmények ma is működnek, és természetesen sok-sok régi emléket ébresztenek az emberben. A SEGA ráaádsul szuper introt rajzolt mindegyik játékhoz és az új, hatepizódos mini anime-sorozat is ott van a lemezen, muzeális rajzok és zenék társaságában, amelyeket a játékmenet során felszedett csillagokkal lehet megnyitogatni (tegyük hozzá, igen lassú tempóban). Az eredeti módok mellett Boss Rush lehetőség, vagy bónuszpálya randalírozás is szerepel az opciók közt. A modernizált, karakterválasztással megtoldott, szélesvászonra kihúzott kalandokat pedig automatikusan menti a játék a kényelmünk jegyében. A főmenű gyönyörű: minden játék szigetvilága 3D-ben jelenik meg, itt pedig külön élmény rázoomolva figyelni a mini diorámákat, amelyeket a készítők nagy gondossággal és sok apró meglepetéssel alkottak meg.
A játékokban található, harmincesztendős pixelgrafika szépsége ma is megkérdőjelezhetetlen, bár az éles látvány mellett sokan preferáljuk mostanában a CRT szűrőket is. Hogy miért? Mert a pixeljátékok sokszor úgy voltak megalkotva, hogy a képcsöves pixelek közötti pixel-átfolyással alakuljanak ki a valódi alakzatok, amelyeket a grafikusok megálmodtak. Ma nem csak egy Retroarch jön érdekes filterek sokaságával, de mostanában a Capcom is tudott ilyeneket felmutatni, és a Ratalaika játékaiban is példás CRT szűrőt helyeztek el a felújításért felelős szoftvermunkások. Nos, a Sonic Origins nem tud ilyent, de még csak a 4:3-as eredeti képaránynál sem tudjuk kikapcsolni a jobb-és baloldali tapétákat. OLED televízióval tehát extra szívás lehet az eredeti formával való játék, hiszen ezek a kijelzők pont ezeket a szép kék-zöld-sárga tiritarka grafikákat szeretik beégetni hosszú órák során a képernyőbe. (Most olvasom amúgy, hogy ez fizetős DLC-vel lesz majd leváltható, csakúgy, mint a missziógyorsító megoldások bevezetése... Nice!) Veres Miki kolléga már siránkozott egy sort a belső csatornánkon amiatt, hogy a Sonic 3 zenéit is lecserélték jogi okok miatt - ez engem annyira nem zavart a teszt során, meg aztán a Jacko jogbirodalma körüli hercehurcák miatt csodálkoztam is volna, ha másképp alakul végül a kiadás. Egy fokkal érthetetlenebb az viszont, hogy bár a szigetek között ott van a Sonic Spinball eszméletlen emlékeket ébresztő hegyorma is, ez a lokáció csak a "misszió módot" foglalja magában, a Spinball játék nincs a csomagba beágyazva.
Sajnos Sonic nem igazán tud még kollekció formájában sem tökéleteset gurítani mostanában, és hát ezeket a címeket megvettük már az ilyen-olyan SEGA gyűjteményekben, meg mondjuk Xboxon a legújabb gépekkel is visszafelé kompatibilis XBLA kiadások formájában. A Sonic 1-2-3 és a Sonic CD szenzációs alapművek, nincs az a keretrendszer amin ezek a szórakoztatásunkra szánt alkotások ne működnének. A választható karakterek és az anime jelenetek is jópofák, de a SEGA kicsit szétnézhetne, hogy mások a mennyiséget hogyan mérik és milyen további apró finomságokkal kényeztetik azokat a hű rajongókat, akik századjára is pénzt adnak a gyerekkoruk egy-egy darabkájáért.