Elden Ring - Tarnished EditionTeszt

Aztán jöttek az első nem túl bíztató jelek: a hands on-ok tanulsága az volt, hogy a port rettenetesen fut a kis gépen, aztán határozatlan időre el is lett halasztva a megjelenés, ami szintén nem volt kifejezetten reménykeltő. Már csak azért sem, mert a From portolói (és itt most nem holmi levitézlett politikusokra gondolok) nem a legtökösebb sheriffek a városban, másfelől a Nintendo-val ápolt viszonyuk sem tűnt mindig a legrózsásabbnak. Szerencsére azonban minden borúlátásom ellenére, közel 70 óra barátkozást követően elmondhatom: erre bizony megérte várni.

Nézzük azt amire mindenki kíváncsi, hogy miként muzsikál a Tarnished Edition a célhardveren, pláne annak tudatában, hogy az open world-re hangszerelt From kaland még a közepesebb PC-ket is képes megizzasztani. Kíváncsian pattintottam be a dock-ba a Switch 2-met és mikor először kibandukoltam Limgrave mezejére, nem voltam kifejezetten elégedett azzal amit láttam. Le is kaptam gyorsan a PC verziót, hogy jól le A-B tesztelve állapítsam meg, hogy én emlékszem-e rosszul vagy ez tényleg tud szebb lenni. Jelentem: természetesen tud, feltoltam a rendert 4K-ba, csúcsra pörgettem a detail-kapcsolókat és elismerően csettintettem: ez bizony jelentősen szebb képet produkál... miközben próbálja kiizzadni magából a huszonpár fps-t szerencsétlen meggyötört masinám. Aztán lekaptam a rendert 1080p-re, ahol már futott szépen, viszont a látvány elkezdett erőteljesen hajazni a Switch 2 által kipréselt képre. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat: valóban életszerű egy kis tablettől olyan teljesítményt elvárni, ami egy nagygépet is megköhögtet? Szóval kinyomtam a PC-t és elkezdtem tüzetesebben átnézni a Switch 2 kiadást. Három dologra jutottam. Először is: bár első látásra nem lettem meggyőzve, kicsit jobban elmélyedve azért megállapíthatom, hogy a játék kevésbé mostoha (értsd: erőforrás vámpír) körülmények között képes igazán szép arcát is mutatni. Másodszor: handheld módban különösen! És a legfontosabb:az Elden Ring az esetek 98%-ában kiválóan fut és tökéletesen játszható.

Nyilván az érdekes rész a "maradék 2%", ezzel kapcsolatban két észrevételem van: egyfelől TV módban amikor szép nagy terekre tévelyedek, hajlamos a kép "shimmering"-elni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a kép egyes részleteiben megremeg, finoman vibrál vagy mintha egy pillanatra elmászna a helyéről.. Kicsit olyan hatás mint amikor anno a CRT TV-nél egy kóbor mobiltelefon képes volt interferenciát okozni és belepiszkítani a képbe. Szerencsére annyira nem vészes a jelenség, de előfordul - handheld módban viszont egyáltalán nem találkoztam vele. Sajnos nincs olyan fürge szemem, hogy meg tudjam számolni, hány képkockával száguld a játék másodpercenként, de számomra tökéletesen játszható a játék, eddig közel 70 óra játékidő alatt összesen volt 30 másodpercem talán ahol picit lepotyogott a képfrissítés, de egyáltalán nem Blighttown szintre, csupán aprócska dropokról van szó.

Tartalmi bővítésekben a Tarnished Edition felveszi a versenyt a legsemmilyenebb DLC-kkel: a legkomolyabb újítás 2 új karakter kasztot (Idus Knight és Heavy Knight) jelent, emellett exkluzív páncélokat és LÓPÁNCÉLokat is kapunk az alapjáték és a Shadow of the Erdtree kiegészítő mellé. Nem tudom mennyire kell fanatikusnak lenni ahhoz, hogy egy ilyen piszlicsáré kontent okán az egyszeri From rajongó rohanjon a boltba jobb helyet találni a nehezen megszerzett 80 dollárjának, de úgy érzem ez a kiadvány inkább a hozzám hasonló "lemaradóknak" lehet izgalmas. Szóval innentől inkább nekik szól a cikk második fele.

