Az utolsó Draugr támadót a bordaív alatt szúrja át a kardom. Fordítok egyet a pengén, teljes testemmel ránehézkedek amíg a markolat össze nem csörren a nyakában lógó csontokkal. Forró vért köhög fel az arcomra. A pupillái kitágulnak. Majd legvégső, kétségbeesett lélegzetvételével hirtelen mintha a csata tomboló moraját is magába szívná. Csönd. Néhány kósza pillanatig csak a szívem heves dörömbölését hallgatom. A váratlanul körém telepedett üresség szinte fojtogat. Zihálva kapkodok levegő után. Szokatlan számomra ez a végtelen némaság. Aztán valaki lassan a fülembe súgja: “Te hoztad a küszöbükre az ellenséget.” Összerezzenek. “Miattad kellett meghalniuk, akárcsak Dillionnak!” - hallom a másik oldalamról vádlón. Térdre rogyok az ártatlan falusiak és az emberevők holtesteinek gyűrűjében. Talán túléltem egy újabb vérontást. De ez nem győzelem. Mert az én harcom örök. Idebent.
2018 fontos fordulópontot jelentett a radikális átszervezés alatt álló Microsoft Studios számára. Az aktuális E3 egyik nagy bejelentése volt ugyanis a belsős fejlesztőcsapatok rohamos bővítése, ahol kiemelt figyelmet kapott a Heavenly Sword, az Enslaved: Odyssey to the West vagy éppen a DmC rebootról elhíresült brit Ninja Theory felvásárlása. A Cambridge-i stúdió első exkluzív fejlesztése két évvel később debütált, egyértelmű kapaszkodásként az egyre népszerűbb, szolgáltatás alapú játékok irányába. A Bleeding Edge közelharc fókuszú arénái azonban a kezdeti mérsékelt érdeklődést követően hamar üresen maradtak, a feltételezhetően hosszabb távra tervezett projekt támogatása így mindössze tíz hónappal a megjelenése után véget ért.

Következő alkotásuk ennek a bukásnak a nyomásával, a sokak számára kultikus első részt övező elvárások terhével, egy stúdióbezárásoktól hangos, ellentmondásos kommunikáció és minimális marketing kampány által kísért időszakban került tavaly májusban a digitális piacterekre. A Senua's Saga: Hellblade II pedig hiába kapott kellemes kritikai visszhangot, ha a játékosok között éles fórumvitákat szított és az eladások messze alulmúlták a várt számokat. De aki feltörné a bő egy évvel ezelőtt eltemetett időkapszulát vagy csak részletesebben szeretni olvasni a Hellblade: Senua’s Sacrifice nagy port kavart folytatásáról, annak mcmacko kollégám lent beágyazott kritikáját ajánlom. Én a továbbiakban igyekszem a napokban PlayStation konzolokon is elérhetővé vált Enhanced kiadásra szorítkozni.

Mi az ami nem változott? Bár valószínűleg nem ér senkit meglepetésként, de a “továbbfejlesztés” egyáltalán nem érinti a sokat kritizált játékmenetet. A Senua's Saga: Hellblade II továbbra is egy erősen narratív központú alkotás, ahol minden a (nagy levegő!) néhány órán át tartó, kiváló színészi játékkal megtámogatott, rendkívül immerzív, egyetlen hosszú snittet elnyújtó, 21:9-es képarányba zárt, filmszerű élménynek van alárendelve. Ennek megfelelően azonban az interakciók erősen limitáltak és kontextus függők. Ha éppen nem veszi ki átmenetileg a kezünkből az irányítást, akkor nagyrészt kínzó lassúsággal kúszunk-mászunk valahol, kényelmes tempóban sétálunk egy társunkkal beszélgetve vagy fejvesztve rohanunk valami elől.

