![[Képregény 365] Life is Strange: Hullámok - kritika](/~thumbnail/6aa5cd6643ef5.png.cvsak.k.article-00-1c-e1.2e6cjor.jpg)
Megérkezett a Life is Strange képregényfolyam második része, a Hullámok, amely tovább kavarja a multiverzumba ragadt Max Caulfield kalandjait. Az első rész rendezte a tornádó utáni romokat, friss rengéseket készített elő, ugyanakkor nem adott túl sok cselekményt a karakterdrámához. Most a második kötettel elszakadunk a csapdosó kék pillangószárnyaktól, egy kicsit jobban beindul a sztoriszál, bejön egy izgalmas új figura a képbe, és egy olyan ívet kap az alternatív univerzumban játszódó szál, ami az első részek stílusát követő játékokban is elmenne egy epizódnak.
A képregénysorozat egyik nagy ötlete, hogy a multiverzumban mindig friss szituációkat rajzolhatnak fel az alkotók. Így a dimenziót lépő főhősnő karakterével lehetősége nyílik az íróknak arra, hogy újabb szituációkban boncolgassák a Chloe-Max páros közötti dinamikát. Nekem ők az igazi főhősei ennek a szakasznak is, Rachel egyszerűen nem tud felnőni a két központi karakter mellé, akármennyire is nagy hangsúlyt kap a Hullámokban. Max legnagyobb dilemmája továbbra is az őszinte kitárulkozás, viszont a vekengésnek az a vége, hogy Chloe és Rachel fejében szaporodnak a kérdőjelek. És miközben az új környezetben a régi barátságok is megmérettetnek, addig a párhuzamos valóságok be-beszivárognak a cselekmény díszletei közé.
Emma Vieceli írása egy fokkal kiélezettebb izgalmakat kínál ebben a részben, és egy az eredeti forrásanyaggal tökéletesen kompatibilis új karaktert is bevezet Tristan formájában. Ő egy tragikus emo-fazon, aki egyszerre idézi a 2010-es évek közepét, másrészről viszont egy új erőt villant, amin ugye a legutóbbi Life is Strange epizódok óta már nem fogadunk meglepve.
Hogy miért nem? Az eredeti "Waves" a Double Exposure előtt jelent meg öt évvel, amiben aztán alaposan megrángatták az LiS természetfelettihez köthető részeit. Tehát nem csodálom, ha az akkori olvasók esetleg furcsán fogadták a Hullámban bevezetett "szuperképességet", ám mára teljesen elfogadott az ilyesmi variálás a lore tekintetében. Tristan múltjának sötét pillanata érdekesen jelenik meg a történetszálban, és jelen epizód legnagyobb feszültségét pattintja ki a #7-es füzet végén.
Azonban sajnos a mostani vonalvezetés végére a játékokra is jellemző epizodikusság szabályai elsikkadnak. A "deja vu"-érzés ugyan utal a tovább kuszálódó dimenziókra, de nincs akkora cliffhanger a kötet végén, mint a "Por"-ban volt, így nehéz felmérni, hogy mit várhatunk majd a következő kötettől.
Kifejezetten tetszett, hogy ebben a részben a társadalomkritika is kicsit feljebb lett tekerve. Nincs direkt konfrontáció azért a jómódú nyugati fiatalok világával, inkább finom jelzések vannak a hedonizmussal és drogokkal szemben, valamint az influenszer-világ álságos külsőségeit is froclizzák az írók. A valós pandémia előtt született "Hullámok" ilyen jellegű mondókája hellyel-közzel ma is megállja a helyét. (Mi is ilyesmiket próbáltunk megfogalmazni zenekarommal annak idején az eredeti Life is Strange-ből vastagon merítő EP anyagunkkal.) Viszont ellenérzést válthat ki a magukat hosszan önmarcangoló karakterek fejlődésképtelensége, engem ez a mostani rész során már nagyon birizgált. Bízom benne, hogy a sorozat további részeiben ez a nézőpont is be tud úgy indulni, ahogyan itt feljebb léptek a mozgalmasság tekintetében.
A Leonardi-Izzo páros rajztechnikája szerintem picit fejlődött az előző részhez képest, vagy egyszerűen jobb hangulatban kapott el. A rajzolók játszanak a karakterek ruházatával, ezzel is mutatva a karakterek aktuális szituációját, akárcsak a játékban. Trükköznek a színekkel - a color grading és fények hatásai az egyes jelenetek közötti hangulati tónust is meghatározzák. Mindamellett jó érzés kézbe venni a pofás kiadványt, és ezt a papír minősége és a nyomdai munka is csak erősíti.
A Multiverzum Kiadó 5490 Ft-ért méri a Hullámokat, ami négy füzetnyi sztorit tartalmaz (5-8). Az árat kicsit sokallom a tartalommal szembeállítva, de azzal is tisztában vagyok, hogy nincs könnyű helyzete a fizikai kiadványokkal foglalkozó lelkes hazai képregényeseknek. A honosítás szempontjából továbbra is remek munkát végeztek Multiverzumék. Boros Kitti fordítása könnyedén adja vissza a karakterek stílusát. A beírások esztétikusak, és egyes háttérelemekhez is hozzányúltak grafikusan, hogy a magyarra váltás ne legyen hányaveti.
Zárhatnám cliffhangerrel a Hullámokról szóló beszámolómat, de nem akarom fokozni a feszültséget. Ahogyan a második Life is Strange kötet zárul, úgy én is a csendes "Deja Vu" érzésre fókuszálok. A Hullámok jól ismert témákat pedzeget, de az előző kötethez és az alapjátékhoz képest is új szituációban. Ezzel a szituációs játékkal pedig az írók elkerülik, hogy a multiverzum téma sablonos oldalára fusson ki a Life is Strange képregény története. Reméljük, a következő rész, na meg az azt követő jó pár folytatás is így él majd a lehetőségekkel.
Ha tehetitek, a könyvet a kiadó hivatalos webstore felületéről szerezzétek be.
Támogasd a Gamer365-öt!
Hogy a megszokott minőségben, kompromisszumok nélkül folytathassuk: lépj be a támogatói csapatba!Hogy a megszokott minőségben folytathassuk: csatlakozz a közösségünkhöz!
Patreon támogatásNe maradj le a hírekről!
Kattints, és állítsd be, hogy a Gamer365 cikkeit mindig az elsők között dobja fel a Google!Állítsd be, hogy cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben!
Google beállítás