Utáltam a Resident Evil 4-et. Mi több, felháborítónak találtam. Hát mégis hogy képzelik, hogy kiveszik a zombikat a kedvenc horrorjátékomból? És mégis hol a rögzített kamera? Ráadásul mindez átkerül egy amúgy senkit sem érdeklő Nintendo-konzolra? Igen, 2004 tájékán nekem is ilyen gondolatok keringtek a fejemben. Ostobaság volt persze az egész: a Resident Evil 4 végül minden idők egyik legjobb, legnagyobb hatású játéka lett, amely a szériát is egy sokkal frissebb ösvényre terelte, maga mögött hagyva az elfáradni látszó alapformulát. Hogy Resident Evil volt-e? Erről igazából a mai napig folynak viták. Ami viszont vitán felül állt, hogy Shinji Mikami már megint megcsinálta: a Resident Evil 4 nagysága előtt kénytelen voltam én is leborulni. Most, 18 év elteltével pedig a Capcom újból felért a csúcsra.

Az „egy sima, egy fordított” sormintát követve ezúttal egy újabb remake viszi tovább a franchise lendületét, a helyzet azonban most teljesen más, mint a második vagy a harmadik rész újragondolásánál. Ezek a játékok ugyanis éppen azt a koncepciót húzták rá az ezredforduló előtti klasszikusokra, melyet a negyedik rész képviselt – szó szerint más szemszögből dolgozták fel az alapanyagot. Az új Resident Evil 4 ellenben pontosan ugyanazokkal a játékszabályokkal vág neki a kalandnak, mint az eredeti, ami merőben más – és meglehetősen izgalmas – helyzet. Még akkor is, ha nem is teljesen új, hiszen annak idején, 2002-ben pontosan ilyen feltételekkel kellett megpróbálnia nagyot húznia a szériának az első rész felmelegítésével. Nos, ez utóbbi annyira jól sikerült (innen is megkövetem magam az iménti, kissé pejoratív jelző miatt), hogy sokan a mai napig a széria csúcsának tartják az egyes számú remake-et. A jó hírem pedig az, hogy ideje erősen újragondolni a rangsort, a Resident Evil 4 ugyanis most másodjára is bejelentkezett az első helyért.

Aligha vannak sokan, akiknek különösebben be kellene mutatni Leon spanyol kiruccanását, de talán mégis jobb, ha tiszta lappal indulunk. Már csak azért is, mert – pláne egymás után végigjátszva az eredetit és a remake-et – a Resident Evil 4 meglehetősen sokat változott tónusában, hangvételében. Az alaphelyzet (mentsük meg az elnök lányát!), a konfliktus (parazitával játszadozó szekta) és a végigjátszás íve (a középkori állapotokra emlékeztető faluból egy teljesen logikátlan felépítésű kastélyba, majd egy indusztriális szigetre jutunk el) még mindig meglehetősen abszurd, a fejlesztők azonban jó néhány dolgon finomítottak. Félreértés ne essék: a számtalanszor idézett one-linerekből rengeteg megmaradt, mint ahogy az olykor teljességgel hihetetlen akciószekvenciákból sincs hiány. A remake azonban fantasztikus érzékkel változtat mindazon, ami 18 év elteltével megérett erre. És itt nemcsak arról van szó, hogy a történetmesélés és az átvezetők sokkal profibban terelgetik ezt a továbbra is képregénybe illő kalandot. Ami ebben a modern köntösben túlságosan over-the-top lett volna, azt picit visszanyírták, ami kissé vontatottnak vagy önismétlőnek bizonyult volna, azt feldobták valamivel. És ami nagyon fontos még: a Resident Evil 4 gyönyörűen játszadozik azokkal, akik úgy hiszik, mindent tudnak erről a játékról, és nem érheti őket meglepetés. Nekem tényleg elhihetitek, mert közvetlenül előtte újráztam (ki tudja már hányadjára) az originál verziót...

WELCOME BACK, STRANGER!

