Corsair Clipper Pro Mini 60 - kicsi, de erősTeszt

A csomag és ami benne rejlik

Tehetnénk fel a kérdést, de először nézzük meg, magát a dobozt. Mit ígérnek a feliratok?

60% Keyboard: ez egy 60 százalékos kiosztású billentyűzet, vagyis a megszokott teljes méretű modellekhez képest elmarad a numerikus pad, a külön navigációs blokk és a funkcióbillentyűk sora. Cserébe nagyon kevés helyet kér az asztalon, az egérnek pedig több mozgástere marad. A hiányzó gombok funkciói az Fn rétegre költöznek. Van aki ezzel jól elvan, néha azonban laptopon is nehéz megszokni ezt a kérdést.

Hall Effect: a kapcsolók nem hagyományos kapcsolós-kattogós érintkezőkkel érzékelik a lenyomást, hanem mágnessel és mágneses tér változásával. Mivel nincsenek kopó fémrészek, ezek a kapcsolók tartósabbak, másrészt a billentyűzet pontosan tudja követni, milyen mélyre nyomtuk le a gombot; erre épül az állítható érzékelési pont és a gyors újraaktiválás is.

MGX: ez a Corsair saját okossága, mégpedig a MGX Hyperdrive Core nevű mágneses kapcsolója. Gyárilag kent, lineáris kapcsolóról van szó, 27 grammos működtetési erővel. Magyarul: nagyon könnyű lenyomni, nincs benne érzékelhető „púp” vagy kattanás — játékhoz gyors és sima, gépelésnél vegyes a benyomás. Kérdés lehet itt hogy a kedves vásárló melyik funkcióra használná a masinát?

Adjustable Linear: a lineáris azt jelenti, hogy a gomb útja végig egyenletes, az adjustable meg, vagyis állítható rész, pedig értelemszerűen azt, hogy a lenyomás érzékelési pontját 0,2 és 3,8 mm között saját ízlésünkre szabhatjuk. A WASD-t például elég lehet hajszálnyira megérinteni, míg a többi gombot mélyebb lenyomáshoz igazíthatjuk, hogy kevesebb legyen a véletlen bevitel.

IP57: IP (ingress protection), azaz a cucc mennyire áll ellen a por és a víz behatolásának. A 5-ös érték teljes porvédelmet, a 7-es pedig ideiglenes vízbe merítés elleni védelmet jelent. Ez megnyugtató egy kiömlő italnál (a billentyűzet kakaóbiztosnak tűnik), de nem meghívás arra, hogy rendszeresen tejes itókákban fürdessük a billentyűzetet (azaz mégsem kakaóbiztos).

8000 Hz Polling Rate: a polling rate azt mondja meg, másodpercenként hányszor küldi el a billentyűzet a számítógépnek az állapotát. A 8000 Hz másodpercenként pont ennyi jelzést ért, elméletben ez nyolcszor gyakoribb jelentést jelent az átlagos, 1000 Hz-es gamer billentyűzetekhez képest és 64-szer több információt visz át, mint egy teljesen átlagos klaviatúra. Kompetitív játékban lehet értelme, hétköznapi használatnál viszont inkább specifikációs flexelés ez, mint drámai élménykülönbség.

PC/MAC/XBOX/PLAYSTATION: Azaz mindennel kompatibilis. Reméltük, hogy működni fog PC-vel és Mac-el is. A konzolos képességek a PS5-ös Battlefield 6-on lettek tesztelve. A teljesség kedvéért rádugtam az iPhone-omra is, nem okozott csalódást!

0,41 kg, 29 × 10 × 3 cm: a számok jól összefoglalják, miért Mini a neve. Könnyű, rövid és keskeny eszköz, így egy hátizsákban is kényelmesen elfér, az asztalon pedig szinte eltűnik. A 60 százalékos forma itt nem pusztán dizájnfogás: ez alapvetően egy hordozható, kompetitív játékra hangolt billentyűzet.

Visszatérve a csomagoláshoz: a termék doboza nem Apple szint (hiába, valamihez mérnem kell a terméket), de kifejezetten jól eltalált kartondoboz: benne selyempapírba csomagolva vár a billentyűzet, mellette egy rövid leírás és egy USB-A -> USB-C kábel. Lássuk, mi van még a tarsolyban!

Kicsi, gyors, és egyáltalán nem visszafogott

A házban kifejezetten jó a hangcsillapítás, ami sokat tesz azért, hogy a kis méret ne járjon üres, kongó hangzással. Ez nálam külön hangsúlyos szempont: a hagyományos, kattogós mechanikus billentyűzetektől egyenesen kiütést kapok – és nem csak akkor, ha valaki más kopog rajtuk a közelemben, hanem akkor is, ha én magam vagyok a kattogás forrása. A Clipper Pro Mini 60 szerencsére kellemesen halk, így ez a fajta ingerküszöbhöz nálam el sem érkezett a Corsair billentyűzete. A billentyűzet vezetékes, de a hosszú fonott USB-C–USB-A kábel lecsatlakoztatható, így könnyebben elvihető egy LAN party-ra vagy akár konzol mellé is. Nekem személy szerint jól jött volna egy kapcsoló és egy Bluetooth mód is a vezetékes, pro üzemmód mellé – ez a saját, Mac és PS5 közt ingázó setupomon könnyített volna, bár tisztában vagyok vele, hogy ez inkább az én speciális igényem, mint általános hiányosság.

