Joe & Mac Retro CollectionTeszt

Az első epizód egy szinte minden platformot megjárt árkád akció-platformer volt, amit a Mr. Nutz stúdió is feldolgozott nemrégiben. A platformozás elemi mivoltát az egyfajta súlyos-lendületes karakterek tették egyedivé. Hőseinknek volt életereje (tehát nem volt insta-halál, csak ha leestél), és már ebben a részben lehetett különböző fegyvereket gyűjteni, amivel az esélyeid javultak jelentősen. Furcsa, hogy pont a SNES változat szerepel a gyűjteményben, ugyanis ebből pont hogy hiányzott az árkád eredeti kiadás elágazó pályamenete. Viszont itt is megmaradt a többféle befejezés és a koop játékmenet lehetősége. Grafikailag a játék ma már kicsit darabos; az érezhető, hogy a készítők a sprite-munkára helyezték a hangsúlyt és a nagy háttérelemekre. De maga a mozgáskultúra és a harc amolyan átmenet a 8 és a 16-bites éra között. Engem leginkább az ugrások masszív tehetetlensége zavart. Ezt 1991-ben kisgyerekként megtanultam volna jól kezelni, ma már az ilyesmi inkább bosszant.

A második számozott rész a Joe & Mac 2: Lost in the Tropics lenne a sorszámozást figyelembe véve, de igazából a Congo's Caper az, ami a trilógia középső, ragasztóként működő 1992-es része. Ez a játék már sokat tanult a pályatársaktól. Congo egy gyorsabb figura, én úgy éreztem, hogy a Sonic is nagy hatással volt a Data East készítőire, a kis ősmuki pedig majommá változik, ha találat éri, amivel a mozgása és ereje is csökken. Igen, ezzel a Ghouls and Goblins mechanikáit idézik meg (a démoni főgonoszt is az Arthur-kaland hatásai közé sorolnám). Így a gameplay is nehéz maradt az igazságosabb irányítás ellenére. ?Már az első boss alaposan szétszívatott, és sok-sok visszatekerés után sem feltétlenül éreztem a hitboxok és támadások tiszta mivoltát, ami pl. egy Capcom játéknál elengedhetetlen. A grafika itt mindenesetre egy szintet fejlődött, a pályák felépítése is szerintem kifinomultabb, bár továbbra is építettek a készítők a büntető-tanulási metódusra. Sok beláthatatlan ugrás direkte ellenfél-találathoz vezet, máskor a támadási minták és a sokféle sebző elem az, ami komplikálja a haladást - igaz, fokozza is a játék küzdelmes élvezetét és motivációs ívét. Emulátoros segédlehetőségekkel azért simán végigtolható.

Végül itt a Joe & Mac 3, a Lost in the Tropics című epizód, amelyben szivárvány kövekért folyik a nagy hajsza. Talán ez a legjobb a három epizódból, mert minden tekintetben sokat tanultak a készítők az elődök hibáiból. Jobb a flow, élvezetesek a fegyverek, az elemi mozdulatok láncolata és a platforming kezelhető, bár sokszor kéri a játék még itt is, hogy saját kárunkon tanuljunk. Az első rész SNES-térképes megoldása itt már egy nyitott, amolyan Final Fantasy (SIC!) overworld-jellegű terepre költözik. A gyűjtött kincsekből vásárolhatunk magunknak az NPC-knél, a kezdeti Tiki faluból pedig sokfelé kalandozhatunk az utunkon. Mondanám, hogy itt kezdjen mindenki, de akkor nehezebb lesz visszaszokni az elődökhöz.

Ha nem szerezted még be a fenti címeket mondjuk a Retro-bit újrakiadásoknál, vagy Evercade-re, akkor a fenti kollekció remek lehetőséget kínál a gyűjtemény egybentartására. Viszont megmondom őszintén, nekem a Chuck Rock és a Prehistorik 1-2 volt az, ami sokaknál a Joe és Mac, így nálam a nosztalgikus mirigyem nem mocorgott be a játékmenetet átélve. Szerintem ez fog nálad is döntő szerepet játszani a játék kiválasztásánál. Másik oldalról pedig hiányoznak az árkád-Sega-handheld változatok, amelyek több kollekciónál is a teljességért felelnek. Itt csak a SNES-re koncentráltak, valószínű licenszelési szempontokat követve. Már csak egy kérdés maradt hátra, te hogy állsz Joe & Mac párosához? Milyen sztorikra emlékszel az ősi platformerek hőskorából? Gyertek, beszéljük Mac!

Joe & Mac Retro Collection | PLATFORM PC, Playstation 5, Switch 2, Xbox Series | KIADÓ Red Art Games | FEJLESZTŐ Red Art Games, Data East | MEGJELENÉS 2026. október 29. | ÁR kb. 15.000 Ft | A deluxe és collectors változatok csúcs tartalmáért nézzétek meg a fenti videót!