SENARA: The SacramentTeszt

Mivel a mai napig kellemes nosztalgiával gondolok a Bering-szoros jeges vidékére és az ott átélt rengeteg virtuális borzalomra, egyből felkaptam a fejem akkor is, amikor megpillantottam a SENARA: The Sacrament steames oldalát. A dél-koreai Influsion Inc. második komolyabb alkotásában őrült szektások és túlélőhorror mechanikák keverednek egy realisztikusan lemodellezett hajóval és a mélytengeri környezettel, ráadásul a játék demója is egész ígéretesen festett indie mércével mérve. Épp ezért hatalmas lendülettel és komoly reményekkel vetettem bele magamat a teljes verzió tesztelésébe is, azonban sajnos végül rá kellett jönnöm, hogy nem minden arany, ahol tengeribetegségtől szenvedve osztogathatjuk a fejlövéseket.

A SENARA: The Sacrament cselekményének középpontjában egy dél-koreai tengerészgyalogos áll, aki a történet elején a címszereplő Senara nevű hajó raktárába zárva tér magához. Főhősünk viszonylag könnyen szabadul az alkalom szülte börtönéből, igazi megpróbáltatásai azonban csak a cellán kívül kezdődnek. Az ugyanis rövid úton kiderül, hogy a lélekvesztő, amire került, egy vallási szekta tulajdona, és a fanatikusok által bemutatott legutolsó rítus során valami nagyon félrecsúszott. Így a Senara folyosóin jelenleg vérszomjas őrültek és náluk is veszedelmesebb rémségek portyáznak, az egyetlen elérhető távolságban lévő mentőhelikopter személyzete pedig csak akkor hajlandó felszedni minket, ha aranyrudakkal kompenzáljuk a fáradozásaikat.

Mindez nem nevezhető túl egyedi megközelítésnek, ám ez önmagában nem feltétlen lenne baj, hiszen ismerős alapokból is lehet egyedi narratívát építeni. A különféle szekták például mindig hálás témának számítanak, amiből rengeteg mindent ki lehet hozni, ahogy a játékban bemutatott mélytengeri rémségek is sok izgalmas lehetőséget rejtenek magukban. Csakhogy a fejlesztők nem igazán tudnak mit kezdeni a koncepcióban lapuló potenciállal. Ehelyett a SENARA története meglehetősen kiszámítható, a karakterei valamint a konfliktusai pedig kényelmetlenül sablonosak. A helyzeten továbbá az se segít, hogy a játék szövegkönyvén helyenként azért érezni, hogy nem az angol a készítők anyanyelve. Mindez nem a világ vége, olyan durva hibákkal ezen a fronton nem fogunk találkozni, de azért egy-egy szófordulatnál vagy megfogalmazásnál kibújik a szög a zsákból.

A történet fenti hiányosságai akkor válnak igazán fájóvá, ha figyelembe vesszük, hogy a játékmenet is meglehetősen lapos, így még a feszült lopakodás, és a túlélésért folytatott folyamatos küzdelem se tudja elterelni a figyelmünket a narratíva bukdácsolásairól. Alapvetően a SENARA egy belső nézetes túlélőhorror, ami már a steames adatlapján is a Resident Evilt jelöli meg fő inspirációs forrásaként, és a párhuzam a két cím mechanikái között valóban elég szembeötlő.

A kampány java részét ennek megfelelően a fokozatosan megnyíló pálya felfedezésével és készleteink menedzselésével fogjuk tölteni, miközben igyekszünk megtervezni a legoptimálisabb útvonalat a fix mentési pontok között, próbáljuk a legtöbbet kihozni szűkös erőforrásainkból, és persze minden összecsapás előtt gondosan mérlegelünk, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy leszedjük a közelünkben acsarkodó rémségeket, vagy egyszerűen nincs elég lőszerünk egy újabb tűzharchoz. Legalábbis így kéne működnie a játéknak elméletben.

