Gears of War: E-DayTeszt

Már a játék témaválasztása is komoly rajongói elvárásokat hozott magával, hiszen az Emergence Day mégiscsak a Gears of War háttérvilágának az egyik legfajsúlyosabb eseménye, erre pedig az Xbox háza táján lezajlott változások is rátettek egy lapáttal. 2026 februárjában Phil Spencer távozott a Microsoft Gaming éléről, a helyére érkező Asha Sharma pedig egyből elkezdett kihátrálni a vállalat igencsak megosztó multiplatformos politikája mögül. Az új vezető döntése értelmében a Gears of War: E-Day lett az utóbbi évek első AAA kategóriás Microsoft exkluzív címe, ami Xbox mellett csak PC-re jelent meg, tovább fokozva ezzel a Coalitionre nehezedő nyomást. A kérdés így már csak az, hogy a fejlesztők összeroppantak-e a hatalmas felelősség alatt, vagy fel tudtak nőni ehhez a nem mindennapi feladathoz?

A Gears of War: E-Day a címéhez méltó módon a Sáskák elleni háború első napjaiba kalauzol el minket, amikor az emberiség még nem tudta igazán, hogy pontosan milyen fenyegetéssel áll szemben, és amikor a kibontakozó háború messze a legtöbb civil áldozatot követelte. A helyszín ezúttal Kalona iparvárosa és annak közvetlen környezete lesz, a főszerepben pedig természetesen Marcus Fenix és Dominic Santiago állnak, akik épp, hogy elkezdenék gyászolni az Inga-háborúkban meghalt bajtársaikat és családtagjaikat, mikor szó szerint megnyílik a föld a lábuk alatt, hogy korábban sosem látott ocsmányságok állig felfegyverzett hordáját okádja a felszínre…

Az Emergence Day narratív szempontból nagyon hálás téma, amit számtalan izgalmas szemszögből meg lehet közelíteni, a Coalition pedig javarészt ki is tudta aknázni az emberiség bukásában rejlő lehetőséget. Az E-Day sztorija ennek megfelelően sötét, kegyetlen és véres, de soha nem öncélú, az írók pedig jó érzékkel navigálnak a pörgős, akciódús szegmensek, és a csendes, karakterközpontú pillanatok között. A Gears of War széria sosem rettent vissza a háború embertelenségének a bemutatásától, és nincs ez másképp itt sem, ugyanakkor a hősiesség motívuma is gyakran feltűnik a történetben, ezzel megakadályozva, hogy a hangulatot túlságosan eluralja a búskomorság, tűnjön akármilyen reménytelennek is főhőseink helyzete.

Az E-Day cselekménye a fentiek fényében több mint korrekt lett, ugyanezt azonban a karakterekről sajnos már nem lehet elmondani. Az előzetes marketing anyagok azt ígérték, hogy a játék elsősorban Marcus és Dom kapcsolatára fog fókuszálni, bemutatva, miként vált a két férfi elválaszthatatlan bajtársakká és veterán gárdistákká, a történetnek ezen aspektusa pedig abszolút rendben is van. Marcus és Dom a durva felszín alatt pont ugyanolyan sokrétegű és a maguk módján szerethető alakok, mint eddig is voltak, a gond igazából a frissen érkező karakterekkel van.

Az E-Day kampánya két gárdistával egészíti ki a delta osztagot a számtalan csata sérüléseit magán hordozó Mags Carter, és az alapkiképzésen éppen csak túlesett Lucas Reyes képében. Mindez elsőre nem feltétlen hangzik rosszul, ugyanis a veteránok és a zöldfülűek párhuzamba állítása papíron adhatna egy jó dinamikát az egész csapatnak, a gyakorlatban azonban hamar rá fogunk jönni, hogy mind Carter, mind Reyes meglehetősen egysíkúra sikeredett. Mellékszereplők esetében nem is lenne gond ez a fajta egyszerűség, itt az írók azonban indokolatlanul sok figyelmet fordítanak az új karakterekre. Az egyes átvezetőknek sokszor ők állnak a középpontjában Marcus és Dom helyett, és szövegük is igen sok van, így pedig akaratlanul is észre fogjuk venni, hogy mennyire jellegtelenek lettek a visszatérő szereplőkhöz képest.

