Silver PinesTeszt

Nem igazán tudok hibáztatni senkit amiatt, ha tízből tíz alkalommal előbb választ egy szimplán csak kiválóságra törekvő, vegytiszta műfajcímet egy kísérletező, innovációt hajszoló zsánerkoktél helyett. A különböző ágazatok ötvözése – főként a figyelemért kalimpálva könyörgő indie szcénában – elvégre gyakran tényleg nem több öncélú gimmicknél, szerencsére azonban akadnak bőven kivételek. Olyan viszont a legritkább esetben történik csak meg, amivel a Silver Pines lepi meg a rajongókat – érkezzenek azok akár a metroidvaniák, akár a túlélőhorrorok irányából.

A Silver Pines főhőse egy magánnyomozó, Red Walker, aki nyugtalanító megbízást kap egy eltűnt zenész, Eddie Velvet felkutatására. Emiatt érkezik a címadó városba, amiről hamar kiderül, hogy életre kelt rémálom, a történet és a végigjátszás előrehaladtával pedig egyre több részletre derül fény a sötét múltból – de csak amolyan sejtelmes, hátborzongató módon. Valóság? Képzelet? A kettő közötti határ hamar elmosódik, így aztán úton-útfélen kénytelenek leszünk megkérdőjelezni mindazt, ami velünk történik, ez pedig önmagában is komoly izgalmakat tartogat.

A leírtak alapján aligha meglepő, ha a történetmesélés és a hangulat kapcsán a Twin Peaks (vagy ha videójátékosabb példát keresünk: az Alan Wake) jut eszünkbe, amik önmagukban is csábító referenciák, a Silver Pines azonban sokkal inkább a játékmenet és a világépítés terén gurít nagyot. Ilyen téren a Resident Evil, illetve legfőképp a Silent Hill az egyértelmű inspirációs források, ami akár meglepő is lehet egy metroidvania esetében, a Wych Elm Games játékának legfőbb zsenialitása azonban éppen abban rejlik, hogy rámutat: ez a két műfaj (a metroidvania és a túlélőhorror) tökéletes párost alkot, elképesztően szórakoztató módon kiegészítve egymás legfőbb stílusjegyeit.

Merthogy ezen két zsáner lényegében ugyanazon dinamika alapján épül fel: adott egy törékeny főhős, aki a környezet felfedezésével olyan eszközök birtokába jut, amivel egyrészt eljuthat új helyekre, másrészt hatékonyabban szállhat szembe a különféle veszélyekkel – leginkább szörnyekkel. A metroidvaniák klasszikusan a platformerek irányából szoktak közelíteni, a túlélőhorrorok komótos tempója, szándékosan esetlen harcrendszere és minden sarkon ott ólálkodó halálfélelme azonban legalább ilyen jól belesimul a koncepcióba. Meg persze a limitált erőforrások, hiszen minden egyes lőszer és gyógyító item aranyat ér, emiatt pedig a szokásosnál is nagyobb a késztetés arra, hogy visszatérjünk a korábbi helyszínekre. Igen, ez a jó öreg backtracking, ami szintén jól ismert (és kissé megfáradt) eleme a klasszikus túlélőhorrornak, a Silver Pines esetében azonban még csak véletlenül sem érződik a játékidő mesterséges kinyújtásának, hanem teljesen természetesnek hat. Főként úgy, hogy leginkább a közelharci fegyverekhez kötődik, amikből épp úgy szerzünk egyre erősebbeket, mint a Silent Hillben, ugyanakkor ahogy a szikét pajszerre, majd a pajszert légkalapácsra váltjuk, úgy üthetünk szét korábban lezárt falakat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg nagyon ritkán látni ennyire tökéletesen egymásba simuló építőelemeket, melyek nem szimplán kiegészítik, hanem még fel is erősítik egymást.

Nyers mechanikáit tekintve a Silver Pines egyáltalán nem nehéz, és a dodge mozdulat jelenléte ellenére sem építi úgy eköré a harcrendszert, mint számos modern metroidvania (azért jól jön persze, főleg a bossoknál), mégis mindvégig azt érezteti velünk, hogy a túlélési határainkat feszegetjük. A közelharci fegyverekben több a kockázat, idővel el is használódnak, így aztán javítani kell őket, mégis vannak annyira hatékonyak, és tudunk velük annyi muníciót spórolni, hogy megérje kitanulni használatukat. Idővel aztán rendre elhisszük, hogy összegyűjtöttünk annyi lőszert, amennyi már nagyon kényelmessé fogja tenni a végigjátszást, hogy aztán egy intenzívebb szekvencia vagy főellenfélharc szinte teljesen lefogyassza a készletünket. Arról nem is beszélve, hogy még a mentés is érmékhez van kötve, írógépek helyett most éppen telefonfülkékkel. Az ezekből adódó feszültség azonban tökéletesen kontrollált: valójában minden szakaszon át fogunk jutni, hiába fogytunk ki esetenként teljesen, és pénzből is sokkal több fog rendelkezésünkre állni, mint eleinte hittük. A nyálcsorgató automaták az extra lőszerrel vagy életerőflaskákkal elvégre nem véletlenül vannak ott, de ez is egy plusz rétege az erőforrásmenedzselésnek, ami a nap végén még szórakoztatóbbá teszi a játékot.

Két pont van mindössze, ahol komolyabban bele tudnék kötni a Silver Pinesba. Az egyik a szörnydizájn, ami legfeljebb átlagosnak mondható, ráadásul meglehetősen kevésfajta ellenféllel fogunk találkozni – de azok legalább funkcionálisan rendben vannak, így játékmenet szinten hibátlanul működnek, még ha cseppet sem emlékezetesek. A másik a felfedezés, ami összességében majdhogynem hibátlan, de akad egy-két olyan végpont, aminél nem feltétlenül érezzük azt, hogy megérte a szenvedést. Vagy azért, mert kevesebb lőszer a jutalom a végén, mint amennyit el kellett használnunk (és más semmi), vagy mert egy olyan mementót kapunk csupán (ezekkel tudunk „buildelni”, extra tulajdonságokat/segítségeket magunkra aggatva), melyek inkább érdekesek, mint hasznosak. Ezen negatívumok azonban tényleg eltörpülnek az általános játékmenet mesteri megvalósítása mellett – és akkor még nem is beszéltünk a remekül eltalált rotoszkópos képi világról, illetve a meglepően színvonalas hanganyagról, legyen szó akár a zenékről, akár a karakterszinkronokról.

Tökéletes szinergia. Két szóval így tudnám jellemezni a Silver Pinest, amiben a metroidvania- és a túlélőhorror-rajongók egyaránt megtalálják a számításukat, aki azonban mindkét műfajt kedveli, azoknak maga lesz a kánaán. Oké, egy elég nyomasztó és hátborzongató kánaán, a nyers játékélmény azonban rettenetesen szórakoztató az egymást hibátlanul kiegészítő elemekkel, így aztán nem lepődnék meg, ha a tipikusan trendhajhász indie közegben pár éven belül tucatjával jelennének meg a követői. Itt és most mindenesetre túlzás nélkül az év egyik váratlan meglepetése.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series, Switch 2, Switch
KIADÓ Team17 FEJLESZTŐ Wych Elm Games
MEGJELENÉS 2026. október 8. ÁR 9 390 Ft / €24,99