Warhammer 40,000: Boltgun 2 – Nagyobb, véresebb, császáribbTeszt

Mind a könyvek, mind az asztali és a videójátékok világára jellemző már hosszú-hosszú ideje, hogy „A távoli jövő zord sötétségében csak háború van.” A WH40K alapvetése ugyanis a káosz mintájára fertőzte meg a popkultúrát, hogy a 41. évezred szinte minden szórakoztatási formába beegye magát, miközben a tízezer éve mozdulatlanul, egy életfenntartó Arany Trónusba zárva élet és halál között lebegő, rejtélyes és félistenszerű Császár irányítja életünket vallási fanatizmussal, inkvizícióval és elnyomással.

Persze könnyű neki behódolni akkor, mikor minden oldalról idegen lények és démonok fenyegetik a galaxist. Pont mint a Warhammer 40,000: Boltgun 2-ben.

Warhammer 40,000: Boltgun 2

A Warhammer 40,000: Boltgun 2 története közvetlenül a 2023-as első rész eseményei után játszódik. Miután a főhős, Malum Caedo, az Ultramarines veterán űrgárdistája végzett a Káosz-varázslóval, a Császári Flotta egyik hajóján utazik tovább. Az elszigetelt Akrimonus Prime csillagrendszeren áthaladva azonban egy hatalmas, pusztító Káosz-energiahullám csap le a flottára, amely mozgásképtelenné teszi a hajókat, és kiszolgáltatja a túlélőket az űrhajókat megrohamozó kultistáknak, démonoknak és Káosz-űrgárdistáknak.

A kialakult válságban a visszatérő Malum Caedo mellé egy új szövetséges, az Adepta Sororitas, avagy a Nővérek Rendje mozgékony és halálos csatanővére, Nyra Veyrath is csatlakozik. A duónak (vagyis a játékos által választott karakternek) nemcsak a megbénított flotta fedélzetén és egy gigantikus bolyvárosban kell megtisztítania a birodalmi szektorokat, hanem szembe kell szállniuk a történet fő antagonistájával, Vashtorr, az Arkifane-nal, a démoni gépezetekhez és a sötét technológiához kötődő hatalmas lénnyel, aki a Lelkek Kovácsának (Forge of Souls) ura, és az egész szektort romlásba akarja dönteni.

Nagyobb, hosszabb, de te vágod

A Warhammer 40,000: Boltgun 2 jelentős előrelépést jelent a 2023-as első részhez képest. A fejlesztők figyelembe vették a játékosok visszajelzéseit, így a folytatás nem csupán egy szimpla pályacsomag minimális újítással, hanem egy sokkal kiforrottabb, több szabadságot és élményt kínáló old-school lövöldözős játék lett, amely minimum 6-8 óra elfoglaltságot, de akár 10-14 órát is kínál. A folytatásban eleve két játszható karaktert kapunk az Ultramarine Malum Caedo és az Adepta Sororitas nővér, Nyra Veyrath képében, akikkel már nem egy lineáris kampányon kell végigkaszabolni a Káosz hordáit, hanem mi választjuk ki a missziók sorrendjét.

Ezek a karakterek nem mellesleg eltérő arzenállal rendelkeznek. Nyra saját fegyvereket (pl. erőkard) és egyedi mozgási mechanikát (becsúszásból támadás) kapott. Ha pedig az ellenséges erőket nézzük, akkor ezúttal mind a négy káoszisten seregei, különböző démonai felvonulnak, hogy minél változatosabb legyen az a bizonyos, pixelvérben gazdag mészárlás.

A Warhammer 40,000: Boltgun 2-ben bemutatkozó Nyra Veyrath egyébként a változatosság mellett a legnagyobb fegyvertény a második epizód mellett, hiszen a csatanővér új dimenziót ad a játékmenetnek. Malum Caedo a nyers, megállíthatatlan erőt képviseli, Nyra azonban a mobilitásra és a precizitásra támaszkodik. A Fervent Slide az egyik alapvető mozgási képessége, ami amellett, hogy rendkívül gyors, a segítségével nemcsak kitérhetsz a lövedékek elől, de egyenesen átgázolsz a gyengébb kultistákon, azonnal pépesítve őket. Nem tudom, te vágytál-e már ennél többre egy arcade Warhammer-játék esetében, de én azt hiszem, hogy idén szinte mindent megkaptam, amit valaha is reméltem.

Megérte három évig várni?

Szerintem összességében meg. A látvány hozza az arcade-es, old-school vonalat, ami kimondottan jól áll ennek a játéknak, ráadásul nem kevés vér is fröcsög, miközben a testrészek csak úgy repkednek, ahogy a fanatikusokat és démonokat irtjuk a különböző pályákon. És tényleg egy rakás helyen megfordulunk, mindenféle titkot keresgélünk, kulcsokat kerítünk elő, míg a főellenfelek komoly kihívást biztosítanak. Mindehhez igazán hangulatos zúzás szól a fülünkbe: alapból jó a muzsika, de a játék végső boss-harcának zenéjét az a Mick Gordon szerezte, aki a 2016-os DOOM és a DOOM Eternal kőkemény, indusztriális metál számaival a műfaj kedvelőit már párszor levette a lábáról.