Ha pedig már a sztorinál tartunk, muszáj megemlíteni a magyar feliratot is. Az alapvetően örvendetes, hogy egy ilyen nagyköltségvetésű, AAA kategóriás játék szövegeit az anyanyelvünkön olvashatunk, a fordítás minősége azonban elég sok kívánni valót hagy maga után. Egyrészt a szöveg sok helyen indokolatlanul vált a tegezés és a magázás között, másrészt a kétértelmű szavakkal is meg tud gyűlni a baja. A „Tango down” kifejezésben a „tango”-t például tangónak fordították célpont helyett, míg a „frag” repeszként jelenik meg a feliratban, annak ellenére is, hogy magyarul nem szokás így rövidíteni a repeszgránátot. Plusz helyenként a jobb sorsra érdemes hosszú és rövid magánhangzók is hajlamosak eltűnni a szövegből, mint például az ö és az ő az „Ellenörzőpont”-ból. Önmagában vizsgálva egyik hiba sem kapitális, összességben azonban pont elég van belőlük ahhoz, hogy újra és újra megakadjon rajtuk a szemünk, így csorbítva a játékélményt. (És mutatva, hogy a fordításnál egy jó szerkesztői szem nem ártott volna... - mcmacko.)

A Gears of War széria hagyományait követve az E-Day is egy fedezék központú TPS-ként írható le a legrövidebben és legpontosabban, ahol nagydarab gárdistákkal írthatjuk a még nagyobb darab Sáskákat. Ez a recept pedig 2026-ban is olyan tökéletesen muzsikál, mint 2006-ban tette az első Gears of War idején: a tűzharcok tempósak, ellenfeleink agresszívak, a fegyverek kivétel nélkül remekül szólnak, annál pedig, amikor zsinórban a sokadik tökéletes újratöltésünket is bemutatjuk, nincs jobb érzés a világon. De a formula húsz éves, és ehhez keveset tesz hozzá az új epizód.

A zsáner alapvetésének megfelelően a szabadban álldogálva pár pillanat alatt ledarál minket az ellenfeleink össztüze, ám aggodalomra semmi ok! A pályák kivétel nélkül tele vannak kocsikkal, félig leomlott falakkal, betonelemekkel és más természetes akadályokkal, amik mögé behúzódhatunk, hogy aztán onnan jó ütemben kihajolva végezhessünk bármivel, aminek a kelleténél élesebbek a fogai.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy az összecsapásokat nyugodtan, egy helyben kuporogva bekkelhetjük ki, ellenfeleink ugyanis egytől-egyig képesek kifüstölni minket a biztos pozíciónkból, ha túlságosan elkényelmesednénk. Vannak közöttük, akik gránátokat dobálnak, vagy megpróbálnak az oldalunkba kerülni, míg mások simán csak lerohannak, vagy eleve olyan fegyverekkel érkeznek a harcmezőre, amiknek az erejét egy fal túloldalán is megérezzük. Külön érdemes még kiemelni az átdolgozott és kibővített mozgásrendszert is, aminek hála már ugorhatunk, mászhatunk és derékmagasságúnál alacsonyabb fedezékek mögé is behúzódhatunk, így a taktikai lehetőségeink alaposan kibővülnek minden összecsapás során - ezeket örömmel fogadtuk.

