A Sanrio közkedvelt karaktereit leginkább a diszkont fast-fashion boltok gyerekrészlegeinek pólóiról láthatjuk mostanában viszont, a franchise azonban él és virul 1975-ös (!) debütálása óta. Hello Kitty és díszes kompániája a háború utáni évtizedek hajtós-depresszív közhangulatával szembemenve a jókedvet volt felelős biztosítani a kawaii stílusával, ám mára ez a brand is, ahogy sok minden más szívből-lélekből eredeztetett alkotás is, a kapitalizmus fejőstehene lett. Ami biztos, hogy a Sanrio-karakterek cukik, alapvető emberi értékeket hirdetnek (legalábbis nagyobbik részük), és az is biztos, hogy már annyian vannak, mint a Pokémonok. Legalábbis ezt szűrtem le a Hello Kitty Party Land tesztelése során.
Ahogyan az 1992-es anime epizódokat épp a napokban nézzük a gyerkőccel, úgy a játékot is közösen elemeztük, így több véleményen és szűrőn át tudom felsorolni a Party Land szokásos Mario Party-szerű játékmenetének és prezentációjának érdemeit, valamint bukdácsolásait.
Ahogy olvastátok, a Party Land fő játékeleme egy asztali tárasjáték, ami nem lesz ismeretlen a partijátékokkal régóta nyomuló társaságok számára, de máris van két pont, ami elkülöníti a Hello Kitty-féle versengést a többitől.
Egy: a játék minden minigame eleme (több mint 45 féle van belőlük) egyfajta kooperatív mechanika köré van felfűzve. Bár nyilván verseng a négy játékos (vagy azok Sanrio-famulusa), a feladat közös, és többnyire minden feladvány a "több kéz, hamar kész" elvet követi. Ez jó, mert a játék alapvetően az együttműködésre és a közös mulatságra helyezi a hangsúlyt, ami a Sanrio-sztorikban sokszor felbukkan, mint karakterek motivációit előremozdító erény. Ráadásul a minijátékok az egyes hősök köré vannak felfűzve, tükrözve azok stílusát, pihe-puha lelkivilágát.
Kettő: a Party Land ilyen kisablakos apróságokkal fűszerezi a táblás játékot és az overworld tennivalóit. Ilyenkor kecsapot kenünk a hotdogra, virágot ültetünk, locsolunk, egy amolyan Warioware-egyszerűségű mikrojáték formájában a képernyő bal felső sarkában. A Party Land "petit" játékoknak hívja ezeket a tevékenységeket. Nekem ezek NAGYON egyszerűnek tűntek; a hatévesem jól elvolt ezekkel az elemekkel is.
További érdem, hogy a Party Land - bár technikailag egy régebbi Switch játék színvonalát képviseli - művészetileg tökéletesen hozza a Sanrio-figurák báját, kellemét és küllemét. Ezt is imádják a gyerekek, nekem is bejött a pucsító Gudetama, na meg a rosszcsont Batzmaru és a többiek igényes megjelenése.
Ami viszont nálam nagyon kiverte a biztosítékot, az a játékmenetet előremozdító meta-elem. A matrica-gyűjtögetés még hagyján, a Panini-albumokon nevelkedő generációnak ez a dolog már meg sem kottyan. A gyereknek is tetszett, meg is értem, miért. A tevékenységért járó pénzt viszont jó konzumidiótaként csilingelhetjük le a játék boltjaiban a különböző kozmetikai marhaságokért, ami nekem ebben a formában a cukormázas ostobaság kategóriába tartozott.
Ugyanígy harapnám a designereket a gacha-vízimalom megjelenéséért, amire ugyan apunak-anyunak nem kell költenie egy deka valós petákot se, de a gyerek zsákbamacska-vágyait csak tovább fokozza az apró csacskaságokat kidobó műanyag kapszula-mechanika, amit a játék kínál.
Így ütközik a Sanrio-féle mesevilág morális alapja a teljesen erőltetetten felduzzasztott karakterhordával, a szerencsejáték-alapokkal, és az értelmetlen pénzköltés magasztos mivoltával. Talán mindig is jelen volt ez a Sanrio-világban? Mindenképp, hiszen ezeket a karaktereket eleve a kislányok trikóira és uzsisdobozára szánták, de a hatás nekem nagyon kontrasztos volt ebben a játékban; sok korábbi popkult-alkotás háttérbe tudta helyezni a fogyasztói üzeneteket.
Van amúgy a játéktéren egy kreatív labor is közepesen használható lehetőségekkel (érintőképernyőt érthetetlen módon NEM használó opciókkal), akad fotóstúdió és égi kiskert is, amelyek rövid ideig elfoglaltságot biztosítanak, de 1-2 nap után elvesztik izgalmi faktorukat.
Sok mindent megértettem a Party Land tesztjére való készülés során. A mesefilmeket tekintve az 1991-92-es anime sorozat magvas gondolatai és összetett tanmeséi a Rönkfalvára már csak esztétikus cukisággá zsugorodtak, a Party Land pedig fullba nyomja a fogyasztói társadalom szándéktalan paródiáját. A tavalyi kedvencem (a Promise Mascot Agency) harsány karikírozása új értelmet nyert, a Sanrio-világ pedig immár sajnos nem próbálja kompenzálni a sekélyes társadalmunk anyagias problémáit, hanem némi kedves együttműködésre ösztökélés után keblére öleli azokat. Saját gyerekemnek óvatosan adagolom, kell mellé a szülői felügyeletem, hogy a minijátékok köré húzott plázakitty-mentalitást faragjam. Sikerül? Meglátjuk... Csak ne lennének ilyen átkozottul kedvesek ezek a cukipofa állatkák.
Hello Kitty Party Land | PLATFORM Nintendo Switch 1-2 | KIADÓ Sanrio Games, Bandai Namco Entertainment | FEJLESZTŐ G-style Co. Ltd, Sanrio Games | MEGJELENÉS 2026. október 29. | ÁR kb. 18.000 Ft | A játékot a Cenegától kaptuk tesztelésre; ha megvennétek, támogassátok a hazai forrásokat!
Támogasd a Gamer365-öt!
Hogy a megszokott minőségben, kompromisszumok nélkül folytathassuk: lépj be a támogatói csapatba!Hogy a megszokott minőségben folytathassuk: csatlakozz a közösségünkhöz!
Patreon támogatásNe maradj le a hírekről!
Kattints, és állítsd be, hogy a Gamer365 cikkeit mindig az elsők között dobja fel a Google!Állítsd be, hogy cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben!
Google beállítás