Resident Evil 4 Gold - a Nintendo Switch 2 változatTeszt

A remake-kel ugyanis eddig csak futólag cimbiztem. Belekóstoltam PC-n, vidáman konstatáltam, hogy ez bizony remek, aztán a szürke hétköznapok úgy nyelték be a motivációmat, mint Ashley a Las Plagas-t. Szóval a szokásos történet: a játék jó, én lelkes vagyok, aztán egyszer csak három hét telt el, és már valami egészen más köti le a szabadidőmet. Éppen ezért örültem különösen, amikor kiderült, hogy ez a változat is ellátogat a kedvenc hibrid gépemre.

Kezdjük is azokkal, akik hozzám hasonlóan imádták az eredetit, de valamiért eddig elkerülte őket az újrázás: igen, abszolút érdemes rámenni. Drag bővebben kifejtette , én pedig most nem is vállalkoznék arra, hogy sokadszorra újrameséljem ugyanazt. A lényeg, hogy a Capcomnak sikerült megőriznie az eredeti gerincét úgy, hogy közben nem egyszerűen leporolta a régi darabot. A jól ismert fordulatok mellett folyamatosan képes meglepni apróbb-nagyobb változtatásokkal, a kevésbé jól öregedett megoldásokat pedig úgy modernizálja, hogy közben nem kell minden második sarokban nosztalgiából összekaparnunk magunkat. Ismerős terep, másik dimenzió: a remake nem pusztán felújítja a Resi 4-et, hanem újra elmeséli, miért is volt akkora szám annak idején.

Lássuk, mit tud a Switch 2-es verzió, és mekkora áldozatot kellett hoznunk azért, hogy akár a vécén is karatézhassunk egy jót a ganajdókkal (oh, lol). Első blikkre egyébként teljesen decens a port, a dús szemöldököm azonban hamar táncba kezdett, miután elkezdtem alaposabban szemügyre venni a környezetet. Az egyik ilyen apró szépséghiba a LOD-kezelés: a tereptárgyak látványosan közelről töltődnek be a részletesebb változatukra, ami különösen nyíltabb területeken tud szemet szúrni. Nem mondanám, hogy ettől menten kútba esik a vizuális élmény, de azért az összkép eleganciáján esik némi csorba, amikor az ember szeme előtt rendeződik át a fél falu. A másik furcsaság még ennél is látványosabb: a távolabb lévő ellenfelek animációja hajlamos olyan mértékben lebutulni, hogy mozgásuk nagyjából harmadannyi képkockából áll össze, mint amit a közelebbi példányoknál megszokhattunk. A végeredmény néha olyan, mintha a spanyol parasztok a saját stop-motion horrorfilmjükben szerepelnének.

A képkockasebesség egyébként összességében egészen stabil, bár a nagyobb tömegjeleneteknél – különösen a falusi gyűléseken – előfordul némi megtorpanás. Ezekkel együtt is bőven a vállalható kategóriában marad a teljesítmény, és a játékélményt sem sikerült velük földbe döngölni. Ahogy a második és harmadik rész Switch 2-es változatánál, úgy itt is a kompromisszumoké a főszerep, bár a negyedik epizód már érezhetően jobban megizzasztja a masinát. A belső felbontást a DLSS próbálja megmenteni (a klasszikus DLSS-betegséggekkel karöltve, mint recésedő hajak és vibráló távoli részletek), a látvány egyes elemei egészen közel merészkednek az aktuális generációhoz, máshol viszont még a PS4-es változathoz képest is visszafogottabb a prezentáció. Szóval nem egyszerűen egy félúton elhelyezkedő grafikai beállításcsomagot kapunk, hanem egy meglehetősen egyenetlen, ám összességében működő kompromisszumot. (Ilyenkor persze mindig képes vagyok megfeledkezni róla, hogy nem biztos, hogy reális elvárás egy 8”-es tablettől, hogy pariban legyen egy félmilliós PS5 Pro-val.)

A pozitív oldalon viszont ott virít az összes eddig megjelent DLC, valamint a (másik két portból érthetetlen módon kimaradt) mozgásérzékelős célzás, ami hatalmas segítség tud lenni, mikor Leon, a nem annyira profi, próbál megkomponálni egy bájos fejlövést - még úgy is, hogy azért a beállítások között a finomhangolás finoman szólva is fapados. És hát persze a handheld mód, ami értelemszerűen picit visszafogottabb látvánnyal szolgál mint TV-n, de cserébe végre tényleg bárhol folytathatjuk Leon vidéki ámokfutását. A kisebb kijelzőn ráadásul a vizuális bakik egy része is kevésbé tolakszik az ember képébe, úgyhogy ha nem pixelvadászatra indulunk, hanem csak szeretnénk még egy fejezetet letolni lefekvés előtt (aztán még egyet…), akkor bizony elég könnyű megfeledkezni róla, hogy éppen nem a nagykonzolos változat fut a kezünkben.