Mindez egy pörgős, adrenalindús játékmenetet eredményez, ami villámgyorsan be tudja szippantani az embert, ezért is nagy kár, hogy a Coalition emberei néha mintha mindent megtennének azért, hogy visszafogják az E-Day lendületét. Egyrészt a kampányban relatív gyakoriak a sétálós és beszélgetős részek, amikor egy-egy dialógus erejéig szándékosan visszaveszi a sebességünket a dramaturgia. Másrészt helyenként ismét felütik a fejüket azok a nyitottabb szakaszok, amik már a Gears 5-ben is képviseltették magukat, alaposan megosztva ezzel a rajongókat. A helyzet az E-Dayben egy fokkal már jobb, mint a Coalition előző játékában volt, ugyanis ezúttal a kihalt pusztaság helyett már sokkal sűrűbb és izgalmasabb terepeket fedezhetünk fel, de azért a kampány lendülete így is érezhetően megtörik, valahányszor hátrahagyjuk a lineáris pályákat.

Amennyiben pedig nem egymagunk szállnánk szembe a Sáskák hadával, természetesen erre is van lehetőségünk. PvE vonalon ott van például maga a kampány, amit akár három barátunkkal karöltve is végigvihetünk kooperatív módban, és emellé kapunk egy horda módot is a Horde Siege képében. Ez utóbbi kétségkívül az E-Day egyik fénypontja: a tizenkét fős meccsek során három COG osztag szállhat szembe a gép által irányított rémségekkel, azonban az egyes egységeknek nem kell együtt mozogniuk, hanem mindegyiknek megvan a maga saját missziója, aminek a teljesítése közben véletlenszerűen belefuthat a többiekbe.

Ez az egyszerű, de nagyszerű megoldás igazán élvezetes és dinamikus játékmenetet eredményez, ahol sosem tudhatjuk, mikor bukkan fel egy baráti egység, amikor megszorulunk, vagy nekünk mikor nyílik majd alkalmunk másokat kihúzni a pácból. A nagyobb térképek, amik a kampányban hajlamosak megtörni az események lendületét, itt már sokkal indokoltabbnak és arányosabbnak mondhatóak, és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban egy aktív háborús zónában érezhessük magunkat. Ha mindehhez hozzávesszük a négy fejleszthető kasztot, a különböző feloldható fegyvermodokat, a missziók közben jelentkező mellékküldetéseket és egyéb random módosítókat, akkor kijelenthető, hogy a Horde Siege tele van tartalommal, és mint ilyen, hosszú ideig képes lekötni bárkit, aki fogékony erre a stílusra.

Aki pedig más játékosokkal mérné össze inkább a tudását, azt várja a Versus mód, ahol 4v4-es meccseken bizonyíthatjuk a képességeinket. A játékmódok között ott a Team Deathmatch, ahol egyszerűen csak le kell lőnünk az ellenfeleinket, a Conquest, amiben adott területeket kell biztosítanunk a pontszerzés érdekében, a Demolition, ahol ellenfelünk bázisát kell felrobbantanunk, valamint a Crucible, ami egy úgynevezett Power Core megszerzésére és megtartására összpontosít. Ezeknek a játékmódoknak mind megvannak a maga erősségei, azonban a Demolition egyértelműen kiemelkedik közülük, mint a legizgalmasabb és legkreatívabb megoldás. A bomba megszerzése és telepítése már önmagában ad egy kellemes taktikai felhangot a módnak, hát még az, hogy a telepítés után újjászületések nélkül folytatódik a meccs, mintegy plafonig tekerve a feszültséget.

Amit viszont mindenképp ki kell emelni a Versus kapcsán, az az, hogy a játékmód érezhetően kezdőbarátabb lett, mint a korábbi Gears of War részek PvP megoldásai. Egyrészt a célzásrásegítés igencsak agresszív, és esetenként hajlamos valósággal rátapadni az ellenfelünkre, másrészt a mozgás is jelentősen át lett alakítva és le lett gyengítve. Ennek megfelelően a karakterek sokkal lassabbnak és esetlenebbnek érződnek, valamint a wall bumping és az ehhez hasonló technikák kivitelezése is jóval körülményesebb a Gears of War 4-hez vagy a Gears 5-höz képest. Ez persze nem feltétlen negatívum, inkább csak egy olyan szempont, amit a visszatérő veteránoknak érdemes lehet megfontolni vásárlás előtt.

