Idén volt már egy nagy dobása az Annapurnának. A narratív gyöngyszemeket gondosan istápoló kiadónál őszre is tartogattak egy amúgy valóban őszies hangulatú, mesemondós kalandjátékot. A Forever Ago címében sajnos semmi figyelemfelkeltőt vagy emlékezetest nem találni, a sztorijában annál inkább, ugyanis Alfred története ritkán érintett témát dolgoz fel, romantikus és egyedi szemszögből.
Egy középiskolás pár első közös kirándulásával kezdődik a történetünk, ahol Alfie és Audie talán nem is sejtik, hogy egy életre való kaland áll még előttük. Hirtelen váltással azonban a jövőbe (azaz a kronológiai jelenbe) kerülünk, ahol Alfred már ősz-szakállas bácsiként indul egyedül útra, hogy beteljesítse beteg hitvese kérését. Alfred beül a sárga lakókocsijába, és útnak indul, hogy életük fontos-romantikus állomásain átutazva dolgozza fel a történteket. Ez a folyamat szakít a klasszikus, többször látott fázisok bemutatásával; itt az utazáson van a hangsúly. A játék azonban sok más hasonló történethez (pl. a Lynch-féle The Straight Story) méltó módon nem a haladás mikéntjére, hanem az egyes stációkon történő jellemfejlődésre helyezi a hangsúlyt.
Játékmenet tekintetében a Forever Ago egy külső nézetes mesélős kalandjáték, amelyben felderítéssel és dialógusokkal lehet előremozdítani a dolgokat. Kicsit olyan, mint egy benyugtatózott Life is Strange, de ez csak a tempóra, nem a mesemondás értékére, vagy a videojátékos értelemben vett játékélményre vonatkozik. Alfred az adott helyszíneken körbejár, teszi a dolgát, teljesíti a noteszébe összeírt feladatokat, közben pedig vannak gyűjtögetnivalók és fotózhatunk is (a naplónk része lesz a fejezetek végén választott négy kép). Egy érdekes mechanikát is bevezettek a készítők, ami tisztelettel illeszkedik a pár romantikus természetéhez. Elszórt virágszirmok jelzik a múlt kimerevített pillanatait. Ha Alfred felleli ezeket, akkor egy álomszerű kép villan elénk, amit fotóapparátunkkal lekapva tudunk valódi emlék-vinyettaként feljegyezni a naplónkba. Kedves, meleg, őszintének tűnő pillanatok ezek. Talán az is segíti az élmények átélését, hogy a készítők valós történésekből merítettek ihletet – legalábbis a credits végén felbukkanó megemlékezés alapján.
A sztori során bejárunk majd több érdekes helyszínt is, ebből nekem a kalózos-játszópark volt a kedvencem, ami egy szekvenciálisan felépülő, gyakorlatilag felfedezős játékmenetre épülő szakasz. A történetmesélés íve remek dinamikai érzékkel épül: a szomorkás részeket mindig valami reményszerű jelenet követ, ami Alfred karakterfejlődésére is reflektál. És vannak a sötétebb visszaemlékezések, amelyek kibontják a pár körüli szomorú eseményeket. Szerencsére ezeket nem erőltetik túl az alkotók és csak ott jelennek meg, ahol a cselekmény mozgatása ezt megköveteli.
A játék látványa letisztult. Alapvetően nagyon szépen-mívesen kidolgozott hátterek előtt zajlik a gameplay és a karakterek is egyedi, de egymás között koherens művészeti stílusban lettek megalkotva. Viszont a részletek nem sokkal mutatnak túl a referenciaként említett LiS első pár részén. Series X-en és PS5-ön is a kép mondjuk tűéles, és egy-két autós jeleneten túl még csak döccenések sincsenek; a játék 99%-a stabil 60 FPS-sel fut. A Unity teszi a dolgát. A zenék is csodásak, szinkron tekintetében pedig az Alfie-Audie páros hibátlan performanszát szerintem még ilyen-olyan díjátadókon meg fogják ünnepelni a szakma véleményezői.