...és az a helyzet gyerekek, hogy eldobtam az agyam. A nem is olyan rég megjelent (és akkor még bárminemű személyes tapasztalatot mellőző) előzetesünk a meglehetősen kézenfekvő és egyben reményteli „a tökéletes tökéletesítése” alcímmel jelent meg, de basszus, tényleg ez történt. Az imént nem említettem, de fontos megjegyezni: a totális abszurditása ellenére a Resident Evil 4 annak idején azért kapott azonnali belépőt a Videójátékos Hírességek Csarnokába, mert egészen észveszejtő, fantasztikusan megkoreografált szekvenciák egymásutánját mutatta be. Őrülteket, de mégis brutálisan emlékezeteseket, az újszerű gameplay megközelítésével egyszerre forradalmasítva a túlélő-horrorokat és az akkor még gyerekcipőben járó külső nézetű shootereket. Nos, a helyzet az, hogy nem sok olyan fejezetet tudnék mondani, amit a remake ne csinálna jobban. És itt most nem technikai értelemben kell gondolkodni. Persze: látványra, irányításra, felhasználói élményre az eredeti és a mostani változat ég és föld – de ezt el is vártuk tőle közel két évtized távlatából. De ami ennél is fontosabb, hogy miként használta fel a Capcom 18 év videójátékos tapasztalatát, hogy egy még jobb, még szórakoztatóbb, még profibb végeredményt kapjunk. Merthogy ez történt, ugyanakkor nagyon fontos meglátni, hogy ez nemcsak az új játék érdeme. A Resident Evil 4 ugyanis egy fantasztikus alapanyag – a tökéletesnek annak a bizonyos tökéletesítésével pedig még jobban kidomborodhatnak erősségei.

A 2005-ös eredetit nagyrészt a gunplay és az ellenféldizájn tökéletes elegye vitte el a hátán, és ez igaz most, 2023-ban is. A felszín alatt persze rengeteget finomodott minden: a fegyverarzenál például egy fokkal balanszosabbnak érződik, az életünkre rontó szörnyetegek által nyújtott kihívás pedig szintén egyenletesebb – hol kicsit keményebbek, mint anno, hol kevésbé kegyetlenek, ha épp erre volt szükség. És azt kell, hogy mondjam, hogy az originál Resident Evil 4 talán leggyakoribb kritikája – miszerint már nem igazán túlélő-horror – itt bizony még kevésbé állja meg a helyét. A nehézség olyan szempontból persze továbbra is dinamikus, hogy az ellenfelektől és a ládákból felszedhető loot igazodik ahhoz, hogy mennyire vagyunk ügyesek, miből van hiányunk. Az erőforrásokkal való ügyes gazdálkodás azonban érezhetően nagyobb hangsúlyt kap sok helyen, maga a tálalás pedig szintén hátborzongatóbb lett: a kastély legmélyén ránk váró dolgok például (aki tudja, tudja) bizony kőkeményen fel lettek tekerve, de a játék leginkább akciódús, utolsó harmadának sincs már az a kissé összecsapott, fantáziátlan benyomása, mint annak idején. Tudom, elfogultnak vagy felületesnek tűnhet annyival elintézni az egészet, hogy ha kell, akkor a Resident Evil 4 szolgai, az eredetit bitre követő remake, ha pedig kell, akkor bátran megváltoztat, megtold vagy éppen teljességgel elhagy bizonyos részleteket, de tényleg ez a helyzet. Ilyen téren nem is tudom, mikor találkoztam utoljára olyan remake-kel, amely ennyire tökéletesen ráérzett volna arra, hogy mikor, hol és mennyit kell – már ha kell – változtatni az eredetin ahhoz, hogy egyszerre legyen nosztalgikusan otthonos, de mégis elbizonytalanítóan friss az élmény – szigorúan jó értelemben véve. Talán pont az a bizonyos 2002-es Resident Evil volt legutóbb ilyen.

