Denshattack!Teszt

Játszottatok már olyan progival, amelyben vonatot vezet a főhős? Nem, nem a mindenféle szimulátorokra, vagy a Robloxos értelmetlenségekre gondolok. Persze itt is hóbortos a felütés; a Denshattack! világában Japán már nyakig tocsog egyfajta sajátos poszt-apokaliptikus világképben, de szerencsére nincs nukleáris sivatag, és a dómokba települt embereken túl azért a természethez közel is maradtak élők. Ebben a vadonban az emberi életteret vasúti pályák kötik össze, itt mászkál ramenes kocsijával a főhősnőnk. A nagyravágyó csajszi persze előbb-utóbb belekeveredik a helyi menő csávók respekt- és területharcába, majd, hogy legyen valami motivációs tényezője a kampánynak, egyfajta Japán-túra formájában végigverekedi magát a szigetország különböző régióin.

Ezt vagonjával teszi, amely úgy működik, mintha az OlliOlli kétdés, vonalmenti mechanikáját a Tony Hawk pálya-kihívásaival, gyűjtögetésével, direktebb-kombózós trükközésével, na meg a Sonic játékok sínen futó szakaszainak érzésével keverték volna össze. Ilyen akart lenni eredetileg szerintem az OO2 is, de ez a formula mostanra érett be, a Denshattack! pedig inkább szórakoztató, mint fárasztó. Ami pedig az OlliOlli játékok számomra vitathatatlan sajátja volt.

Egy kábé félórás tanulási ív, onboarding után a játék ugyan szépen-lassan bővítgeti a trükkjeinek tárját, de ha az alapokat pár pályán próbálgattad, onnantól majd szuperül klikkol a sebesség és irányítás érzése is. Tudunk fékezni (kanyarokban kötelező), grindolni, manuálozni a vagonunkkal, és ugrásoknál flip és rotate trükköket nyomni. Mindezt kombóba is fűzhetjük, a terep pedig egyfajta szépen bővülgető platformozási kihívással színesíti mindezt. Na meg a kihívások variálásával. A Denshattack! pályái egyszer sínre tett Tony Hawk pályának tűnnek, máskor versenyezni kell a riválisokkal, vagy épp egy méretes boss ellen küzdeni, akárcsak egy japán arcade játékban. NAGYON változatos a sztorimód, annak ellenére, hogy hosszú is emellé. Tartalmában pedig nem csak terebélyes, de mély is, mivel szofisztikált, sokrétű pályákat kínál.

A játék flow-szerű élménye, kiválóan ketyegő mechanizmusai mellett a tükörsima, polírozott pályadesign a másik fő erény: a változatosság, a nagy számosságú, végtelen-tökéletességig tesztelt, sokrétű térképek koronázzák meg a Denshattack!-et! A kis fejlesztőcsapat részéről ez mániákus-jellegű munkamorált igényelhetett. Minden tiszteletem azoknak, akik ezt a léptéket képes voltak ilyen szinten maximumra járatni.

Grafikailag persze ne gondoljatok nagy technikai bravúrokra, a játék jól fut és korrekt a színpaletta, a többit gógyiból oldották meg. Stílusát tekintve egy valódi, 2026-os, csilli-villi animés/cel-shaded körítést kapunk, jópofa felhasználói felülettel, UX designnal, dinamikusan megrajzolt állóképekkel és pózokkal. A zenék felvillanyozó sorban követik egymást, a visual novel jellegű átvezetőket én viszont egy idő után giccses mivoltuk miatt el is kapcsoltam. Érdektelen, arcoskodós ingeráradattal fedi el a játék a nem túl érdekes történeti szálat. A térképen megnyitható fürdőkben viszont tök chilles dialógusok hangzanak el, és a gyűjtögetnivalókból összeálló magazinok is érdekes adalékok a „felvilágban” (overworld), bővítve az amúgy is ingergazdag lehetőségeket.