Copa City - szervezzük a focit!Teszt

A Triple Espresso csapata azonban többszöri elhalasztás után is olyan produkciót rakott le elénk, mely után arra gondolunk vissza, hogy basszus, de jól mutatott mindez, de csak a reklámban.

A játék ígérete ugyanis rendkívül csábító volt, hisz nem a pályán kell bizonyítani, hanem egy egész város logisztikai káoszát kell kézben tartani, hogy felkészítsük azt egy rangos futballmérkőzésre. Így a marketing a vendéglátás, biztonság, szurkolói zónák, közlekedés megszervezése mind ránk hárul – vagyis papíron minden adott volt egy remek tycoonhoz. Sajnos azonban a már 1.0-ban kiadott játék korai ismerkedésekor is komoly problémával találkozunk.

Tudva, hogy egy tycoon cím általában összetett rendszereket használ, a legtöbben automatikusan elindítják a tutorialt. Ez a Copa City esetében azonban több mint másfél órás, rendkívül túlnyújtott és széttördelt bevezető, így sokak türelmét már az első időszakban próbára teszi. A játékosok visszajelzései alapján pedig nem kevesen már a tanulási fázis végéig sem jutottak el – egyszerűen félretették a játékot. Vagy akár visszakérték a pénzüket.

Ha mégis sikerült legyűrni az úgynevezett "onboarding" szakaszt, akkor pedig jöhet a mélyvíz, egy valódi meccs körüli szervezés teljeskörű lebonyolítása. Valóban izgalmas látni, ahogy fokozatosan alakítjuk a város különböző negyedeit. Azonban ahogyan egyre mélyebbre megyünk a szervezésben úgy körvonalazódik, hogy milyen felületesek is voltak a készítők a tervezés során.

Bár megtalálható szinte minden alapvető szolgáltatás, amit egy klasszikus tycoon-játéktól elvárnánk, a rendszerből hiányzik az a vérbeli mélység és változatosság, ami hosszú távon fenntartaná az érdeklődést. A feladatok hamar ismétlődni kezdenek, a döntéseink pedig ritkán érződnek igazán jelentősnek.

A legnagyobb csalódást mégsem ez okozza, hanem a játék teljes struktúrája. Egy-egy mérkőzés lebonyolítása után gyakorlatilag véget ér minden fejlődési ív. Nincs valódi karriermód, nincs lehetőség arra, hogy egy kisebb klubbal indulva fokozatosan egyre nagyobb eseményeket szervezzünk, miközben velük együtt építjük fel saját hírnevünket is. Minden egyes mérkőzés különálló feladatként működik, így amint véget ér az esemény, az addigi munkánk szinte elveszíti a jelentőségét. Ez különösen fájó annak fényében, hogy maga az alapötlet rendkívül erős.

A csípős kritikám pedig nem dühből fakad, hanem csalódottságból. Én magam is évekig vártam a játékot, mert őszintén hittem benne, hogy végre megszületik a futballvilág saját nagy tycoonja. Ehelyett egy olyan alkotást kaptunk, amelynek remek alapötlete mögött egyelőre kevés valódi tartalom rejlik.