![[Teszt] Lunarium](/~thumbnail/lunarium_key_Art_artwork_leadart_game_.jpg.cvsak.k.article-00-1c-cg.6i0loe.jpg)
A Black Myth: Wukong elsőprő külföldi mellett egyre több kínai független fejlesztő bukkant fel a színen. Játékaik sokszor radar alatt elsuhannak, de van pár amit nagyobb média outletek is detektálnak (pl. F.I.S.T. vagy 1000x Resist). Tesztlaborunkban megfordult mostani cím is egy kicsi, de annál eltökéltebb csapat fejlesztése, nézzük meg mi miatt érdemes ráfutni!
A Lunarium főhőse Ave, akinek otthonát utoléri a “romlás” (Nihilus). Küzdelme során egyszer majdnem alul marad, de Lune, egy “Csillagjáró”(Starfarer) megmenti. Innentől kezdve közösen folytatják útjukat, hogy az egyre jobban széteső világot megmentsék és visszafordítsák a romlás okozta károkat. A Lunarium történetében erősen épít a ködösítő, szinte már álomszerű világ megteremtésére, amit a Soulslike játékok misztikumával és felfedezésével fűszereznek meg. A történet bár nem minden esetben mondható egyedinek, de ha valakinek hiányzik a Dark Souls komor világa, annak jó elmélyülési lehetőséget jelenthet a játék.
Vizualitását tekintve is erősen épít az álomszerűségre, pasztellszínek és elmosott vonalak dominálnak. Amikor egy-egy új területre érünk itt is van lehetőség megállni gyönyörködni egy kizoomolt képen, ugyanúgy mint ahogy a Hadesban tettük új zónákhoz érkezve. A Lunariumban lévő ellenségek is ezt a lágy körvonalas designt követik, ez néha csak annyiban lehet kényelmetlen, hogy elkeni a pályaelemek és az ellenségek közti határt. A zene kellemes, bossharcoknál is szép, de nem mondható emlékezetesnek.
Mechanikáját tekintve a Lunarium egy akció-rpg, soulslite elemekkel. A Dark Souls világépítésének és narratívájának erős lenyomatát érezhetjük a játékban, viszont elmeit tekintve inkább inkább az ARPG felé húz jobban. Az ellenfelek és bossok lassan, kiismerhetően támadnak, ezt felismerve van lehetőség parryre. A parry window nagyon megengedő, ha egy picivel hamarabb vagy később védekezünk akkor is sikeres a védés, maximum nem használjuk ki a perfect parryvel megnyitott lehetőségeket. Az ellenségek kitanulása sem annyira kínkeserves, nagyon sok támadás lassan indul, könnyen rá lehet érezni a ritmusára.
Itt jön be az érdekesség, hogy igazából miért is hívom Soulslite-nak. Ebben a játékban ott van a trial-error mentalitással történő tanulás, a rejtélyes történet, hovatovább fix helyeken (padoknál) kell megpihenjünk, ahol különböző képességeket is tudunk vásárolni. Alapból Ave és Lune először csak leül, azonban ha úgy döntünk, hogy pihenünk abból két dolog következik: feltölt az életünk (élettöltőnk) és újraélednek a pályán levő mobok. A bossharcok előtt lehetnek runbackek (ezt nem akarom mélységében lespoilerezni), viszont itt is simán el lehet szlalomozni az ellenfelek között; egy bizonyos távolságon túl már nem követnek.
A két karakterhez duális harcrendszer is jár. Lovagunk, Ave, közelharcra szakosodott, vele kell a legjobban figyelnünk hogy minden ütést bevigyünk, amitől pedig ki kell térni, attól félrecsússzunk. Sikeres sebzés bevitelekor azonban nem csak az életét vesszük el az ellenségnek, hanem Sekiro-szerűen van egy posture is ami folyamatosan töltődik. Ha elég ütést bevittünk, akkor Lune képessége telítődik, ő távolabbról lövöldözve tölti tovább erejét, vagy betöltött posture esetén stunnolni is tudunk vele. Innentől kezdve pedig mehet a nagysebzésű büntetés minden mennyiségben. A két karakter szinergiája könnyen megszokható, viszont erősen ajánlom hogy kontrollerrel játszunk. A lite-jelleghez nem csak az ellenségek megengedő harcmodora tartozik, hanem még az is hogy halál esetén nem veszítjük el összegyűjtött pontjainkat, nem kell folyamatosan visszaszaladgálni érte vagy görcsölni miatta. Emellett stamina bar sincsen, igazából csak a dash újratöltési idejét kell kivárni kitéréskor. A játék során preferált harcstílus Ave köpenyével finomhangolható. A játékmenet során lehetőségünk van különböző köpenyeket találni, amik nem csak kozmetikai elemek, hanem a dinamikán is változtatnak. A Dark Soulsból ismert itemeket pedig Embroidery rendszerrel mentették át; ők azok a kisebb módosító tényezők amikkel még buffolni lehet alapstatisztikáinkat vagy képességeinket.
Ez a fajta megengedő, kevésbé frusztráló alap egyfajta cozy hangulatot kölcsönöz a Lunariumnak, amiben a görcsös elemek bár nyomokban megvannak, még sem éreztem azt a fajta szélmalomharcot, mint a keményvonalas Souls játékoknál.
A kényelmetlenségek inkább valahol az alapmechanikákban és a megvalósítás egyenetlenségében húzódnak meg. Ave alapmozgása hihetetlenül lassú, a sprintelés gombját külön a beállításokban kellett betennem. Emellett a launch sem volt annyira zökkenőmentes. A teszttel ezért is vártunk egy kicsit hátha befoltozzák ezeket a hibákat. Én még találkoztam olyan részekkel a játék nagyon korai szakaszában ahol az angol csak placeholder dialógus volt, kínaira kellett átváltsak hogy tudjam mi történik. A padoknál történő megpihenéskor is sokszor lemaradt az angol név, bár itt ez kevéssé volt zavaró. Szerencsére én softlock helyzettel nem találkoztam, bár van aki a patch után még panaszkodik rá, a fejlesztőcsapat proaktivitását tekintve ezt is időben ki fogják küszöbölni.
A Lunarium egy ambíciózus vállalás, ami nagyon szeretné a Soulslike világot megidézni, de közben próbálja azt a küszöböt is megtalálni, ami a játékosoknak könnyebb belépési pontként szolgál. Az alapból kihozott áron is mindenképp megéri egy próbát tenni vele, pont azért mert inkább Soulslite-ként van jelen. Ez egy érdekes vonulat amit még nem aknáztak ki annyira, nincs plafont verő stresszfaktor, inkább kellemesebb kihívás. Az viszont, hogy a kellemes itt és most elég-e, azt inkább a játékosra bízzuk.
Lunarium | FEJLESZTŐ: 月相仪Lunarium | KIADÓ: 月相仪Lunarium , Imperfect Games | PLATFORM: PC (tesztelve) | MEGJELENÉS: 2026. 07. 29. | ÁR: 17,99 Euro