WardogsTeszt

A Wardogs bár korai státuszban jelent meg – amit a fejlesztők folyamatosan, minden lehetséges platformon hangsúlyoznak –, hasonló népszerűségre tett szert, mint az Arc Raiders. Az első napokban a 428 ezer egyidejű játékost is átlépték, azonban kérdés, hogy a lendület meddig tart ki, főleg, hogy október 23-án már az Activision lövöldéje is ringbe száll a csapzott külsejű Price kapitánnyal. Na de lépjünk távolabb az efféle számoktól, és nézzük meg, hogy a Bulkhead mit is alkotott.

Három csapat, száz játékos

A Wardogs a nagyszabású többjátékos hadviselésre épül. Egy-egy csatában egyszerre száz játékos vehet részt, akik három különböző (kék, piros vagy zöld) csapat oldalán küzdenek a stratégiai fontosságú területekért. Eddig semmi bonyolult nincs a képletben.

A harc mellett fontos szerepet kapnak a járművek, az építési lehetőségek, a rombolható környezet és a pénzszerzés is. Ugyanis a pénz és az erőforrások megszerzése legalább annyira fontos lehet, mint az ellenfelek kiiktatása.

Figyelemfelkeltő rajt

A Wardogs néhány hónapja került fel a radaromra, és egyből kívánságlistára tettem, mivel két fontos, egyedi ötletük is új ízt ad a PvP-játékoknak. Hagyományosan két csapat szokott versengeni a győzelemért, azonban a The Finals után a Wardogs is újított, és három részre osztotta a küzdőteret. Ha valaki játszotta a fent említett címet, akkor az jól tudja, hogy elképesztő izgalmakat és szórakoztató káoszt rejt magában a recept.

A két játék között azonban óriási eltérés van: míg a Finals gyors, robbanásokban és lövöldözésben gazdag meccseket kínál, addig a Wardogs sokkal közelebb áll az olyan lassabb és megfontoltabb szimulátorokhoz, mint az ARMA.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy végletekig unalmas sétálásra kell számítani, de sokkal megfontoltabbnak kell lennie a játékosnak, aki nem ugrálhat jobbra-balra, már csak a pénztárcája miatt sem.

A zsoldos is pénzből él

A játék egy másik fontos újítása ugyanis, hogy a kiképzés elvégzése után 10 ezer dollárt kapnak a zsoldosok, majd szélnek eresztik őket, hogy a véres harcmezőkön keressék meg a saját betevőjüket.

Bár a lövöldözés köré épül a játék, az öldöklés mellett további bevételi források is vannak. Ilyen például más játékosok segítése, hiszen egy elesett bajtársunk (vagy inkább kollégánk) újraélesztése is pénzt hoz a házhoz. A játék által fizetett díjat pedig az elesett katona megfejelheti, hiszen ha nem akarja hátrahagyni nagy értékű felszerelését, akkor akár pénzdíjat is adhat azért, hogy felvakarják a padlóról.

Szintén könnyű bevételt remélhet a kiszolgáló személyzet is, vagyis azok a játékosok, akik a főhadiszállásról eljuttatják a lőszert, építőanyagot, a katonákat vagy egyéb dolgokat a harctéren kiépített álláshoz.

Ráadásul a kijelölt harctéren való tartózkodás is állandó pénzcsilingelést jelent, vagyis azok, akik képesek bizonyos ideig nem meghalni, szintén profitot termelhetnek. A spawnról üres kézzel, fegyver nélkül indulunk minden alkalommal, így olyan dolgokra kell költeni, mint fegyver, lőszer, páncél vagy kötszer.

Ez elsőre talán furcsán hathat egy lövöldözős játékban, de a rendszernek köszönhetően nem feltétlenül az lesz a legfontosabb kérdés, hogy ki tud több ellenfelet lelőni. A harctéren való jelenlét, az utánpótlás, a társak segítése és a megszerzett pénz megfelelő elköltése egyaránt hozzátartozik a sikerhez.

Látszik, hogy még nincs kész

A pozitívumok mellett azonban muszáj kitérnem a negatívumokra is. Bár a fejlesztők sokszor hangoztatták, mégis el kell mondanom, hogy helyenként nagyon is látszik, hogy nem egy teljes verziót kaptunk.

Egyrészt sokszor tapasztalható FPS-drop vagy szerverprobléma, másrészt sokszor érzem azt, hogy egy körülbelül egyéves PUBG-build külön játékmódjában vagyok. Ez egyszerre jelenti a zavaró grafikai glitcheket – például az eltűnő és újra megjelenő tereptárgyakat –, valamint az olykor teljesen irányíthatatlan, kifaroló és pattogó járműveket, na meg a kevésbé szimulátor érzetű gunplayt.

Ezek felett azonban eltekint a játékos, ha csapatban játszik, azonban a tesztelés során egyedül ugrottam fejest a harcba. Így még szembeötlőbb volt, hogy önmagában szerencsét próbáló játékosként nehéz érvényesülni.

Hiszen magunkban bandukolni nem éppen életbiztosítás vagy szórakoztató, más csapatokat pedig nem lehet mindig követni. Egyrészt nem tudjuk, mit és hogyan akarnak, másrészt a kialakult tűzharcok nehézzé teszik a közlekedést. Ezek miatt sokkal nehezebb átérezni, hogy mit is tudna nyújtani a játék -, pedig látom benne a potenciált. A Wardogs ugyanis már most is érdekes elegye a nagyszabású lövöldözésnek, a taktikusabb játékmenetnek és a pénz menedzselésének.