Sovereign TowerTeszt

A program mögött egy kicsiny bretagne-i stúdió, a mindössze nyolc főt számláló Wild Wits Games áll, akik már korábban is jelentkeztek két címmel a 2023-as AETHERIS és a 2025-ös Crown Gambit képében. És bár a brigád eddigi munkáiról sem lehet azt mondani, hogy különösen rosszul sikerültek volna, a Sovereign Tower így is érezhetően kiemelkedik a portfóliójukból. Elő hát a jogart és a koronát, ideje nehéz döntéseket hozni!

A fejlesztők a játék steames adatlapján „kerekasztal menedzsment” programként hivatkoznak az alkotásukra, ez a rövid jellemzés pedig nem is lehetne találóbb. Ennek megfelelően a Sovereign Towerben egy széthullófélben lévő királyság uralkodójának a szerepét ölthetjük magunkra, aki mindössze egy maroknyi lovag segítségével próbálja egyben tartani a Bretagne tartományára kísértetiesen hasonlító országát. Ez a feladat természetesen egyáltalán nem könnyű: egyrészt a különböző tartományok és társadalmi rétegek mind mást és mást várnak tőlük, másrészt a keleti határainkon ott tornyosul egy idegen birodalom is, ami alig várja, hogy a gyengeség első jelére lerohanhasson minket.

Ráadásul a Sovereign Towerben nem csak a politika miatt kell majd aggódnunk. A kerekasztalunkhoz csatlakozó lovagok ugyanis mind saját igényekkel és preferenciákkal rendelkeznek, így ha nem bánunk elég jól velük, vagy sorozatosan olyan döntéseket hozunk, amik szembemennek a belső értékeikkel, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy faképnél hagytak minket. Adjunk hozzá ehhez a mixhez egy démont, akinek a segítségével visszatekerhetjük az idő kerekét, hogy kijavítsuk az esetleges hibáinkat (ám ki tudja, hogy ezen erő nyakló nélküli használatáért milyen árat kell majd fizetnünk hosszú távon…), és a végeredmény egy igen sokrétű narratíva lesz, ami biztos kézzel vegyíti a karakterdráma személyes tétjeit az egész országokat érintő nagypolitika grandiózus következményeivel.

Uralkodásunk a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden reggel meghallgathatjuk az alattvalóinkat és a szomszédos államok diplomatáit, nap közben szabadon beszélhetünk a fontosabb mellékszereplőkkel, és felkereshetjük a tornyunk fontosabb termeit, majd délután leülhetünk a kerekasztalunkhoz, és eldönthetjük, melyik emberünkre melyik küldetést szeretnénk rábízni. Egyes lovagjaink eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ahogy a különféle feladatok teljesítéséhez is más és más területen kell jeleskedni, így fontos, hogy mindig alaposan átgondoljuk, kire milyen munkát testálunk, ellenkező esetben ugyanis a küldötteink simán bukhatják a missziót, vagy akár meg is halhatnak.

Mindez egy kellemesen komplex, de azért nem átláthatatlanul bonyolult játékmenetet eredményez, ahol újra és újra súlyos döntéseket kell hoznunk annak kapcsán, hogy kiket segítünk, kiket hagyunk magukra, kikben bízunk meg, és kik azok, akiket inkább a tornyunk falain kívül szeretnénk tudni. Megijedni nem kell, a Sovereign Tower nem egy kimondottan keményvonalas alkotás, ahol az első hibánk után már egyből fel is villan a Game Over felirat, arra viszont készüljünk fel lelkiekben, hogy a kampányban a döntéseinknek súlya lesz, tetteink következményei elől pedig ugyan elfuthatunk egy ideig, de előbb vagy utóbb mindenképp szembe kell majd néznünk velük.