A gyakorlatban azonban a SENARA játékmenete a fentieknél sajnos sokkal laposabb. A gond itt elsősorban az, hogy a fejlesztők nem balanszolták ki elég alaposan az alkotásukat. Márpedig a megfelelő egyensúly eltalálása az ellenfelek és a rendelkezésünkre álló erőforrások között a túlélőhorrorok egyik legfontosabb feladata. Itt viszont csak úgy dúskálni fogunk a pisztolygolyókban és a kötszerekben, ráadásul a zsebünkben is ott lesz szinte mindig egy nagyobb köteg von, aminek a segítségével bármikor kipótolhatjuk a készleteinket a hajó közepén található automatánál, amennyiben egy-egy rossz döntésünk következtében megszorulnánk.

A játékból így sajnos menthetetlenül elszáll szinte minden feszültség, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy a kezünkbe akad egy pisztoly, gyakorlatilag mi leszünk a hajó csúcsragadozói. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a sztori előrehaladtával előkerül majd egy-egy átmenetileg legyőzhetetlen ellenfél is, de előlük sem olyan nagy művészet elszaladni, vagy végső esetben elbújni.

És bár az előző pár bekezdés elég komor képet fest az Influsion Inc. alkotásáról, a SENARA játékmenetének azért akadnak erősségei is. A hajó fokozatos felderítése, az egyes útlevágások megnyitása például mindig jó érzés, ahogy néhány fejtörő megoldása és pár rejtett tárgy felkutatása is ötletesre sikeredett. Az például egy tetszetős megoldás, hogy a felszerelésünkhöz tartozó fejlesztések szinte kivétel nélkül a hajó közepén találhatóak, és ide kell mindig visszatérnünk, ahányszor megtaláljuk egy-egy szoba kulcsát, de a fix mentési pontok is jól megdobják a feszültséget, ami rá is fér a programra.

Szót kell még ejteni továbbá a helyszínről is, amit egy valódi hajó alapján építettek fel a fejlesztők, és ami ennek a megoldásnak hála kimondottan realisztikus és részletgazdag lett. Itt minden szoba és terem nagyjából logikusan helyezkedik el, ami megkönnyíti a navigációt, egyben pedig kicsit vezet is minket előre, hiszen az alaprajzból általában ki lehet következtetni, merre érdemes továbbindulnunk. Ezen a téren egyedül azért kár, hogy a fejlesztők kicsit túlságosan is ragaszkodtak a realizmushoz. Pár szintet leszámítva szinte semmi sem utal arra, hogy egy szekta hajóján járunk, ahogy a balul elsült rituálénak is relatív kevés nyomát látjuk a folyosókon és a kabinokba, ez pedig mindenképp kihagyott ziccernek érződik.

Végezetül itt van még a technikai oldal kérdése, ami meglehetősen vegyesnek mondható. A teljesítményre a teszt alatt nem lehetett panaszunk, szaggatással vagy alacsony fps számokkal még 2K-s felbontás és maximális grafikai beállítások mellett sem találkoztunk, bugokból viszont már akadt néhány kellemetlenebb darab. A tesztpéldányban például jó ideig nem voltak hajlandóak megmozdulni az ellenfelek, ehelyett csak álltak egyhelyben, és várták, hogy végezzünk velük, míg a megjelenés után mások pont ennek a problémának az ellentétébe futottak bele a steames fórumbejegyzések tanulsága szerint. Elmondásuk alapján náluk lehetetlenül gyorsan mozogtak a szektások, így esélyük sem volt leszedni őket.

A fejlesztők becsületére legyen mondva azonban, hogy amikor felkerestük őket a hibával, gyorsan és segítőkészen reagáltak, és végül sikerült is megoldaniuk a problémát, amiért ezúton is hálás köszönetünk. A megjelenés óta eltelt pár napban továbbá két hotfix is befutott a csapattól, melyek szintén azt mutatják, hogy az alkotók készek kijavítani a programot. Arra azonban azért így is készüljünk fel, hogy a SENARA nem mentes az egyes indie címekre jellemző csiszolatlanságoktól.