Közben némileg változatosabb, ügyesebben integrált, de sértően primitív környezeti puzzle feladatokat oldunk meg és a kétségtelenül lecsupaszított, mégis minden eddiginél látványosabb egy-egy elleni harcokban igyekszünk felülkerekedni a riválisunkon - ez utóbbi dinamikáját és karakterváltásait egyébként továbbra is tanítani kellene. A pályák felépítése kíméletlenül lineáris. Ha mégis találunk egy alternatív ösvényt, rejtettebb zugot vagy megkövült arcok mögé zárt tenyérnyi területet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ott a kétféle gyűjtögetni való egyik darabja vár ránk. A tempóváltásokat és a maréknyi játékmechanikát átgondoltan forgatja bele a narratívába, de egyéni preferencia kérdése, hogy mennyire tolerálja vagy élvezi valaki a szűk korlátok közé szorított koncepciót.
Akkor mi változott? A ráfordított idő jelentős része érezhetően az Unreal Engine 5 alapú technológia csiszolására ment el, így legalább a kritikus hangok egy részére képesek voltak reflektálni. A tavaly megjelent eredeti változat ugyanis mindkét Xbox modellen 30FPS-re volt korlátozva - a hivatalos kommunikáció szerint elsősorban a moziszerű élmény erősítése érdekében. Ezúttal azonban a Series S kivételével minden konzolon kapunk a korábbi beállításoknak megfelelő Quality mód mellé egy 60 képkockát megcélzó új Performance opciót. A Ninja Theory ehhez alapjaiban dolgozta át a renderelési folyamat bizonyos elemeit, csökkentette a dinamikus felbontás értékhatárát és szinte minden fontosabb beállítást finomhangolt.

Bár a képtisztaság láthatóan megszenvedte a megemelt képkockaszámot, a 60FPS eléréséhez nem kellett feláldozni az Epic motorjának egyetlen kulcsfontosságú elemét sem, valamint az egyébként is agresszív és továbbra sem személyre szabható kamera effektek aránylag szépen fedik el a kompromisszumokat az alap konzolokon. Az általam tesztelt PlayStation 5 Pro alatt ráadásul a Quality mód beállításainak jelentős részét meg tudták őrizni, az alacsonyabb renderelési felbontást pedig a TSR mellett akár PSSR segítségével is feljavíthatjuk közvetlenül 4K-ra. Ha ilyen masina zümmög a TV mellett, akkor egyértelműen ez a preferált opció, bár véleményem szerint élvezhető alternatíva lehet mindenhol a Performance mód. Ennél jobban szándékosan nem mennék bele a technikai részletekbe, de ha mélyebben is érdekelnek a különbségek és a stúdió által szolgáltatott száraz adatok, akkor természetesen ezúttal is ajánlom Thomas Morgan (Digital Foundry) lent beágyazott videós anyagát.
Na de bővítették legalább valamivel? Tartalmi oldalról minimálisan ad hozzá csupán az Enhanced kiadás. Egyrészt az eddig is számtalan lehetőséget felvonultató, akár az átvezetők alatt is aktiválható, meglepően nagy mozgásteret biztosító fotómódot tovább finomították. Másrészt az első végigjátszást követően már nem csupán alternatív játékbeli narrátorok kísérhetik a következő kalandunkat, de egy több mint négy órás fejlesztői kommentárt is elérhetünk, amiben a csapat különböző kulcsfigurái és a szereplőket életre keltő színészek mesélnek az adott terület vagy jelenet vonatkozásában érdekességeket. Ha pedig a könnyed utazás helyett komolyabb kihívásra vágyunk második nekifutásra, akkor az új Dark Rot mód maradéktalanul megadja nekünk. Ok. Ha az agytekervényeinket nem is, a reflexeinket határozottan próbára teszi. Az összecsapások itt egészen kíméletlenné vállnak. Minden ellenfél egy-két ütésből a földre küld. Az első részben megismert fekete rothadás pedig mindössze három halál után felemészti főszereplőnket és kezdhetjük az elejétől a játékot. Kitartást mindenkinek, aki a Platinum trófeát tűzte ki célul!
A Senua's Saga: Hellblade II - Enhanced kiadása tehát biztosan nem fogja alapjaiban megváltoztatni az általános népítéletet. Az is meglepne, ha ennek köszönhetően drasztikusan növekednének a borzasztóan lehangoló eladási adatok. A korábbi vásárlók azonban egy teljesen ingyenes frissítés formájában kapták meg Xbox Series konzolokon és PC-n, a Game Pass kínálatának változatlanul része, a PlayStation portoknak hála pedig talán egy olyan réteghez is eljut, akik fogékonyabbak a hasonló narratív központú kalandokra. Klasszikus értelemben vett videojátékként ugyanis továbbra is megkérdőjelezhető a kvalitása. Egy érett témákat feszegető, egyedi hangulatú, lenyűgözően látványos élményként kezelve viszont még lehet maradandó.
PLATFORM PlayStation 5 / Pro, Xbox Series X|S, PC KIADÓ Xbox Game Studios FEJLESZTŐ Ninja Theory MEGJELENÉS 2025. augusztus 12. ÁR 49.99 USD