Ezek a mechanikák az esetek túlnyomó többségében remekül működnek, és csak egy helyen bicsaklanak meg egy kicsit: néha nagyon randomnak érződik, hogy egyes lovagjaink tulajdonságai miért jelentenek bónuszt vagy hátrányt egy-egy küldetésnél. Az „Állatbarát” jelző például sokszor minden állathoz kapcsolódó misszióhoz bónuszt ad, még akkor is, ha a feladat például kóbor kutyák levadászása, de olyan is előfordulhat, hogy egy várostrom szétverését diplomáciának és nem harcnak minősíti a játék, ami akkor lehet kínos, ha az utóbbit kedvelő, de az előbbit rühellő lovagunkat osztjuk be erre a feladatra. De ezek tényleg csak ilyen kisebb apróságok, amik csorbítják ugyan valamennyire az élményt, de teljesen tönkretenni nem tudják azt.

És bár a mindennapi uralkodás tagadhatatlanul addiktív a lovagjaink menedzselésével és az audienciák lefolytatásával, a Sovereign Tower legnagyobb erőssége így is a játék szövegkönyve és az írói stílusa. A cselekmény hátteréül szolgáló világ például abszolút hihető, reális helynek érződik, embereink pedig egytől-egyig markáns jellemek, akiket könnyű megkedvelni, és akiknek az esetleges halála egy balul elsült küldetés után tényleg szíven üthet minket.

A dramaturgiára sem lehet sok panasz. az alapfelállás ugyanis kellően feszült, és az ebből következő konfliktusokat is biztos kézzel bontják ki az írók. Itt egyedül az lehet a gond, hogy a jelentősebb krízisek között a történet hajlamos egy kis ideig leülni, látszólag minden indok nélkül. A lovagjainkkal folytatott interakciók persze nagyjából át tudnak segíteni minket ezeken a holtpontokon, de végeredményben így is az a benyomásunk lehet, hogy az egyes nagy problémák között kicsit több az üresjárat, mint amennyit a történet megkövetelne.

Szót érdemel továbbá a Sovereign Tower stílusa is, ami a legtöbb helyen kimondottan könnyed lett annak ellenére is, hogy a játék elég súlyos témákat boncolgat. A humor egy veszélyes eszköz, amit könnyű túlzásba vinni, itt azonban ilyesmiről szerencsére szó sincs. A Wild Wits Games alkotásában relatív sok a vicces helyzet és párbeszédopció, legyen szó akár arról a jelenetről, amikor az egyik lovagunk a macskáját kergeti a konyhában, akár arról, amikor az udvaribolondunk arra panaszkodik, hogy egy vérszomjas lúd már hetek óta nem hagyja fürödni, azonban az írók sosem esnek át a ló túloldalára ezen a téren.

Ehelyett a Sovereign Tower szövegkönyve jó érzékkel egyensúlyoz a humor és a komolyság, a vicces megszólalások és a lelkünk legmélyéig hatoló, melankólikus pillanatok között. Ez a mix pedig ad egy nagyon erős érzelmi töltetet az egész sztorinak, ami villámgyorsan beránthat bárkit a játék világába, és aminek hála úgy fogjuk érezni, hogy tényleg minden döntésünknek komoly tétje van, legyen szó akár arról, hogy kit milyen küldetésre osztunk be, akár arról, hogy felhasználjuk-e a toronyban lakó démon erejét egy-egy szívünknek kedves NPC megmentésére. Ennél jobb ajánlólevél pedig egyetlen történetalapú címnek sem kell.

A nyár alapvetően uborkaszezonnak számít a játékiparban, ez azonban nem jelenti azt, hogy ekkor nem jelenhetnek meg remek címek, ahogy azt a Sovereign Tower esete is jól példázza. A Wild Wits Games alkotása egy minden szempontból emlékezetes és nagy odafigyeléssel összerakott program lett, az erőforrásmenedzsmentre épülő mechanikáitól kezdve egészen a karakterdrámát és a könnyebb hangulatú párbeszédeket keverő sztorijáig. Épp ezért, ha valakinek bejönnek a történetközpontú, szétágazó narratívára épülő játékok, és nem bánja a kicsit könnyedebb hangulatot sem, feltétlen öltse magára a legszebb palástját, és foglaljon helyet a kerekasztalnál, a Sovereign Tower ugyanis egy olyan élményt kínál, amiről kár lenne lemaradnia.

PLATFORM PC KIADÓ CURVE GAMES FEJLESZTŐ WILD WITS GAMES MEGJELENÉS 2026. augusztus 06. ÁR 20 euró