A Web Hub az egyik legjobb ötlet

A Corsair Web Hub az egyik legjobb dolog, amit az utóbbi időben láttam. Nem kell a konfiguráláshoz külön segédprogramot telepíteni: böngészőből állítható a világítás, a makrók, az aktiválási pontok és a Hall Effect funkciók, a profilokat pedig egyenesen a billentyűzet saját memóriájába lehet menteni. Ez különösen jópofa lehetőség egy olyan periférián, amelyet nem csak egyetlen gép mellett használ az ember. A beállítások eléréséhez nincs szükség rendszergazdai jogosultságra, háttérben futó alkalmazásra vagy egy sokadik kliensprogramra a gépen.

Megint egy konfigurációs rémálom? Frászt! A per-key RGB önmagában ma már sok klaviatúrában ott figyel, a Web Hub viszont ennél jóval mélyebbre enged minket. Szoftveres módban akár öt külön világítási réteg is egymásra rakható profilonként, tehát nem csak egyetlen effektet lehet beállítani, hanem több, egymást átfedő animációt is (például egy alap színsémára rátehető egy külön kiemelés az aktuálisan használt gombokon). A Fn gomb megnyomásakor amúgy is kiemelten világítanak azok a billentyűk, amelyeken másodlagos funkció vagy makró van – ennek a kiemelő színnek az alapértelmezett fehér helyett bármilyen más árnyalat is beállítható a Web Hubon. Ráadásul mindez profilonként külön tárolható: a billentyűzet öt onboard profilja mindegyikéhez tartozhat saját effekt- és színbeállítás, amelyek között gombnyomással (Fn + Q/W/E/R/T) lehet váltani, tehát akár munkára, akár játékra külön vizuális "üzemmódot" is be lehet állítani.

A firmware-frissítés viszont nálam hozott némi izgalmat; az eszköz 1.xx firmware-el érkezett és telepíthető volt a 2.xx változat. Gondoltam mi baj lehet? Megnyomtam a gombot. Negyed órával később meg voltam róla győződve, hogy sikerült brickelnem a billentyűzetet és nem lesz teszt írás. Végül minden helyreállt, de az élmény jó emlékeztető volt arra, hogy egy ilyen apró eszköz mögött is meglepően összetett elektronika dolgozik. Frissítés közben érdemes türelmesnek maradni, és nem kihúzni a kábelt, még ha a folyamat elsőre meg is akad.

FlashTap: nem életmentő funkció, inkább szuperképesség

A Hall Effect kapcsolókhoz jár a Rapid Trigger is: a billentyű nem egy fix visszaállási pont elérése után aktiválható újra, hanem gyakorlatilag azonnal reagál, ahogy elkezdjük felengedni. FPS-ekben ez gyorsabb és pontosabb ismételt mozgást jelenthet. Ennél is érdekesebb a FlashTap SOCD funkció, amely azt szabályozza, mi történjen, ha két ellentétes mozgásirányt – például A-t és D-t – egyszerre vagy szinte egyszerre nyomunk meg. Counter-strafe-hez, gyors irányváltáshoz és jiggle peekhez nagyon jól használható ez a módi.

A SOCD (Simultaneous Opposing Cardinal Directions) egyébként azt az esetet jelenti, amikor két, egymással ellentétes mozgásirányt jelző billentyűt – például A-t (balra) és D-t (jobbra) – nyomunk le egyszerre. Hagyományos billentyűzeten ilyenkor a szoftver dönti el, melyik jelet fogadja el, ez pedig gyakran következetlen vagy lassabb, mint amire versenyszerű játékban szükség lenne. A FlashTap ezt hardveres szinten, kiszámítható logika szerint kezeli: amelyik gombot utoljára nyomtuk meg, az érvényesül, a másik pedig azonnal, késleltetés nélkül felenged.

Nem olyan funkció ez, ami nélkül nem lehetne jókat játszani. Inkább mintha az ember kapna egy új mozdulatot a repertoárjába: nem helyettesíti a játékismeretet vagy a célzást, de ha megszokjuk, természetesebbnek és direktebbnek érződik tőle a mozgás.

A 60 százalék korlátai – és a meglepően jó megoldásuk

Programozóként Macen is kipróbáltam a Clipper Pro Mini 60-at. Alapvetően korrekt módon használható: a kapcsolat stabil, a konfiguráció egyszerű, a kis méret pedig hordozhatóvá teszi. Komolyabb munkára viszont számomra már túl nagy kompromisszum a 60 százalékos kiosztás. Hiányoznak a dedikált kurzorgombok, a funkcióbillentyűk, és sok olyan gomb, amit kódszerkesztés közben az izommemória automatikusan keresne.

