Endzone 2Teszt

Nem sok olyan city builder játékot ismerünk, ami a történettel próbál bent tartani minket (erre a Frostpunk az üdítő kivétel). Az Endzone 2 is egyszerű alapokból építkezik, és nem is akarja túlkomplikálni narrációt. A játék világában történt egy ökológiai katasztrófa, ami teljesen szétzúzta a társadalmakat és az emberiség föld alatti rejtekhelyekbe menekültek, ezeket nevezték Endzone-oknak. 150 év elteltével az emberiség megérett arra, hogy kimerészkedjen a felszínre és elkezdje újra meghódítani a bolygó felszínét. Az első rész mikromenedzsmentje után a folytatásban kinyílik a játék, most már több zóna is felfedezhetővé vált. Azonban az Endzone világa sosem kegyes hozzánk, és ez most sem kivétel. Vannak olyan embercsoportok, akik a zónák között már megvetették a lábukat és most szemet vetettek a mi területeinkre is. Vigyáznunk kell, hiszen már nem csak a környezet próbálja megkeseríteni mindennapjainkat, hanem már bantitacsoportok is megrohamoznak minket, ők így próbálják elvenni azt ami verejtékkel összegyűjtöttünk.

A sztori ezen a ponton meg is áll, az Endzone 2 nem akarja túltárgyalni a kolónia és a banditacsoportok közti feszültséget, “tessék-lássék” jelleggel több frakció jelen van más-más háttérrel, viszont mindig egy a motiváció: bejönni, lezúzni és elhordani mindent amit lehet.

Itt jön képbe a játék mechanikai része, ami igazán a képernyőhöz akar szegezni minket. A játék elején kapunk egy kisbuszt, amivel járni kell az eddigi ismeretlen területeket. Ha olyat találunk, amit kolonizálni lehet azt az Endzone 2 egyből jelzi, két kattintással le is tesszük az alapokat. Minden kolóniarészen van egy átvevőpont a kívülről érkező erőforrásokhoz (ez később még fontos lesz), alapvetően viszont ilyenkor indul meg a terület önellátásának kialakítása. A játékban 15 fajta erőforrás van, ebből az alap építményekhez hetet kell gyakrabban használni. Egyes nyersanyagforrásoknak területigényeik lehetnek (pl. állóvíz az ivóvíz kinyeréséhez vagy erdő a favágásnak), míg a feldolgozó üzemek inkább azt preferálják ha adott építmények vannak egymáshoz közelebb. A kezelőfelület több létesítménynél is mutatja nekünk milyen más üzemnek vagy raktárnak a közelségét szereti, ezzel akár bónuszokra is szert tehetünk. Az allokált erőforrások után az embereket is menedzselni kell. Kolóniánk szépül-gyarapodik, az emberek száma is lassan növekedik, így lehetőségünk nyílik arra, hogy a különböző munkafolyamatoknál mi döntsük el hány ember vesz részt. Ez a mikromendzsment rész sok másik city builderből ismerős lehet, itt is ugyanazzal az elgondolással találkozunk. Ha valamilyen projekt fontosabb nekünk vagy egy erőforrásból többet kell kihajtani, akkor gyors átszervezésekkel megdobhatjuk a mutatókat és terjeszkedhetünk tovább kedvünk szerint. Van a játékban fejlesztési fa is, itt tudunk különleges nyersanyagokat feloldani, hogy magasabb szintű épületeket tegyünk le.

Nekem a legnagyobb problémám nem is az amúgy rétegelt módon összerakott építgetéssel, hanem a vizuális résszel akadt. A táj nagyon szép, próbál részletesebb lenni, azonban a színvilága valahogy nagyon egybeolvad saját épületeinkkel. Nagyon sokszor elfelejtettem, hogy merre tettem le házakat vagy gyártórészeket, és ha nem a minimapen kattingatok, akkor meg se találtam volna ezeket, annyira beleolvadtak az egészbe. Valahol a sztori oldalról érthető ez, hiszen a kolóniák a banditák elől bujkálni szeretnének, viszont menedzsment szempontból elég idegesítő hogy nem találom az épületeimet, max akkor, ha utat húztam a közelbe. Ami viszont tetszett, az az expedíciós rendszer. Kisbuszunk a kolonizálás után felfedezővé válik, a világban elszórt elhagyatott épületeket járva kereshetünk erőforrásokat, találkozhatunk mini-történésekkel és feladványokat oldhatunk meg változó környezetben. Ezek a területek sokszor egy-egy feladványt is tartogatnak, azonban a megoldás nincs minden esetben szem előtt. Van hogy kapcsolgatni kell erre-arra, felszedni és áttenni ezt-azt, viszont van olyan alkalom is amikor a megoldást nekünk kell magunkkal hozni. Érzetre valahogy nekem a Gangland-et hozta (abandonware link: https://www.myabandonware.com/game/gangland-cub), nem tudom megmagyarázni miért pont ő ugrott be, de játékérzetre valahogy ez állta legközelebb az átélt élményekhez. Ez egy üdítő színfolt a kolóniamenedzsment mellett, kicsit felráz minket a kattingatós terjeszkedés meditatív állapotából.