Marvel Tōkon: Fighting SoulsTeszt

Igazi érzelmi hullámvasutat kellett bejárnia a Marvel vs Capcom széria rajongóinak, hiszen bár nagyon úgy néz ki, hogy a Capcomos korszaknak - egyelőre vagy örökre, nem tudni - vége, azért valamelyest biztosan kárpótolhatja őket a tudat, hogy a Marvel Tōkon: Fighting Souls-t az az Arc System Works készítette el, amelyik éveken át adta nekünk az MVC utáni legjobb alternatívát: méghozzá a Dragon Ball FighterZ-t. Tehát keserédes szkepticizmussal láttam neki a játéknak a múlt héten, mert hát sok mindennel lehet engem vádolni, de azzal aligha, hogy egy gramm lelkesedésem is maradt volna a kapitalizmus jelenlegi fázisában a Marvel címke vagy úgy általában a szénné hájpolt játékmegjelenések terén. Nézzük, mit hozott össze ez a különös párosítás - a Marvel és az én megkeseredett lelkem.

Vannak dolgok, amihez tulajdonképpen el sem kell indítani a játékot, hiszen már a játék megjelenése előtt kiadott trailerekből és gameplay videókból nyilvánvaló: a fejlesztők nagyon, nagyon odatették magukat kreatívan, hogy a megkötéseik ellenére annyira látványos és “marvel-szerű” eredményt teremtsenek, ami aztán elégedettséggel tölt majd el mindenkit - vagy hát a többséget. Nagyon szépen animálódnak a karakterek, hihetetlenül látványos és “képernyőről lefolyós” az összkép, ez tény, és a végleges verzió még lebutított grafika, kikapcsolt effektek és lejjebb vett felbontás mellett is nagyon, nagyon jól mutat. Hogy miért kellett ilyen eszközökhöz nyúlnom a decens midrange PC-mmel, azt majd mindjárt elmesélem, várjatok egy picit, mint Peter Parker arra az eshetőségre, hogy egyszer végre normális szerelmi élete legyen.

Egyetlen hátránya azért ennek a csilivili összképnek van — vagy hát igazából kettő.

Az első: mivel MINDEN nagyszerűen van animálva, és minden nagyon látványos, ezért valójában semmi sem az. Már az Ultimate Marvel vs Capcom 3 elindult abba az irányba, ahol mintha játékfigurák mozogtak volna, és ez a fajta “műanyag” érzet csodával határos módon itt is megje-lent: annyira tökéletes minden, hogy egyszerűen fel sem merül a játékosban, hogy itt valami or-ganikus szépséget láthat, hanem tényleg úgy érzi magát, mintha valami képregénybolt kellős közepén lenne, valami prezentáció alatt, amit egy Comic-Conról hoztak el neki. Mű? Hát, nem tudok jobb szót rá. Jól mutat, teszem hozzá, megint? Persze. Ez a dolga. A másik problémám a hátterekkel van: ahogy kikapcsolom a játékot, már ki is mennek a fejemből. Fogalmam nincs, hogy mik a helyszínek. Kimosott, kilúgozott, a képregényekből referrált helyszínek ezek, de akárhogy nézem, egy sincs közöttük, ami annyira klasszikus lenne, mint egy rakás verekedős játék 1-1 kiválasztott pályája. Érdekes módon a korábban emlegetett Dragon Ball FighterZ ennél jobban hozta a kötelező nosztalgikus pályákat, bár ott van ugye egy darab ‘hivatalos’ sztori, és csak azt kellett követniük, itt meg már alapból egy több művészi stílusból összemixelt valamit kellett meg-alkotniuk. Csodálkozni tehát nem kell ezen, csak gondoltam megemlítem. De hogy ne legyen negatív kicsengése ennek a hosszúra nyúlt bekezdésnek, még kiemelném Iron Mant, aki ezzel a gundames dizájnnal NAAAAAAGYON jó lett. Már-már van annyira jó, hogy használjam is a karaktert, de csak majdnem. Vannak azért határok, na.

Játékmenet. Ez a lényeg, nem? Hát: rendszerek egymás hegyén-hátán, ilyen counter, olyan rever-sal, ilyen tag assist, olyan váltás: nagyjából fogták az MVC3/DBZF rendszerét, áramvonalasították annyira, hogy rá se lehessen ismerni, elnevezték ezt egyszerűsítésnek, majd rásóztak egy rakás egyéb szabályt és mechanikát, megtartották a DBZF-ből látott autókombókat is, és így lett a Tokon. Nem fogok úgy tenni, mintha ennyi idő alatt bármilyen komoly verdiktet tudnék adni a harcrendszer mélységéről - emlékezzünk csak arra, hogy mennyire szerettem a Street fighter x Tekken rendszerét, és ezt a mai napig tartom is, csak hát a mainstream a játék első hónapjai során nem tartott velem abban az utazásban (és akkor az elcseszett gem-rendszerről most nem is beszélnék). Pár megjegyzésem azért lenne. Először is: autókombók ide, leegyszerűsítések oda, SENKINEK ne legyenek illúziói: a csilivili felszín alatt már készülődnek a touch of death kombók, már most látni hogy ugyanolyan vad crossup/mixup loopok lesznek, optimizálják az em-berek a csapataikat, hogy a legjobb assistok legyenek, stb. Ha valaki azt hiszi, hogy csak azért, mert ez a játék mainstreamnek néz ki, attól még kezdőbarát - szerintem hatalmasat fog csalódni, amint felmegy online játszani.

