The Royal WritTeszt

A Save Sloth Studios mókás szójátéka mögött egy mindössze két állandó tagot jegyző, független, aprócska magyar fejlesztőcsapat lapul, amelyik az elmúlt néhány évben számos nemzetközi game jam rendezvényen tűnt ki a tömegből egyedi stílusával. A 2022 végén megjelent debütáló alkotásuk (A Most Extraordinary Gnome) azonban méltatlanul kevés figyelmet kapott, most pedig a rougelike pakliépítők egyébként is borzasztóan telített szubzsánerében igyekeznek helyet találni maguknak második projektükkel. Szerencsére a The Royal Writ látványvilága, hangulata és játékmenete is van annyira egyedi, hogy jó eséllyel utat törhessen magának!

Az antropomorf állatok lakta középkori világ gyönyörűen animált, vidám, kézzel rajzolt képeskönyv esztétikájának minden lapját átitatja például az abszurd, groteszk és sötét humor. Bár a narratíva soha nem rabolja tovább az időnket egy-egy kósza percnél, mégis könnyedén fűzi egymásba a két különálló fejezet fordulatait, a karakterek rövid háttértörténetét és a fokozatosan megnyíló opcionális kihívások mellékszálait. Aranyfölde így pillanatok alatt képes belopni magát a szívünkbe a naív és kissé együgyű II. Mikolt királlyal, a Kohorsztanács (abszolút nem gyanús) sötét csuklyába burkolózó tagjaival vagy éppen Gézával, a gyengén látó íjászcsirkével. Akit valószínűleg egy tucatszor vezetünk majd a halálába.

A játékmenet megkerülhetetlen központi eleme ugyanis a kockázat és jutalom párosa, a pozitív és negatív hatások óvatos egyensúlyozása, valamint a kártyák, vagyis hűséges egységeink (lehetőleg szándékos) feláldozása. Márpedig itt ha egy harcosunk fűbe harap, akkor az a lap örökre (na jó, csak az aktuális próbálkozásunk végig) eltűnik a paklinkból! A zsánertől szokatlan módon tehát legtöbbször nem az lesz a probléma, hogy megszabaduljunk a felesleges daraboktól, hanem hogy mekkora áldozatot kell vállalnunk a megszerzésükhöz vagy megtartásukhoz. Ez az elsőre bájos mesevilág bizony kegyetlen. A következmények végzetesek. Hamar rá fogunk jönni, hogy minden erősebb karakternek, kétes üzletnek, visszautasíthatatlan ajánlatnak vagy elengedhetetlen fejlesztésnek… és természetesen a legapróbb hibánknak is súlyos ára van.

Na de hogy néz ez ki a gyakorlatban? Próbálkozásunk első állomásaként mindig a már feltételezhetően mindenki számára ismerős, elágazásokkal tarkított, procedurálisan generált térképen találjuk magunkat. Két összecsapás között itt ejthetjük útba például az újabb lapokkal és relikviákkal seftelő árusokat, a kártyafejlesztéssel kecsegtető lóversenypályát, a hazárdírozásra csábító szerencsekereket vagy az őrült imádkozó sáska fogorvost, aki a kevésbé fontosnak vélt harcosaink statisztikáiba rondít bele random passzív jutalmakért. A legfontosabb azonban egyértelműen a taktikai térkép lesz a sort záró főellenfél harc előtt, itt tudunk ugyanis nehezen összekuporgatott aranytallérjainkért cserébe módosítani a paklink maximális méretén, valamint a hadszíntér sávjainak hosszán és szorzóin.

Mert az ostromok minden esetben egy, kettő vagy három vízszintes soron zajlanak. A legtöbb egységünk kizárólag a bal szélére helyezhető le és a kör végén automatikusan lép egyet előre a jobb térfélen terpeszkedő ellenfél fenyegető falai felé. Horizontálisan sem árt azonban figyelni őket, ugyanis minden oszlop hozzáad (fejlesztés után szorozza) az alatta álló karakterek fő statisztikáit. A cél természetesen az, hogy lenullázzuk opponensünk életpontját mielőtt az elsőként lerakott karaktereink sorfala a biztos halálba menetelne. Ennek eléréséhez (kissé leegyszerűsítve) háromféle lap kerülhet a kezünkbe: a sebzési pontot szolgáltató harcosok (kék számok), a szorzókat kínáló támogató egységek (piros számok) és a pozitív, illetve negatív hatást kölcsönző képességkártyák. Mintha a Slay the Spire, az Inscryption és a Balatro szerelemgyereke lenne!

A lapjaink között lévő szinergiák kihasználása, pozitív és negatív tulajdonságaik folyamatos kiegyensúlyozása, a megfelelő felszerelés választása, relikviánk passzív képességeinek fejben tartása, az adott sáv akadályainak figyelembe vétele, az olykor elkerülhetetlen státusz effektek (mérgezés, gyengülés, vérzés) bekalkulálása és a tudatos előre tervezés elengedhetetlen. Hiába érezzük tehát Fortuna kisasszony combjainak állandó, kellemetlen szorítását a nyakunkon minden egyes döntésünknél, a taktikázás ettől még abszolút nem szorul háttérbe. Bár az is tagadhatatlan, hogy a szerencsének szokatlanul nagy szerepe van a sikerünkben és gyakran a kudarcunkban is. A relatíve rövid, nagyjából félórás nekifutásoknak köszönhetően azonban egyszer sem válik emiatt frusztrálóvá.

Beszélhetnék még a több mint száz kártya számtalan őrült darabjáról, az egyedi mechanikákat behozó főellenfél harcokról vagy a második fejezetről, ami az első sikeres próbálkozást követően zseniálisan bolygatja meg az addig megszokott formulát. De nem áll szándékomban csorbítani az élményt. Egyelőre bejelentett konzolos port és kontroller támogatás hiányában azonban talán érdemes megjegyezni, hogy bár vélhetően utóbbi okán nincs a neve mellett Deck Verified plecsni, a játék hibátlanul működik a Valve handheld masináján. Nem kell félni a tapipadtól! Ráadásul a stúdió az előző játékukhoz és számos más független fejlesztéshez hasonlóan ismét az egyre népszerűbb Godot motort használta, aminek hála stabilan fut, villámgyors és az üzemidő is kiemelkedő.

A The Royal Writ meg sem próbálja rejtegetni az inspirációs forrásait, mégis sikerült megtalálnia egy rendkívül telített szubzsánerben a saját identitását és valami kétségtelenül egyedit alkotnia. Csupán azt kell elfogadnunk, hogy itt a koncepció alappillére lesz a szerencsénk folyamatos kísértése. A kíméletlen, olykor kiszámíthatatlan, kihívásokkal teli játékmenetnek azonban kitűnő kontrasztot nyújt a stílusos, vidám, gyönyörűen animált mesekönyv esztétika, amibe hibátlanul olvadnak bele Narek Papoyan fülbemászó dallamai. Ráadásul mindezt teljesen magyar nyelven is élvezhetjük. Szóval mire vársz még? Egy kis ostrom még senkinek sem ártott!

PLATFORM PC KIADÓ Yogscast FEJLESZTŐ Save Sloth Studios MEGJELENÉS 2025. augusztus 7. ÁR 14.79 Euro