És bár maga a multi jó móka, amennyiben nem nőtt nagyon a szívünkhöz a korábbi részek mozgásrendszere, két komolyabb problémája azért így is akad. Azért például mindenképp nagy kár, hogy a rajtkor mindössze hat Versus térképet kapunk, melyek bár mind elég szórakoztatóra sikerültek, de a felhozatal azért így is kicsit soványnak érződik a Gears of War 4 és a Gears 5 megjelenéskor elérhető pályáihoz képest. A másik fájó pont pedig a privát meccsek hiánya, amit a fejlesztők saját bevallásuk szerint a teljesen új kódbázis miatt nem tudtak implementálni a játékba eddig.

Technikai szempontból olyan sok panaszunk nem lehet a Gears of War: E-Dayre. Mi a teszt során egy i5-12600KF processzorral, 32 GB DDR4 RAM-mal és egy RTX 4070-es videókártyával felszerelt gépen játszottuk a Coalition alkotását, és számottevő szaggatásba, bugokba vagy más kellemetlenségekbe nem futottunk bele 2K-s felbontás és magas grafikai beállítások mellett. Egyedül néhány textúra töltött be lassan (Ez már-már az első rész óta kötelező Unreal-motor elem. :) - mcmacko), de ez az apróság kevésnek bizonyult ahhoz, hogy elrontsa az amúgy roppant kedvező összképet.

A Gears of War: E-Day egyik legerősebb pontja ugyanis pont a tálalása. A játék valami félelmetesen jól néz ki, és a fejlesztők tudták is, hogy mit kezdjenek ezzel az erős vizuális iránnyal. Legyen szó akár a kampány nyitójelenetéről, amikor a neon cégérek és a kigyulladt kocsik által megvilágított éjszakát járjuk, akár a későbbi szakaszokról, amikor a Sáskák alagútjaiba tévedünk, vagy a város fölött repülünk, a program minden részlete elképesztően stílusos és kiforrott, ahogy az animációkra, a karakterek arckifejezéseire és a különféle hangeffektekre sem lehet negatív kommentünk.

A Coalition csapata elég éles irányváltást mutatott be akkor, mikor úgy döntött, hogy az eredeti Gears of War széria hátterét szeretné elmeséli a következő alkotásában, ez a kreatív vargabetű azonban végül javarészt bejött a fejlesztőknek. Igaz, hogy az új karakterek eléggé semmilyenek lettek, és ahhoz képest indokolatlanul sok reflektorfényt kapnak, de ezt úgy-ahogy képes feledtetni velünk az egyszerű, de hatékony rendezés, valamint Marcus és Dom személye. És akkor ott van még a játékmenet is, ami abszolút telitalálat lett - régies megoldásai ellenére is.

A tűzharcok roppant szórakoztatóak, a látvány pedig egyenesen kiváló, a Gears of War: E-Day így elsősorban azoknak lehet jó választás, akik egy kíméletlen, feszes tempót diktáló AAA kategóriás lövöldét keresnek, és nem bánják, ha ez az élmény helyenként kicsit felenged a nyitottabb világú szakaszok miatt. Összességében a Gears of War: E-Day ugyan nem fogja egymaga visszaállítani a Microsoft exkluzívok megtépázott renoméját, de a saját kategóriájában így is egy teljesen korrekt alkotás lett, amit a zsáner minden rajongójának érdemes lehet kipróbálni, ha máshol nem is, a Game Pass keretein belül mindenképp. Addig, amíg be nem szakad alattunk a talaj...

Gears of War: E-Day | PLATFORM PC (tesztelve), XSX | KIADÓ XBOX GAME STUDIOS | FEJLESZTŐ THE COALITION | MEGJELENÉS 2026. október 06. | ÁR 70 EUR