Sokszor belefutottam már abba a véleménybe, hogy az Elden Ring voltaképp az open world Dark Souls - és nagyvonalakban igazságot is tartalmaz az állítás, ha azt nézzük, a karaktereink viselkedése, mozgáskultúrája kb egy az egyben a már jól bejáratott From esszenciákból táplálkozik. De - mint az közismert - a From játékokban a főszereplő mindig a leigázandó világ, ezesetben pedig felépítésében alaposan másként funkcionál mint egy kötött pályás berendezkedés. Nesh a cikkében anno felrótta, hogy az Elden Ring konkrétan büntet, ha nem mész el világot látni, felfedezni (cuccokra vadászni, tápolni) - és ezt az első tizenpár órában abszolút jogosnak éreztem. Aztán miután (nagy nehezen) túllendültem az első komolyabb bossharcon, akkor jöttem rá, hogy ezt egészen egyszerűen nem játszhatom úgy mint a Dark Souls-t, hogy abszolválok egy szekvenciát, leverem a boss-t majd jöhet a következő. Így hát lazábbra vettem a figurát és szépen kiránduló üzemmódban kezdtem játszani, kóvályogni arra amerre vezetett a kíváncsi természetem. Hagytam magam elveszni a világban. Be is rántott alaposan.

A legfontosabb tanulság talán az, hogy ha valami nagyon nem akar összejönni, annak jó eséllyel nincs még itt az ideje - és ha ezt el tudod fogadni, akkor nagyon fogod tudni élvezni az Elden Ring-et. Hidd el: Köztesfölde dugig van izgalmas helyszínekkel, érdekes történetekkel, és arra próbál buzdítani: ne ragaszkodj a megszokott kötött pályás játékstílushoz. Ez nem egy checklist amit ki kell pipálgatni a kötelező elemeket, hanem egy naaagy utazás ahol a boss-ok nagyjából a fejlődésed szintjét jelzik. Ez persze bizonyos esetekben frusztráló lehet, de miután a küszöböt megugrottad a frusztráció eufórikus örömforrásba csap át, ami az addikció leghatékonyabb üzemanyaga.

És ha már annyit emlegettem a boss harcokat: From-ék itt is szintet léptek. A korábbi tapasztalataimmal ellentétben itt nem csak arról van szó, hogy tanuld meg a főgalád mozgáskultúráját majd blokkold / térj ki előle a megfelelő időben. Egyes harcoknál komoly tervezés, puzzle fejtés is szükségeltetik, a különféle Ashes of War konstrukciók, idézhető Spirit-eknek köszönhetően a lehetőségeink tárháza egy igazi (w)áruházzá duzzad. És bár elsőre ez is legalább olyan átláthatatlannak tűnik, mint Köztesföld térképe, előbb-utóbb rájössz, hogy itt nem az a kérdés, melyik az egyetlen helyes megoldás, hanem hogy te melyiket választod.

Szóval itt vagyok ezzel a játékkal, amiről anno (kényszerből bár, de) lepattantam. És minél többet játszom vele, annál inkább az az érzésem, hogy talán nem is baj, hogy akkor nem erőltettem tovább. Egyszerűen nem voltam még ráhangolódva. Nem értettem a ritmusát, ugyanazokat a beidegződéseket próbáltam ráerőszakolni, amikkel a korábbi From játékokat játszottam, és amikor a játék nem azt adta, amit vártam tőle, inkább frusztrált, mintsem kíváncsivá tett. Most viszont valami megváltozott – és gyanítom, nem a játékban. Én lettem türelmesebb, kíváncsibb, és talán valamivel kevésbé akarom mindenáron megfejteni, hogy egy játék szerint mit kellene éppen csinálnom. Az Elden Ring most végre elkapott, én pedig hagytam magam sodródni vele. A Tarnished Edition tartalmilag vajmi keveset tesz hozzá az összképhez, viszont az, hogy a kedvenc kis hibrid gépemen játszhatok vele bárhol, számomra komoly fegyvertény. És annak ellenére, hogy lassan készült el, megérte rá várni: nem kapod ugyanazt a technikai minőséget, mint egy komolyabb PC-n vagy PS5 Prón, de egy teljesen vállalható kompromisszummal viheted magaddal az utóbbi évek legjobb open world kalandját.

PLATFORM Switch 2 KIADÓ Bandai Namco FEJLESZTŐ From Software MEGJELENÉS 2026. augusztus 28. ÁR 80 euro