Garfield - Escape From MondayTeszt

Nem is vártam túl sokat az igazat megvallva a Garfield - Escape From Monday-től, mert bár az OSome bandájának azért voltak okés platformerei (a Smurfs címek kifejezetten jól sikerültek), azért sokszor inkább iparosmunka jellegű élményeket kínáltak. Viszont Garfield karaktere, na meg a világa mégiscsak érdekes, a Microids gyerekjátékai esetében pedig mindig számíthatok a felhőtlen hangulatra és vidámságra, szóval neki is veselkedtem a tesztelésnek.

A történetben Garfield egy tál zöldséges lasagna meglepetésszerű befalása után furcsa rémálomba keveredik, ahol az egészséges ételekre specializálódott tévé-séf rémálom, "Chef Monday" próbál a macseknak keresztbe tenni. A sztori körülbelül ennyi - Garfield próbál felébredni, közben kaját gyűjt, titkos lasagnákat fal be, és ha mindezt kielégítő mennyiségben tette, akkor Jon lakását felturbózhatja álmában ilyen-olyan bútorokkal. Van time-trial mód is, ahol időre újrajátszhatjuk a pályákat, de amennyire kellemesen könnyű íve van a kihívásnak, úgy az időzített pályák annyira ki tudnak babrálni az emberrel. ("Apa csináld meg ezt az acsit!" - jeligére.)

Ennyi az egész; egyszerű, mint a karikafalás. A készítők három nagy világban helyezik el Garfield macskánkat, amelyeken belül a miliő többször is változik. Az első világban a pihe-puha cicaálomból riadva a zöldségeskertben és a farmon folytatjuk. Pulykává avanzsálunk egy kosztümöt felvéve, ilyenkor magasabbra repkedhetünk, majd a zöldségek tévé vetélkedője következik, végül a főnökkel történő leszámolás. Idáig a kapkodós YT végigjátszások 2 óra alatt értek el, nekem ez picivel több mint 3 órába tellett. És van még két ilyen világ, saját ötletekkel, powerup lehetőségekkel, nevezetes Paws karakterekkel. A tartalom tehát nem rossz, és igyekeztek változatosságot is pakolni a készítők a kampányba.

Később az édességbirodalom és a barbeque-sivatag jön. Ezek után szörfözhetünk, csillén menetelhetünk, és több más hasonló elfoglaltságban vehetünk részt, sajnos a játékidő vége felé ismétlődő design-toposzokkal. Bár az Escape from Monday nem akar túl sokat markolni, a változatossága idővel kifullad, és messze nem ad annyit, mint a Microids istálló másik reményteli csapatának, az Ocellusnak a játékai.

A rétestésztára elnyújtott pályatervezés szerencsére nem jött át a Smurfs címekből, de ott mintha magasabb lett volna a produkciós mérce grafikailag és játéktechnikailag is. Itt a gyerekek egyszerűbb elvárásai szerint építkeztek. Az alap kaják gyűjtögetésnek csak pályavégi performansz-mérés szempontjából van értelme, nincs mélyebb collect-a-thon mechanika, mivel a lasagnék inkább a felfedezés jutalmának tekinthetőek. Bár Garfield jól mozog, a harc súlytalan és fantáziátlan. Tapasztalt játékosként vágynék arra, hogy a PS2-n is megvalósítható pálydesignon és a generikus platformozástól többet kapjunk.