Az elmúlt időszak turbulens eseményeit követően egy kis enyhítő szellőt hozott a levegőbe, mikor a Microsoft bejelentette, hogy PC-re is kiterjesztik az Xbox Original visszafelé kompatibilitást (nevezzük egyszerűen ezt ”backcompat”-nak, azaz backward compatibility-nek). A dolog jelenleg béta fázisban áll, és négy címet tartalmaz. Megnéztük, hogy milyen pécén ikszbokszozni.
Történetileg egy fontos mérföldkő ez, mert bár az amatőr Xbox emuláció már 360-as szinten is kiváló dolgokat tud felmutatni, azért mégiscsak jóleső érzés a hivatalos kompatibilitás. Szerintem azzal sem vagyok egyedül, hogy az OG X idejében nekem nem volt ilyen masinám, de PC-sként a magazinok hasábjain csorgattam a nyálam a különféle exkluzívok szemet gyönyörködtető képi megoldásaira, és természetesen vágytam is arra, hogy ezeket a címeket a gépemen akarjam tudni. Nos, ez a viszketés bő huszonöt év távolságából már azért elmúlt, de még így is mókás dolog előhúzni olyan címeket, mint a Conker vagy a konzolos Crimson Skies. A technológiai alap egyébként sem mindennapi: az Xbox emulációs réteg egy 360-as emulációs réteg belsejében fut, tehát dupla emuláció az, amit látunk. Nem túl hatékony, de egyben lehet, hogy mégiscsak baromira hatékony, hiszen ez a jellegű kettős „fordítás” komoly optimalizációt igényel, hogy jól fusson. A 360-as alapok egyben azt is jelentik, hogy előbb-utóbb ez a generáció is feltűnhet a PC-s infrastruktúrában. Hogy ez az Xbox Series eladásoknak mennyire tesz jót, azt nem tudom, de a brand értékét mindenképp növelheti a játékosok szemében. Pláne, hogy a Microsoft azt ígérte, hogy a bétából kiérve további X címek is érkeznek majd PC-re, sőt, ezek a backcompat címek még achievementeket is fognak kapni, a Szervác Bonifác pontvadászok nagy örömére.
A játékokhoz egy külső launcher-jellegű opció menü társul, ahol V-sync, felbontás és MSAA (akár négyszeres) is beállítható anizotropikus szűréssel, ezzel bizonyos esetekben a Series-en emulált címek fölé lehet menni képi minőségben. A dolog gyors, ügyesen beállítható és problémamentes, de felbontás állításnál újra kell indítani az egész kócerájt (lanucherestől), és vannak bugok is, amelyekről később értekezünk. Fontos megjegyezni, hogy kontroller nélkül nem játszhatunk, de ez szerintem már sok PC-s játékos esetében nem jelent gondot. Pláne, hogy USBs Xbox One kompatibilis kontrollert már kiváló minőségben vásárolhatunk, 10k környékén is. A programok főmenüjében található DEMO-k persze itt is hiányoznak (Series X-en sem voltak jelen), de alapvetően minden más működik. Pardon, mégsem minden, a Live funkcionalitást én hiányoltam azért pl. a Conker multiplayerében. Szóval az emulált változatok teljesek is, meg nem is. Lenyűgöznek is, máskor meg kicsit visszarántanak. De beszéljük még egy kicsit a problémás részekről.