Például a billentyűzeten nincsenek alapból kurzor vezérlő gombok (a nyilak). Eléggé béna lenne, ha nem lenne a Smart Tap. Pikk-pakk konfigurálható, hogy egy-egy billentyű rövid megérintésére más funkciót tegyünk, mint pl. a hosszú nyomvatartásra. A jobb alsó billentyűcsoport gyors megnyomására például kurzorgombok kerülhetnek, miközben nyomva tartva a gombok az eredeti funkciójukat látják el.

Elsőre kényszerű trükknek tűnik, de meglepően hamar természetessé válik. Nem helyettesíti teljesen a valódi nyílbillentyűket, de egy játékra tervezett 60 százalékos modellen ez annyira jó kompromisszum, hogy a hiányzó gombok nem tűntek folyamatos akadálynak.

Konzol és magyar kiosztás

A klaviatúra természetesen PS5-tel is használható, de előtte PlayStation módba kell állítani. Szerencsére ez nem bonyolult: az Fn és a Windows gomb együttes lenyomásával lehet váltani, és ugyanígy vissza is lehet térni Windows módba (szerencsére a Mac mód és a Windows mód ennél a billentyűzetnél ugyanaz, úgyhogy nekem külön váltogatnom sem kellett a két gép közt).

Hasznos Fn-kombók A módváltáson kívül az Fn gomb egy csomó más funkciót is elérhetővé tesz, amelyek jól jönnek egy olyan billentyűzeten, ahol nincs külön funkciósor vagy médiavezérlő sáv:

• Hangerő és lejátszás: Fn + , (némítás/visszakapcsolás), Fn + . (hangerő le), Fn + / (hangerő fel), Fn + L (lejátszás/szünet), Fn + ; és Fn + ' (előző/következő szám)
• Háttérvilágítás fényereje: Fn + N (fényerő csökkentése 20%-kal), Fn + M (fényerő növelése 20%-kal)
• Profilváltás: Fn + Q/W/E/R/T az öt beépített, billentyűzeten tárolt profil között
• Rapid Trigger és FlashTap ki/be: Fn + Tab, illetve Fn + Caps Lock
• Aktiválási pont finomhangolása: Fn + H / Fn + J a lenyomási mélység csökkentésére/növelésére, hardveres módban is
• Game Mode: Fn + G, ami 8000 Hz-es polling rate-re és Rapid Triggerre kapcsol át egy gombnyomással

A tesztpéldány sajnos egy "egyenes Enteres", amerikai kiosztású modell volt, nem a magyar felhasználóknak ismerősebb "L alakú Enteres" változat. Emiatt magyar billentyűzetként nem lehetett igazán korrektül tesztelni: az izommemória makacs dolog, és az Enter, az ékezetes betűk, valamint néhány írásjel helyének folyamatos keresése gyorsan kizökkentett a megszokott ritmusból.

Ez azonban valószínűleg nem is a Clipper Pro Mini 60 elsődleges felhasználási módja. Nem hosszú szövegekhez, táblázatokhoz és egész napos fejlesztői munkához készült, hanem ahhoz, hogy a lehető legtöbb játékfunkciót sűrítse a lehető legkisebb helyre.

Verdikt-klikt-klikt

A Corsair Clipper Pro Mini 60 annak való, aki tudatosan választ 60 százalékos kiosztást, és játék közben értékeli a Hall Effect kapcsolók finomhangolhatóságát. A Web Hub telepítésmentes kezelése remek, a Smart Tap sokat enyhít a kompakt kiosztás hiányosságain, a FlashTap pedig valódi, jól érezhető pluszt ad az FPS-ek mozgásmechanikájához.

A Clipper Pro Mini 60 hazai ára jelenleg nagyjából 34–40 ezer forint között mozog. Ez különösen jó pozíció egy olyan Hall Effect gamer billentyűzetnél, amely 8000 Hz-es polling rate-et, Rapid Triggert, FlashTapet, állítható aktiválási pontot, RGB-t és IP57-es védelmet is kínál. Ez a billentyűzet nem a legolcsóbb Hall Effect klaviatúra a piacon – az ismeretlenebb, jellemzően kompromisszumos márkák ennél olcsóbban is kínálnak mágneses kapcsolós modelleket. A nagyobb, ismert gyártók között viszont a Clipper Pro Mini 60 kifejezetten kedvező árazású. Ennyiért nem egy lecsupaszított belépőmodellt kapunk, hanem egy jó kis csatározós játékra hangolt, eszesen konfigurálható perifériát.

Programozáshoz azt hiszem nálam marad a Magic Keyboard főleg így, nem magyar kiosztással. Kifejezetten játékra dedikált perifériának viszont mindenképp előveszem majd a Corsair billentyűzetét: kicsi, gyors, és a megfelelő beállításokkal sokkal többet tud, mint amit a mérete alapján várnánk.