Egy változtatás van, ami tényleg egyszerűbbé tesz mindent, méghozzá ez az egységesített HP-csík, ami miatt akárkivel is vagy bent a meccsben a négy karakter közül, ha elfogy az életerő, vége van. Hogy ez hosszú távon mit fog jelenteni a kompetitív fronton, passz. Tippre: amint meglesz a 2-3 legerősebb karakter, mindenki más megint csak az assistjai miatt lesz bent a rosteredben, pont mint az MVC2 idején. Csak hát akkoriban ha meghalt a legerősebb karaktered, akkor utána drasztikusan romlottak az esélyeid, ellentétben a Tokonnal. Persze az MVC2-vel ellentétben ezt a játékot lehet majd patchelgetni, jönnek a szezonok, szóval ha a fejlesztők készen állnak a buf-folás/nerfelés örök körforgására, akkor sok sikert hozzá.

Egyébként a képregényes sztorimódok meg az ilyen-olyan brawler játékmódok mellett a Tokon ad lehetőséget arra, hogy tényleg alaposan, INTUITÍVAN megtanuld a karakteredet használni – ez pedig azt jelenti, hogy megéri kicsit elmerülni a karakterspecifikus küldetésekben, ahol nem kell többé vakon bemagolni valami előre kitalált kombót, hanem inkább struktúrákat tanulsz be, ame-lyek nagyjából univerzálisak. Ha játszottál a FighterZ-vel, tudod mire gondolok. Mindenki másnak: megvannak a szabályok itt is, hogy hányszor lehet egy karaktert falnak/földhöz lökni, hányszor lehet a levegőben ugrani kombó közben, és így kvázi mindegy, hogy ki a karaktered, hasonló módon tudsz egy támadássorozatot végigvinni, nagyjából kiszámítható mértékű sebzéssel. Minden másra ott vannak a profik, hogy kikisérletezzék az Optimális Megoldásokat. Tehát hogy őszinte legyek, a Tokon ebben már most erősebb mint a legtöbb riválisa volt. Az online pedig, amikor működik, akkor HIBÁTLAN – 100-150ms delayt is gond nélkül kezel a rendszer, nem érzem a késleltetést, a rollback netkód teszi a dolgát: ez pedig egy nagyszerű alap lesz a jövőre nézve.

További képekért tekintsétek meg a lenti galériát!

Pécé verzió. Hát én ezzel játszok. Ezzel főzök. A szerencsétlen CPU-m az életéért küzd, hallom a gépen, hallom a házban az összes ventilátort maxon pörögve, a hőhullám közepén, úgy érzem magam mint valaki, akit rajtakaptak azon hogy bitcoint bányászik, sunyiban. De én nem profitot akarok varázsolni az emberi szenvedésből, hanem csak…. elindítottam a Tokont. Nagy hiba, tudom. Az online bajnokságok közül sokan egyelőre tiltják a PC-verziót, az emberek egy nem inszignifikáns részének gondot okoz a stabil 60fps tartása (a magam részéről meg sem merem néz-ni, hogy mennyivel fut), és online imádkozni kell, hogy ne fogj ki valakit, akinek még a tiédnél is jobban szivatja a gépét a kvázi kémszoftverként viselkedő anti-cheat kis program, vagy az erőlte-tett Sony-integráció, vagy valami rosszul optimizált Unreal darabka. Egy biztos: jelenlegi formájában pécén én sokak helyében várnék. Az is sokat elmond az “élményről”, hogy több időt töltöttem el meccsek megnézésével és kombóvideók megnézésével, mint a játékkal magával - mert nincs pénzem újravásárolni ezt a masinát, hölgyek-urak. Nagyon drága mulatság lenne most ebbe belebukni, úgyhogy elsősorban várok, kibekkelem ezt az időszakot, és reménykedek benne, hogy valahol valaki a döntéshozatali láncban egy pillanatra racionális aktorként viselkedik majd, és engedi a fejlesztőknek, hogy javítsanak a helyzeten. A megjelenést követő napokban VOLT javulás a helyzet kapcsán, szóval az irány jó, de meglátjuk, hogy sikerül-e teljesen gatyába rázni az egész élményt.

PS5-ÖN MÁS A HELYZET

BÖJTI A SONY MASINÁJA MELLŐL JELENTI...