Bugok. Ebben a fázisban bogarak is vannak az összképben. Például, ahhoz hogy Win11 alatt a nagyobb felbontásokat tudjuk használni, a Windows skálázó rendszerét vissza kell vegyük 100%-ra. Ez akkor probléma, ha FHD monitortól nagyobb kijelződ van – gondolom, ha te is így vagy ezzel, akkor a minire zsugorodó Windows elemeket feljebb skálázod, hogy láss is valamit a kijelzőn. Nos, ezt minden alkalommal el kell játszani, ha az alap beállítástól fentebbi állásba akarod tornászni a képet. (Feljebb tudod, csak nem fog megfelelően renderelni a kép, ha nem teszed meg a natív rendszerrel való szöszmötölést.) Nem elérhetetlen a 4K sem, de itt is vannak limitációk. Hiába bírja a géped mondjuk 20-30% CPU-val és 10-20% GPU terheléssel még ezt is, a képkocka-értékeket nem tudod a gyári lock fölé vinni. Tudjuk az emulációs tapasztalatokból, hogy sokszor meg is törné az eredeti kódot, ha pl. kettős képkockaszámmal futna a játék (pl. a frame-hez igazított játék mechanikai számítások ilyenkor szoktak megbolondulni), mindenesetre jó lenne látni, ha ebben az irányban történnének majd apró javulások, vagy akár paradigma váltó módon a 60-120 FPS módot is be lehetne kapcsolni a jövőben. A frame időzítések sem tökéletesek, és ez nem az eredeti játékok hibája. A Digital Foundry kiszaszerolta, hogy pl. Series X-en pacing hibák nélkül futnak a játékok, és hiába van V-sync a PC-s opciók között, ez nem segít elsimítani a ráncokat.
Mindezek ellenére már most bíztató a panoráma. A beállításoknak köszönhetően ugyanis a textúrák külsős HD moddolás nélkül is sokkal jobban néznek ki, mint X-en (Hacsak nem kaptak gyárilag valamilyen turbózást a tapéták.), a látvány a Crimson Skies és a Conker esetében helyt áll a mai napig (Kösz, indie szcéna, hogy köztudatban tartjátok a hatodik generációs vizualitást!), a játékmenet élménye pedig ingadozó címről-címre, de történelmi kuriózumként érték mindegyik cím. Pláne Game Passban, és pláne, hogy akciósan párszáz forintért lehet bezsákolni a játékokat éppen. Lássuk is a négyesfogatot!
BLINX: THE TIME SWEEPERA NEGYEDIK DIMENZIÓT A MACSKÁK URALJÁK
Voltak ezek a furcsa, Burton-esque platformerek az Xbox kínálatában, amelyek a maguk módján, messziről nézve kifejezetten érdekesek is voltak (ld. még Voodoo Vince és a Core jellegzetes stílusát). A Blinx: The Time Sweeper egy nagyon furcsa jószág az Artoon és az MS japán stúdiójának kooprodukciójában. Az akció-platformer játékmenete alatt mindenféle gyémántok gyűjtögetésével tudunk idő-módosító akciókat végrehajtani a macsekunkkal, amely a szokásos platformer formulát félretéve egyfajta új szemléletet igényelt a játékosoktól. Sajnos azonban a Blinx (szeirntem) rosszul öregedett. A vizualitás katyvaszos, az animációk suták, a pályadesign pedig idővel azért tartogat rafkós meglepetéseket, de alapvetően a 2000-es évek elejének a lenyomata. Az idő-mozgatás az érdemi lényeg, a porszívózás, a szemét-köpködős harc és a gyűjtögetés is lapos, sajnos ezt a benyomást a viszonylag tiszta nagyfelbontású, effekt-dús látkép sem javítja. A Blinx grafikája tipikusan annak az esete, hogy a kissé sete-suta látványvilágot az Xbox shadereivel turbózzák fel. Sajnos számomra csak egy kis kuriózum maradt a Blinx. Xbox-múltidézésnek jó, de végig tuti nem fogom nyomni, akkor sem, ha acsikat kap majd. Sokan szeretik a retró közönségben amúgy, szóval egy próbát így is megérhet a móka, de abban is biztos vagyok, hogy követői nem ma szerették meg az időmanipuláló macskát.
