Resident EvilFilm

És hogy mi köze ennek a kurrens, pár napja bemutatott filmhez? Nagyon is sok. Resident Evil filmekből Dunát lehetne rekeszteni, a mozis adaptációkat rendezőként és / vagy producerként jegyző Paul W. S. Anderson féltucatot gyártott le belőlük, amik (kivéve talán a harmadikat) közepesen borzasztóak voltak, de a srác szerintem semmilyen szinten nem hibáztatható értük, ha Milla Jovovich a feleséged, a franciaszótárt is leforgatod a kedvéért visszafelé, ugye.

Itt jön képbe sok évvel később Zach Cregger, egy viszonylag fiatal rendező, aki a korábbi filmjeivel (Barbarian, Weapons – nem láttam őket, de pótolni fogom) komoly kritikai és anyagi sikereket hozott össze. A RESIDENT EVIL filmjével pedig kiütötte a lasztit a stadionból, ahogy a népszerű amerikai labdajátékban mondják.

Cregger Resident Evil filmje valahol a RE2 idővonalán játszódik, de egy teljesen más szituációban. Hősünk, Bryan egy utolsó pillanatos megbízást kap, hogy juttasson el egy fontos csomagot A-pontból B-pontba. És ennyi a sztori. Tényleg ennyi. Bryan gyakorlatilag egy NPC az RE univerzumban, pontosan olyan, mint ha minden figyelmeztetés nélkül bedobnának ebbe a világba, és fogalmad se lenne róla, hogy hol vagy, és mit kell csinálnod.

Ugyanitt, Cregger kikacsintásai a túlélő-aspektusra nem csak, hogy remekek, de visszatérően viccesek is, nem írunk spoileres cikkeket, de egy videójáték berögződés kifigurázása külön mosolyt csalt az arcomra. Ahogy az egész film is egyébként. Ez egy nagyon jól megcsinált, véres, durva horror-akciófilm, ahol a főhős egy szerethető balfék, de a sztori alapján annak is kell lennie. A film tökéletesen simul a Resident Evil univerzumba, ha szuper-hárdkór rajongó vagy, ez egy nagyon klassz side-story a RE2 mellé.

Cregger Resident Evil filmje az, amire a filmes játék-adaptációknak jelenleg szüksége van: egyéni kreatív elgondoláson átszűrt, friss történet, ami behúzza azokat is, akik ismerik ezt a világot, és azokat is, akik egyáltalán nem.