NBA: The RunTeszt

Hasonlóan a FIFA-hoz, ha az ember érdemi kosárlabdajátékot keresett, akkor évek óta meg is állhatott az első találatnál, amit minden kereső kidobott: a 2K sorozatnál. Egy-két hónap híján nyolc éve jelent meg az utolsó NBA Live, az EA által jegyzett kosaras játék, amiben utoljára szerepelt a sokak által szeretett streetball vonal, illetve több mint tizenöt éve kaptunk utoljára bármit is a legendás NBA JAM sorozatból. Így nem csoda, hogy a Play By Play Studio elérkezettnek találta az időt, hogy megörvendeztesse az arcade és a kosárlabda szerelmeseit egy kis nyári jamboree-val.

A koncepció amúgy remek, és alapvetően működik is, mivel sikeresen megszerezték az NBA-licencet, és vele együtt jelenleg több mint 30 NBA-játékos szerepeltetésének lehetőségét. Láthattuk már a PES sorozat hanyatlásából is, hogy mekkora ereje van annak, ha legitim az a körítés. Ehhez tartozik még egy szinte tökéletes art direction és vizualitás, ami megmondom őszintén, számomra a játék legkiemelkedőbb része. A hangulat, a zenék, a látvány és a nem túlzásba vitt stílus mind kiemelkedően egyben vannak. Ugyanez igaz a gameplayre is, hiszen minden pont annyira csillog, villog, ég és füstöl, amennyire még súrolja a realitás érzetét, ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy a fizika tankönyveket nem nagyon nyitogatták a készítők. Ami amúgy helyes is.

Ami még külön dicséretet érdemel, azok maguk a pályák. Az NBA THE RUN ugyanis nem egyszerűen pár újratextúrázott betonplacccal próbálja eladni a streetball hangulatot, hanem a világ legismertebb kosárlabdás helyszíneit vonultatja fel. Ott van például a legendás New York-i Rucker Park, a Los Angeles-i Venice Beach, a Fülöp-szigeteki The Tenement, a philadelphiai Spring Garden, Toronto, Chicago vagy éppen a pekingi Dongdan pálya. A bajnoki körök során ezeknek speciális döntős verzióival is találkozhatunk.

És ami a legjobb, hogy ezek nem csak háttérképként szolgálnak. Mindegyik helyszínnek megvan a saját identitása, hangulata és vizuális karaktere. A szűkebb, zsúfoltabb pályák teljesen más érzést adnak, mint a nyitottabb helyszínek, például Venice Beach, ahol konkrétan süt a játékból az a klasszikus nyugati parti streetball vibe. A The Tenement pedig annyira látványos lett, hogy gyakorlatilag az egész játék egyik ikonikus helyszínének tekinthető.

A játékmódok azok, ahol egy kicsit elvérzik a történet, mert bár a koncepció és a vízió átjön és érthető, ezért azt a fránya tanulási görbét és a régi „ülünk a kanapén” feelinget áldozták fel. A RUN-ban ugyanis jelenleg csak online módok érhetők el. Tudunk egyedül gyakorolni, de több kontrollert egy gépen és tévén nem tud kezelni a játék, így ha nem akarunk rögtön két teljesen random játékostárs mellé bekerülni, akkor az egyetlen opciónk, hogy mindhárom játékost mi irányítsuk online meccseken. Biztos vagyok benne, hogy hallgatnak majd a communityre, és ezt megpróbálják orvosolni a jövőben. Tény viszont, hogy ha ezen túllendülünk, akkor a Knockout mód elég nagy fun tud lenni, mivel minden meccs előtt egy random szabályrendszert sorsol ki a játék. Ezzel is ösztönzi az alapvető koncepciót, amely a gyors, pörgős és folyamatos játékot teszi a középpontba.