CRIMSON SKIES: HIGH ROAD TO REVENGEÉGI BOSSZÚ RÉGI MÓDRA
Imádtam PC-n annak idején ezt a dieselpunk stílusú repkedős címet, és most ütött meg, hogy az Xbox közönség valójában egy teljesen más játékot kapott Crimson Skies titulussal, ami egy bizonyos szempontból maga volt a next-gen varázslat a PC-s kiadáshoz képest. Egy a kornak megfelelő Rogue Squadron-szerű játékot képzeljetek el, ami stílusában talán az Ace Combathoz hasonlít, ha mindeképp újabb emlékeket keresnénk a memóriánkban. Ehm, jobban belegondolva azért ma sem tolonganak ezek a játékok a megjelenési listákon, szóval még akár hiánypótlónak is lehet tekinteni azt, hogy újra a felszínre repültek a vörhenyes vasmadarak. A Crimson irányítása remek, a pályadesign ugyan kissé kopottas, kisléptékű, de szórakoztató, és a humor, a miliő, na meg a játék változatossága is eléggé ott van a szeren. Itt is érezni, hogy az effektgyárosok beletettek apait-anyait. A tenger úgy hullámzik, mint 2000-ben semmi más (még ma is elmegy az effekt), a gázfröccsre behullámzik a kép a hajtómű csóvája körül… És a fantáziadús világépítés (valamint annak nagysága) is előremutató csoda volt a megjelenése környékén. Simán megéri ma is belemászni, a PC kiadás egy újabb lehetőség a pótlásra.
FUSION FRENZYAZ Y2K POWER STONE
Mario Party/Power Stone klón, ami szintén elkerült engem, még mostanában, a back-compat időkben is. Négy fős, alapvetően harciasan versengő minijátékok sorakoznak a Fusion Frenzyben, ahol nem csak a saját pontszerzés, de a másokkal való kibabrálás is része a játékmenetnek. A legjobban az fogott meg a mostani játszós körben, hogy a programnak milyen dögös Y2K esztétikája van. A menük, az átvezetők, az apró kis animációs gegek, minden abba a korszakba repítenek vissza, sőt, még az X360 első élményei is felsejlenek a játék hangulatában elmélyedve. A PC kiadások közül ez az egyetlen, ami 60 FPS felé kívánkozik (elég jól tartja is azt), de apró bugok előfordulnak (pl. egyes minijátékok alatt kerete van a figuráknak a padlón). Játékként? Teljesen offos a Frenzy – fél óra után sikítófrászt kaptam tőle. Nagyon súlytalanok a karakterek, az irányítás pocsék, az AI kíméletlen. Talán nosztalgiából, emberi ellenfelek ellen jobb benyomással lett volna rám a cím, így viszont ennek PC-n sok értelmét nem látom – senki nem fog négy kontrollerrel monitor elé ülni. Kordokumentum, de érdemi módon szórakoztató játékként már nem erőltetném.
CONKER: LIVE AND RELOADEDRARE-VARÁZS PÉCÉN
Az N64 csoda (Bad Fur Day), ami kapott egy masszív rebootot X-en. Nem csak a grafika, de a tartalom is fejlődött az X-es verzióhoz, kiegészülve Live-szolgáltatásokkal, és háborúzó kisállatok multiplayer lehetőségével. Ebből mára ugyan csak a botok elleni küzdelem maradt, de a Rare-varázs vastagon átüt a játékon. A Conker nem bírja ki, hogy ne poénkodjon félpercenként, és ne akarja rádzörgetni a negyedik falat. A játék irdatlan jól néz ki most is, de ordítana a szélesvászonért, ami sajnos nem elérhető lehetőség. A Rare-zsenialitásnak sajnos csak egy kerékkötője van: mégpedig saját maga. A korábbi 3D platformerek közül a Banjo szerintem egy letisztultabb, komolyabb, tartalmasabb játék volt. A Conker már elment a filmszerűség irányába, valamint a nyílt világa is kalandozósabb-akciósabb, mint a szigorúbb keretek között folyó bendzsózás. Kicsit mintha az irányítás is lagos lenne, de ez az eredeti változatban is így volt. A verdikt? Nekem a Banjo-Mario64-féle felépítés jobban tetszik ennél az ágnál, de a Conker sem egy rossz játék. A Yooka Laylee ugyan megmutatja, hogy azért történt egy és más az elmúlt húsz évben, de Conkerezni sem elvetendő móka. És hogy mindez először fut natívan pécén? Imádom!