Resident Evil 2 Deluxe Edition - a Nintendo Switch 2 változatTeszt

A különféle extra játékmódok és feloldható karakterek megszerzése szintén rengeteg órát vett igénybe. Ki ne akarta volna irányítani a bizarr Tofut vagy a legendás Hunkot? Sőt, annak idején még olyan pletykák is keringtek, hogy Akuma is feloldható karakterként szerepel a játékban. Mivel az internet még nem, vagy csak kevesünknek állt rendelkezésére, így a pletyka valódiságának kiderítésében kénytelenek voltunk magunk utánajárni. Sajnos azonban a Street Fighter harcosa nem bukkant fel Raccoon Cityben annak ellenére sem, hogy csak kést használtunk a teljes végigjátszásnál... A felejthetetlen karakterek mellett a játék atmoszférája, zenéje, hanghatásai, játékmenete és történetvezetése is kiemelkedő volt. William Birkin doktor és családjának tragédiája máig a sorozat egyik legszomorúbb történetszála, miközben az egész cselekményvezetés meglepően előremutatónak bizonyult. A Capcom olyan élményt rakott össze, amelyhez hasonlót akkoriban ritkán láthattunk a videojátékok világában.

A 2019-es remake segítségével a Capcom ismét bebizonyította, hogy pontosan érti, mitől működik igazán a Resident Evil 2. A klasszikus, rögzített kameranézeteket elhagyták, helyettük pedig a Resident Evil 4-ből ismerős, váll fölötti nézetre épülő játékmenetet alkalmazták. Az eredmény egy modern, brutálisan látványos feldolgozás lett, amely úgy tudta megőrizni az eredeti játék szellemiségét, hogy közben a mai elvárásokhoz igazította az élményt. A félelemérzetet is sikerült átmenteniük, még ha ehhez részben más eszközöket is használtak. Az 1998-as változat elsősorban a váratlan jumpscarre épített. Emlékeztek még azokra a jelenetekre, amikor a rendőrőrs egyik folyosólány hirtelen kezek nyúltak be? Én annak idején mindig majdnem kiugrottam a székből és ejtettem el a Dual Shock kontrollert! A remake egészen másképp dolgozik a feszültséggel. Mindkét változatban ott van az a nyomasztó, bizonytalan érzés, hogy valami ólálkodik a közelben, de nem látjuk pontosan, hol rejtőzik. Csak a távolból hallatszó zajok, a hörgések és a baljós neszek figyelmeztetnek arra, hogy nem vagyunk egyedül.

A remake azonban erre is rátesz egy lapáttal, amikor megjelenik Mr. X. Onnantól kezdve egészen új szintre kapcsol a rettegés. A megtermett Tyrant szinte megállíthatatlanul üldöz minket, és hiába próbáljuk lerázni, újra és újra a nyomunkba ered. Nincs más választásunk, mint menekülni, miközben a pulzusunk az egekbe szökik, a gyomrunk pedig görcsbe rándul. Aztán egyszer csak meghalljuk, ahogy távolodnak a léptei, a padló recsegése elhalkul, és vele együtt a nyomasztó zene is lassan elcsendesedik. Csak ekkor merünk egy kicsit fellélegezni – legalább addig, amíg újra fel nem bukkan.

A kiváló látványvilág és a profi rendezés szintén rengeteget tesz hozzá a horrorélményhez. A sötét folyosók, a részletgazdag környezet és az apró, nyugtalanító részletek együtt olyan atmoszférát teremtenek, amely hét évvel az eredeti remake megjelenése után is remekül működik. A Resident Evil 2 azonban nem csupán a szörnyek előli menekülésről és a túlélésért folytatott harcról szól, hiszen a felfedezés és a rejtvények megoldása legalább ennyire fontos szerepet kap benne. Raccoon City rendőrőrsének termei, a lezárt ajtók és a különféle mechanizmusok mind arra ösztönöznek minket, hogy alaposan átkutassuk a környezetünket, és összefüggéseket keressünk az elrejtett nyomok között. A különböző zárak, kódok, medálok és kulcsok megfejtése kellemesen megdolgoztatja az agyunkat, miközben a megoldások újabb területeket nyitnak meg előttünk. A legjobb pedig, hogy mindez szervesen illeszkedik a környezetbe, így a rejtvények nem egyszerű, a továbbjutást akadályozó feladatoknak érződnek, hanem a felfedezés természetes részét képezik.

De hogyan teljesít a Resident Evil 2 remake-je a Nintendo Switch 2 platformon? Ez most itt a fő kérdés! A konzol eddig is meggyőzően boldogult a Capcom RE Engine-re épülő játékaival, ráadásul egy 2019-es címről beszélünk, így nem különösebben meglepő, hogy a porttal is jól megbirkózik. A korábban megjelent Devil May Cry 5 például 120 FPS-es megjelenítést is kínált a Nintendo új konzolján, a Resident Evil 2 esetében azonban be kell érnünk egyetlen grafikai móddal. Dokkolt módban 4K-s felbontást és 60 FPS-es képfrissítést ígér a játék, a képminőséget elnézve azonban időnként a DLSS-alapú felskálázás nyomai is felfedezhetők, így a megadott felbontás feltehetően nem natív 4K-t takar.

Kézikonzolos módban 1080p-s felbontás mellett szintén 60 FPS értékek mellett játszhatunk. A képfrissítés érzésre végig stabil marad, ami különösen jó hír egy ilyen feszült, gyors reakciókat igénylő horrorjátéknál. A látvány pedig bőven túlmutat azon, amit a PS4 Pro változata nyújtott. Összességében valahol a PS4 és Xbox One, illetve a PS5 és Xbox Series X változatok közé helyezhető a grafika, ami még ma is kifejezetten mutatós. A fejlesztők több részletet is javítottak, így például az eső sokkal szebben fest, a kép pedig tisztább összhatást kelt. A PS4-es változatokban tapasztalható recés élek és furcsa csillogások sem jellemzőek úgy erre a kiadásra, így a Switch 2-es verzió összességében kellemesebb vizuális élményt nyújt.

Ami viszont kevésbé meggyőző, az a HDR kezelése. Direkt egymás mellett kapcsolgattam a különböző változatokat, és ezen a téren a Sony konzolján futó verziót éreztem jobbnak. A PS4-en a fények erőteljesebbnek, a világos felületek pedig ragyogóbbnak és vakítóbbnak hatottak, míg a Switch 2 képe valamivel visszafogottabbnak tűnt. A PS5-ös és Xbox Series X-es változatokat is összehasonlítottam a Nintendo konzolján futó kiadással. Az újabb asztali gépeken olyan extra lehetőségek is rendelkezésre állnak, mint a látványosabb ray tracing vagy a 120 FPS-es megjelenítési mód. Ezekről a Switch 2 esetében le kell mondanunk, így aki a lehető legjobb vizuális minőségre vagy a legmagasabb képfrissítésre vágyik, annak továbbra is a nagyobb teljesítményű konzolok jelentik a jobb választást.