Bus Bound - Végre a buszok is menetrend szerint járnakTeszt

Még ma is emlékszem arra, hogy közel 20 éve a bátyám beszerezte az akkori Pentium 4-es gépünkre a Bus Driver című játékot, amit az SCS Software fejlesztett és adott ki. Az akkor alig ismert kiadó mostanra világszerte híres az Euro Truck Simulator 2 révén. A többi pedig történelem...

A buszos játékig már több versenyzős játékkal volt dolgom (NFS széria, Ford Racing, LEGO Racers, Midtown Madness és hasonlók révén), de ez volt az első, hogy szabálykövetően kellett közlekednem. Mondanom se kell, nem tartott sokáig az érdeklődésem - mégis érdeklődve néztem, a testvérem játékát. (Mint korai gameplay streamet - ugye neked is ismerős a szituáció?)

A mostanra minden játékban előszeretettel használt RPG elemek (skillek, perkek) akkoriban még nyomokban sem látszottak, ám érdekes volt milyen tájak, történetek és buszok adták át a vezetés élményét. Voltak egyszerű városi járatok, hegyi hágón átkelő coachok vagy épp iskola- vagy fegyencjárat.

Előreugrunk az időben: 2025-ben felfigyeltem a Bus Boundra úgy, hogy még mindig nem kötnek le kifejezetten a szimulátorok (a csupán 17 órányi ETS2 karrierem ezt jól bizonyítja).

A játék nem csak a grafikájával ragadott meg, de azzal is, hogy volt egy valamennyire értelmes háttértörténete és ami számomra még fontosabb: a menedzser szemlélete. A Saber Interactive kiadásában megjelent stillalive studios-játék már a demó során megfogott: a város élt és mozgott; a buszok érdekesek voltak - és nem utolsó sorban én magam tervezhettem útvonalat.

A Bus Bound esetében továbbra is érvényes lesz, hogy a szimulátoros játékosok előnyben vannak: ám szerintem megtalálták a tökéletes pontot a koca és a hardcore simek között. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Xbox kontrollerrel hátradőlve, vagy épp egy Moza kormányszettel ugyanúgy élem a játékot.

De akkor az érzelmi háttértől tekintsünk el és vegyük át mit is kapunk 30 euróért. Egyetlen városban tucatnyi busszal szállíthatjuk az utazni vágyókat, miközben a város a műszakjaink révén fejlődik. Ahogy egyre fejlettebbé válik a város tömegközlekedése - értsd egyre több műszakot teljesítünk - úgy fejlődnek az egyes kerületek. A munkánk gyümölcse, hogy a helyi egyetem, az utak és a boltok is kivirágoznak.

De ami még fontosabb, hogy a kerületekben látjuk az előrehaladást: bizonyos számú utasszállítás után új területek nyílnak meg. Kérdéses azonban, hogy egy szimulátorban mennyire szeretnék úgy új szigeteket feloldani mint a régi GTA játékokban. Ezzel azonban sajnos nem lehet mit tenni, a következmény pedig elég lesújtó: akár 8-10 alkalommal is ugyanazokon az utcákon megyek körbe-körbe mire végre új városrész oldódik fel.

Ha esetleg eltekintek a könnyen javítható kezdeti bugoktól (olykor az utcán állnak a megálló helyett az utasok), akkor a monotonitás válik a mumussá. Nem véletlen emlegettem fel a 20 évvel ezelőtti Bus Drivert: akkor megannyi helyzetet, buszt és tájat ismerhettem meg, méghozzá a korhoz képest egészen jó irányítással és fizikával. A Bud Bound azonban sajnos bizonyítja, hogy miben rejlik a 2010-es évek utáni kreativitás: a fejlesztők egy csonkolt játékot szeretnének úgy eladni, mint a kor legérdekesebb gondolatát.

Mi játékosok pedig nem kell ezt lenyeljük: ezért én is kimondom. A Bus Bound egy érdekes játék, de közel sem tudta megugrani azt, amit elvártam tőle a 20 évvel ezelőtti élményeim alapján az ötletek és a tartalom oldaláró. Ez az ötlettelenség korábban azonban a legnagyobb kiadókra volt igaz a leginkább, gondoljunk csak a CoD, Battlefield vagy Assassin’s Creed legújabb részeire…

A Saber kiadása épp ezért kettős érzést kelt bennem. Egyrészt remek a játék, de sokkal kevesebb mint ami lenni tudott volna. Ez pedig sokkal élesebb kritika, mint aminek elsőre tűnik. A kiadó ugyanis olyan játékokért felelt mint a Snowrunner, RoadCraft, Docked vagy a már bejelentett Road Kings. Esetükben pedig azt látom, hogy túl sok címet adnak ki rövid időn belül: a játékok pedig közel sem hozzák azt a szintet, mint amit az OG gamerek várnak.

Biztos vagyok benne, hogy egyesek igényeit ki tudják elégíteni a fenti címek, de talán csak fél vagy egy évnyi kemény munka választja el őket attól, hogy a következő csodaként tartsuk őket számon. És épp ez a belefektetett plusz energia, pénz és idő látszódik meg úgy 10 órányi játék után. Ekkorra ugyanis az ember elkezd gondolkodni, hogy mit is kapott a pénzéért, és hogy vajon érdemesebb lett volna valami mást venni - akár egy ETS kiegészítőt, vagy egy tejesen vakon vásárolt másik címet.

Abban nem leszek mérvadó, hogy a Bus Bound megugrotta-e a Bus Simulator 21 sikerét - sokak szerint nem - de az biztos, hogy a legtöbb Steames kritika nem is épp a megfelelő kérdéseket teszi fel. Ezért egy speedrun a leggyakoribb kritikák kapcsán: a játék nem instabil, támogatja a kormányokat, de eszméletlen gépigénye van (egy 4070TI-t is kihasznál max beállítások mellett).