Towa and the Guardians of the Sacred TreeElőzetes

A tokiói Brownies neve talán nem cseng a nagy többségnek annyira ismerősen, pedig az Egglia és a Doraemon Story a maguk nemében korrekt címek voltak. A csapat most azonban szintet lép, és egy olyan zsiványos ARPG-vel próbálkozik, amely a japános akciót, a klasszikus roguelite felépítést és a visual novelekre jellemző narratívát keveri, és az egészet jól nyakon is locsolja hiteles anime vizualitással.

Nincs meglepetés a sztorit illetően, ha láttál már fantasy-animét, az alapokat kitalálhatod. Shinju falu védelmezője nyolc harcossal lódul neki, hogy a gonosz erők támadásait megállítsák. A pályákon pörgős akció-RPG stílusban szeletelünk, varázsolunk és skilleket lövöldözünk, miközben újdonságként a dualitás rendszerét hozza be a Brownies az akcióba. Két kardunk van, mind a kettő más jellegű támadást kínál (pl. direkt slash vagy orbit jellegű támadógömbök idézése). Idővel "kifogy a kraft" a fegyverekből, szóval nem lehet akármeddig spammolni a támadásokat, mert a támadóerejük csökken. Ilyenkor jön a váltás, és ha ügyesek vagyunk pl. egy orbitot idézve már vissza is válthatunk a vagdalkozásra, duplázva erőtárunkat (közben pedig a váltással is elszabadítunk egy ellenfeleket sebző támadást). A dualitás a hősök kiválasztásában is megjelenik, két Guardiant terelgetünk a terepen, az egyik a main, a másik tud varázsolni, támadgatni (automatikusan) és ha akarjuk twin-stickben külön-külön is mozgathatjuk őket. Erre az én agyféltekém nem állt rá, bőven elég volt a fő-hőssel kitanulni az ellenfelek támadási mintáit, a dash lehetőségét, a kardok váltogatását, meg a heves, japános hack and slash akciót, ami egy újabb színt ad az egésznek.

Közben ásványokat, kincseket gyűjtögetünk, amelyek beteszik a "Rouge-" mellé a "lite"-ot, hiszen ezeket visszük magunkkal a run-ok közötti fejlesztésekre. A futamok során is ismerős mechanikákkal találkozunk, azaz vannak menet közben pihenőszobák, random események. Minden tér kitakarításával kapunk valamilyen buff-kártyát, de a véletlen szobákon való távozás irányával befolyásolhatjuk azt is, hogy a következő terep milyen bónuszt tartogasson. Természetesen a véletlenszerűségnek köszönhetően akad nehezen lehozható szituáció is, mint ahogy simán dobhat a gép olyan játszi könnyedségű leosztást, ahol nem győzöd hentelni majd magad előtt a mazsolákat, és legfeljebb a boss-ok fognak bárminemű kihívást nyújtani. A főnökharcok amúgy nem túl nehezek, de szívatósak tudnak lenni, ha beleszaladsz a támadásokba. Amolyan bullet-hell jellegű kavarodást élhetsz meg minden főellenség pályán; a játék szerencsére előzékenyen mutatja, hogy az ellenfél támadási mintája a terep melyik szakaszát fogja érinteni. A szivacs-szerű bossoknál így az a taktika működik, hogy kerülgetjük vadul a támadásaikat, majd amikor ablak van, akkor támadunk, és ezt ismételgetjük. Ha ügyesen cikáztunk, akkor szinte teljes HP-val érünk a harc végére, ha pedig beszívunk 1-1 tűzgömböt vagy spark-szőnyeget, akkor az adott támadás akár a HP-nk negyedét is le tudja szívni.

Shinju a fő hub helyszínként nem csak fejlesztéseket és látványos kiszakadást kínál a kalandból, de valódi megpihenést is. A falucska karaktereivel beszélgetve bővül a tudásunk a világról, fejleszthetjük a charm-szerű buffjainkat, minijátékokat nyithatunk meg, a nyolc hőst tápolhatjuk, a kovácsnál pedig egy többlépéses minijáték formájában kardot kalapálhatunk. Minél erősebbre hozzuk ki a vasat annál több pontot oszthatunk szét utána a különböző támadási paraméterekre. Horgászhatunk is, a halakért szerzett pontok pedig kincsekre válthatóak, a kincsek pedig ugye charmokra vagy szintlépésekre... A szintezés baromi lassú, van 8 hős, és egy-egy run csak pár lépéssel visz minket előrébb a fejlesztéseinkben, szóval a Towa nem a tíz óra alatt kimaxolható játékok közé fog felkúszni.

Három epizódot ismerhettünk meg az előzetesben, ez utáni tartalmakról viszont titoktartás kötelez minket - az látszik, hogy egyre hosszabbak a kihívások, és bár egy-egy "szoba" bő egy perc alatt kitakarítható, de már a második epizódnál is rá kell szánni az időt a runokra, mert akár félóráig is elnyúlhatnak.

A tartalommal nem lesz gondunk, a hangulat meseszerű, de azok is jól érzik majd magukat Towa világában, akik a különböző karakterkombinációkat, támadási-fejlesztési lehetőségek opcióit szeretik próbálgatni. Működik egyenes roguelite akció-szerepjátékként is, de ha akarod, akkor igencsak mélyre tudsz majd ásni a kettős hősrendszer és a kettős kardrendszer párosában. Nekem kicsit ugyan sok volt a japán-elnevezésű tárgy, szörny, személy, és a lore sem mozgatott át annyira, de valószínű az aktív anime rajongók másképp látják majd ezt a részét a játéknak. Az viszont biztos, hogy a sok-sok beszélgetés és visual novel-jellegű narratíva azért ki tud zökkenteni a flow-ból, pláne ha szeretsz a puszta akció irányába orientálódni.