Tartalom szempontjából frissítő felüdülés, hogy egyelőre teljesen mentes a játék minden komolyabb mikrotranzakciótól. Egyszerűen csak szinteket kell lépnünk, a meccseken nyújtott teljesítményünk alapján pedig in-game pénzt szerezve tudjuk kinyitni a karakterek extra skilljeit, különböző tauntokat, signature zsákolásokat, illetve a jelenleg zárt streetball legendákat és alternatív játékosverziókat, mint például a kölyökképű Curryt. Ha mindent meg akarunk szerezni, az azért jó sokáig el fog tartani, de ettől függetlenül egy kicsit karcsúnak érződik a tartalom, amit a visszafogottabb árral igyekeztek kompenzálni.

Hasonló problémám volt a mozgásrepertoárral is. Alapvetően sok mindent tudunk csinálni, van benne némi kő-papír-olló rendszer, fontos a stamina menedzsment és a megfelelő időzítés, ugyanakkor lényegében már az első meccsen rendelkezésünkre áll minden, amit a játék jelenleg kínálni tud. Az elsőre talán kicsit bonyolult irányítás hamar megszokható, és utána egészen látványos dolgokat lehet vele művelni. A probléma az, hogy ez viszonylag hamar egysíkúvá válik, és nem nagyon lehet benne kibontakozni.

Értem ez alatt azt, hogy a 2K sorozat nem csak az elképesztő látvány miatt a legdominánsabb kosárlabdás franchise, hanem a fantasztikus és rendkívül mély irányítása miatt is. Ott valóban lehet és kell is gyakorolni a különböző cseleket, ráadásul játékosonként sem mindegy, hogy mikor és mit használunk, hiszen mindenkinek megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Ez persze a Run-ra is igaz bizonyos szinten, hiszen Curryvel nem mész be zsákolni, ahogy Wembanyamával sem a félpályáról fogsz dobálni, de mindketten gyakorlatilag ugyanazzal a mozdulatszettel rendelkeznek, ami nem nagyon bővíthető vagy tehető egyedivé később.

Illetve játékfejlesztőként eléggé alapvetésnek tekintem, hogy valamivel jó legyen játszani. Ez ugyan igaz a Run-ra, de a speciális, gyors animációváltásokkal operáló rendszer miatt egyszerűen nincs elég súly a mozgásban. Egy zsákolásnál azt akarnám, hogy leszakadjon az ég is. Egy nagyobb játékos tudjon egy kis erőt és fizikát belevinni azokba a mozdulatokba. Itt sajnos mindenki habkönnyű, lepattan, lerepül, felrepül vagy elrepül attól függően, hogy mi történik a pályán.

És így jutunk el viszonylag hamar oda, hogy egyedül, barátok nélkül rendkívül gyorsan megunható a történet. Arról nem is beszélve, hogy random játékosokkal összerakva a többségnek fogalma sincs a kosárlabdáról, így ne számítsunk taktikai mozgásokra vagy komolyabb összjátékra. Mindenki dobálni fog, rohanni és zsákolgatni, mivel a játék szinte egyáltalán nem jutalmazza a kooperatív játékstílust. Persze, tudsz a másiknak egy palánkos alley-oopot adni, de nagyjából ezzel ki is merülnek a lehetőségek.

Nagyon jó lett volna valamilyen csapatpassz-bónusz, vagy több kombinációs lehetőség. Nagyjából bármit átvehettek volna a csapatalapú verekedős játékokból, ha már azok netkódját használják. A Rollback rendszerre amúgy nagyon büszkék, mivel talán először használja azt egy sportjáték. Nem is volt vele probléma és szinte teljesen lagmentes az online játszótér. Így sokszor nem kapunk mást, mint sorozatos kudarcélményeket, és ez könnyen elveszi a kezdő játékosok kedvét attól, hogy bármit is csináljanak. Mindenki ész nélkül rohan előre és gyűjti a saját pontjait ahelyett, hogy szép csapatjátékkal nyerni próbálna. Márpedig saját tapasztalatból mondhatom, hogy a streetballban is elképesztő mélységek tudnak megjelenni, ha három összeszokott ember játszik együtt.