Persze az élet nem fenékig tejfel. A Forever Ago csak azért nem kapna nálam 80% feletti értékelést, mert vannak apró-cseprő gondjaim, amelyek részben általános megfigyelésen alapszanak, részben pedig egyéni ízlésbéli dolgokból fakadnak. Frusztráló például az interakciós ikon megjelenése a térben. Alfred odamegy az interaktolható tárgyhoz, de ha a szög, vagy a távolság nem megfelelő, akkor nem jön elő a gomblenyomás ikonja. Ezzel szinte negyedóránként találkoztam, tehát valahogy érdemes volna a fejlesztőknek az ikon érzékenységén hangolni egy későbbi patchben. Aztán volt egy-két kameranézet-kiakadás, a sivatagi háznál az egyik NPC elállta az utam... ezek bizony megtörik a mese áramlását.
Alfred karakterfejlődése egyébként fontos része a sztorinak, de látszik, hogy a készítők nem (feltétlenül) az idősek szemüvegén, hanem a saját világképükön keresztül értelmezték azt, hogy miként súrlódik az idősebb generáció merevsége a fiatalok nyegleségével és a kapitalizmus modern formáival. Van néhány jelenet, ami ilyen téren szerintem túlzó, és bár volt narratív tanácsadó, ezeken az aspektusokon (véleményem szerint) még faraghattak volna a forgatókönyv megírásánál. Ilyenkor valóban úgy éreztem, hogy a játék címe akár az is lehetett volna, hogy „A perecreklámos Bácsi kalandjai”.
Hasonló kalandozós címeknél sokszor az achievementek jelentik a new game+ lehetőségét, és itt is van erre vonatkozó törekvés. Kicsit el is rontja a sztorit, ha az ember eleve úgy megy neki az eseményeknek, hogy közben minden gyűjtögetnivalóra figyel, és az úgynevezett „missable” acsikat is hajtja. Ezzel a narráció megtörik. Nos, a Forever Ago-ban van egy kifejezetten újrázáshoz kötött jutalom, tehát mindenképp vissza kell menni fejezetet választani, és amúgy is, érdemes inkább a sztorira figyelni először. Amúgy négy óra tíz perc volt a végigjátszás, tehát belefér még egy átlag kalandjátékos idő-budgetbe, hogy újrázzunk bizonyos jeleneteket. A többi elmaradt „collectible” jellegű dolgot is meg lehet oldani a végigjátszás utáni fejezet-visszatöltésekkel. Van viszont egy olyan is (a fenti virágszirmos achievement), ami csak a jeleneteken végighaladva hozható elő. Jó lenne, ha ilyen téren a készítők harmonizálnák a koncepciót, vagy ha már a második végigjátszás során bejönnek a retrospektív dolgok (pl. a szelfi megléte kezdetektől), akkor egy dialógus/jelenet-skippet is beletehetnének, hogy hatékonyabb legyen a gyűjtögetés. Bár a díszletek között sok elem újraértelmeződik a második végigjátszásnál, a dialógusokban nincs ilyen értelemben új mondanivaló.
A Forever Ago egy újabb míves darab az Annapurna felhozatalában. A Third Shift kis német stúdiója Krefeldből egy gyöngyszemet tett le az asztalra, amely ugyan magán hordozza egy elsőjátékos csapat kiforratlanságait, de mélységével, mondanivalójával, javíthatatlan romantikájával vastagon hozza az anyakiadó által felállított minőségi mércét. Alfred emlékezetes hős, az utazás változatos helyszínekre visz minket, a múlt keserűségét pedig úgy oldja a történet, mintha csak mogyorókrémet és lekvárt kennénk a reggeli pirítósra. Néha pont ilyen napindítóra van szükségünk, pláne ebben az ősziesre forduló hangulatban…
Forever Ago | PLATFORM PC, Playstation 5, Switch 2, Xbox Series (Game Pass) | KIADÓ Annapurna | FEJLESZTŐ Third Shift | MEGJELENÉS 2026. október 08. | ÁR 19 EUR
Támogasd a Gamer365-öt!
Hogy a megszokott minőségben, kompromisszumok nélkül folytathassuk: lépj be a támogatói csapatba!Hogy a megszokott minőségben folytathassuk: csatlakozz a közösségünkhöz!
Patreon támogatásNe maradj le a hírekről!
Kattints, és állítsd be, hogy a Gamer365 cikkeit mindig az elsők között dobja fel a Google!Állítsd be, hogy cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben!
Google beállítás