A modernizálás egyébként nemcsak az irányításon, a kezelőfelületen és a látványon érhető tetten, hanem a tartalom tekintetében is szuper érzékkel toldozgatták az eredeti dizájnt. A legendás Merchant (akinek – előzetes félelmeimmel ellentétben – végül csak megmaradt szinte minden ikonikus megjegyzése!) például sokkal fontosabb partnerünk a végigjátszás során. Egyrészt ott vannak a harceszközök és azok tuningolása: ilyen téren egyértelműen mélyült kicsit a játék – nem véletlen, hogy az írógépeknél már tárolni is tudunk ezt-azt, ha kell. De a legjobban az opcionális küldetések tetszettek, melyekből az eredetiben is akadt néhány (mint a kék medálok), itt azonban sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, és bizonyos felszereléseket csak ezeken keresztül szerezhetünk meg. És igen, ezt is tökéletesen implementálták: cseppet sem mondható erőltetettnek az egész – nagyjából pont úgy és pont ugyanannyit fogunk backtrackelni, mint régen, ha mindent be akartunk gyűjteni, csak most sokkal szórakoztatóbb keretek közé lett szorítva az egész. A kastélyban sajnos sikerült benyelni egy váratlan point-of-no-returnt (ez is bizonyítja, hogy egyáltalán nem kiszámítható a remake), ezt leszámítva azonban összeszedtem mindent, és baromira élveztem. Főleg a felszedhető ereklyék és a drágakövek kombinálását, ami szintén mélyült valamelyest – mint ahogy a célbalövős minijátékszéria is, amin keresztül immáron különféle buffokat is szerezhetünk. Amiről pedig még mindenképpen szót kell ejteni, az a kések szerepének megváltozása: igen, egyrészt több van belőlük, másrészt pedig el tudnak használódni. Közelharcban ugyanakkor sokszor életet menthetnek, a vadonatúj parry funkciónak hála pedig immáron olyan támadásokat (leginkább a felénk lőtt vagy dobott dolgokat) is ki tudjuk védeni, amiket az eredetiben esélyünk sem volt, ha nem lőttünk időben. Ez is egy olyan változtatás, ami a legkevésbé sem erőszakolja meg az eredeti harcrendszert, modernizálásként azonban mégis remekül csúszik.

Az van, hogy nagyon szívesen kritizálnám a Resident Evil 4-et, csak hogy objektívebb képet festhessek róla (mint ahogy a Resident Evil 2 és – főleg – a Resident Evil 3 esetében is megvoltak azok a pontok, amik hagytak némi rossz szájízt), de a saját, személyes élményemből kiindulva nem nagyon tudom. Oké, nyilván tök jó lett volna, ha bekerülnek a csomagba az olyan extra tartalmak is, mint a Seperate Ways vagy a The Mercenaries, de az alapjáték ettől még fikarcnyit sem lett rosszabb. Ja, meg van egy boss, ami szerintem jóval gyengébb, mint az eredetiben – és ezzel ki is fújt az „ejnye, ez a része régen jobb volt” lista. Eredetileg nagyon bizonytalan voltam olyan tekintetben, hogy vajon hálás vagy hálátlan feladat hozzányúlni egy akkora videójátékos mérföldkőhöz, mint a Resident Evil 4. Elég csak megnézni az ötödik részt, amit hiába szeretek, teljesen törvényszerű volt, hogy egyszerűen nem lehet annyira jó, mint az elődje – igen, ennyire volt kiemelkedő annak idején a Négyes. A Capcom azonban hiba nélkül vette ezt a közel sem kis akadályt, végeredményben pedig egy olyan remake-et kaptunk, amely kellően hű az eredeti alapanyaghoz, de mégis olyan módon tálalja, hogy ízig-vérig 2023-as videójáték érzetét kelti.

A kör bezárult. A Resident Evil 4 anno egy új út kezdete volt, egy új irányvonal, mely az elmúlt években bátran visszakanyarodott a széria múltjába, hogy új szintre emelje sokak régi kedvenceit. A koncepció azonban most kiállta az eddigi legfontosabb próbáját is: az időét. Hiába bővült ugyanis emitt, hiába változott amott, és hiába vált összességében 18 évnyivel modernebb játékká, ötleteit, dinamikáját és játékmenetét tekintve ez még mindig a 2005-ös Resident Evil 4. Csak még annál is szórakoztatóbb.

PLATFORM PC, PS5, PS4, Xbox Series
KIADÓ Capcom FEJLESZTŐ Capcom
MEGJELENÉS 2023. március 24. ÁR 23 990 Ft