Woodo - Geppetto büszkeségeTeszt

Minden játékosnak kell néha valami habkönnyed, stresszmentes finomság, ami segít kikapcsolni, de azért közben kellemesen el is szórakoztat. A Woodo szerencsére tökéletesen beleillik ebbe a képbe.

Egy kis csapat nagy álma

Ez a kedves kis kaland a mindössze háromfős (Yullia, Timur, Don) Tiny Monks Tales munkáját dicséri, akik alaposan beletapostak a nosztalgiába a gyerekkort, régi barátságokat, gondtalan nyarakat, egyszerű gyermeki örömöket felidéző koncepciójukkal. A Woodo ugyanis Foxy, az okostelefonoktól, internettől és közösségi médiától hangos városi róka történetét tárja elénk, aki hirtelen az ijesztően csendes, már-már őrjítően békés és unalmas vidéken találja magát.

A megszokott életteréből való kiszakadás kezdeti sokkja szerencsére lassacskán tovaszáll, ahogy megismerkedik egy helyi békával, Bennel, újdonsült barátja pedig segít felnyitni a szemét a mindennapi örömökre. Az igazán lenyűgöző azonban inkább az, ahogy ez a kellemesen egyszerű, mégis szívmelengető cselekmény elénk tárul.

A Tiny Monks Tales ugyanis elképesztően részletes diorámák egész sorával kelti életre a Woodo világát, melyek mindegyike olyan hatást kelt, mint egy fafaragómester által készített, végletekig menően részletes babaház. Az apró eszközök, bútorok, gyümölcsök, állatok, növények és más elemek textúrája hátborzongatóan valósághű, amit tovább fokoznak a remek fény-árnyék technikák. Feladatunk ezeket a kezdetben fakó, egyszer aprócska, máskor hatalmas szetteket megtölteni élettel, pontosabban megtalálni a tereptárgyak színes párjait gyűjteményünkben.

Ez talán könnyűnek hangozhat, azonban korántsem az, a diorámák ugyanis dúskálnak a – sokszor ráadásul rendkívül apró – részletekben, amiket az elemek száma és gyakran trükkös elhelyezése miatt néha nehéz kiszúrni.

A szálkákkal vigyázni!

Szerencsére a keresgélésben szabad kezet kapunk: kedvünkre forgathatjuk a diorámákat, ráközelíthetünk, madártávlatra válthatunk, de esetenként ez sem elég. A játék előrehaladtával ugyanis a feladványok is bonyolódnak, így előfordul például, hogy egy hiányolt elemet a pályán belül eldugott másik, kisebb fejtörő rejti. Nem kell azért aggódni, ha minden kötél szakad és nagyon nem boldogulnánk, akkor simán ki is kérhetjük a megoldást, a játék pedig készségesen megmutatja, hol bujkál az adott elem.

Fáradozásaink gyümölcseként láthatjuk, ahogy az üres vászon megtelik színekkel, a kezdetben mozdulatlan pálya részei pedig fokozatosan életre is kelnek: kinyújtóztatják szirmaikat a virágok, megrázzák magukat a fák, vidáman felpattannak a tányérok, mint egy mesében. Egyszerűen megmosolyogtató látni, ahogy a kész műveken a kurzort végighúzva feléled, amihez csak hozzáérünk. A játék egyébként gyűjthető tárgyakat is rejt, illetve a világról/karakterekről szóló bejegyzéseket feloldva szép lassan egyre többet tudhatunk meg róla.