Big WalkTeszt

Pár napja a szokásos Battlefield 6-os chaten (ahol pár cimborával szoktuk osztani a NSFW mémeket és szervezzük az esti lövöldözést) szóba került, hogy ki kéne próbáljuk a Big Walkot.

És ezen a ponton igazából még nem hittem, hogy tényleg el is fogom indítani; de valahogy, délután 5 óra magasságában, rányomtam a Startra. A következő emlékem a való világból az, hogy hajnali 2 órakor, fáradt szemekkel, de fülig érő szájjal kelek fel a fotelből. Igen, circa 9 óra alatt végigjátszottuk a játékot, de hozzá kell tennem, hogy messze nem fedeztünk fel mindent - rejteget még titkokat számunkra a sziget.

A helyszín egy hatalmas, vadregényes nemzeti park, amely érintetlen tájaival azonnal magával ragad. Szabadon bejárhatod a tájat, melyben sűrű erdők, kristálytiszta tavak és meredek hegyoldalak váltják egymást, miközben a természet hangjai kísérik az utazót. A park különlegessége, hogy minden szeglete más arcát mutatja: a dús növényzetből egyszer csak sziklás fennsíkokra léphetsz, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a völgyekre és vízesésekre. A nagyon organikus környezetet műanyag gyerekjáték hangulatú épített környezeti elemek törik meg - így viszonylag könnyű rájuk bukkanni. A vidék egyszerre nyugalmas és kihívásokkal teli, így tökéletes színtere egy valódi felfedezőtúrának.

És ha már felfedezőtúra: a játék alapvetően a felfedezés örömére épít. Az amúgy nyilvánvaló irányításon kívül semmilyen segítséget nem kapsz, minden mechanikára magadnak kell rájönnöd. Nincs részletes útmutató, nincs minimap, nincsenek nyilak, amelyek megmondanák, merre menj és a felbukkanó talányokat is önállóan kell megfejtened - illetve: önállóan, de együtt kell megfejtenetek, hiszen...

Persze, persze: "kooperatív" – mondják ezt sok játékra. De annyira, mint a Big Walk, kevésre igaz! Ahhoz, hogy bármit is elérj, legalább kétszemélyes játékot kell indítani, de 4+ fővel az igazi. Hogy mennyire vannak rákényszerítve a játékosok az együttműködésre? Talán egy példával tudom szemléltetni: Egyszerre összesen maximum három tárgy lehet nálad: egy a kezedben, és egy-egy a hátizsákodban meg az övtáskádon (már amennyiben megszerezted ezeket). Viszont – és itt jön a hatalmas csavar – a saját hátizsákodat és övtáskádat te magad nem éred el! Az azokon lévő tárgyakat kizárólag a csapattársaid vehetik le rólad, és csak ők tehetnek oda újakat. Zseniális.

Ha a kategória besorolásra visszatekintünk szerintem a legnagyobb hangsúly a Social rétegen van; a játék igazi alfája és omegája a kommunikáció. Felejtsd el a megszokott, kényelmes party chatet! Csak proximity chat van - vagyis csak azt hallod, aki tényleg a közeledben beszél (és ez meglepő módon az írott chatre is igaz). Persze vannak kivételek: lehet hangosbeszélőbe ordítani, amit messzebbről is meghallanak a többiek, vagy találhattok CB rádiókat a távolsági dumáláshoz, de ezek már olyan elemek, amiket a spoiler-mentesség jegyében nem szeretnék bővebben kifejteni.

Azonban a szavak sokszor nem elegek. Meg kell tanulnotok kézjelekkel is megértetni és megérteni egymást. Feltartott kéz, előre nyújtott kar, vagy a személyes kedvencem: az "oldalsó középtartás" (én ezt a szót utoljára az általános iskolai tornaórán hallottam). Sokszor előfordul, hogy konkrétan el kell báboznotok dolgokat a játékban, hogy egyáltalán dűlőre jussatok. A kommunikáció harmadik – és egyben talán leghangulatosabb – módja pedig a fényjelzés. A szigeten viszonylag nagy frekvenciával váltják egymást a nappalok és az éjszakák - egy nap 14 percig tart, amiből az éjszaka - a sötét éjszaka - 6 perces. A sötétben (nagyon sötét van) egy lámpa pedig aranyat ér: nem csak azért, hogy ne tévedjetek el, hanem azért is, mert a távolban villogtatva tökéletes eszköz arra, hogy jelezz a hallótávolságon kívül eső társaidnak.

És hogy mik nehezítik még a dolgot? Ellenfelek? Azok nincsenek; se zombik, se creeperek, se semmi ilyesmi. A time-pressure sincs, teljesen a saját tempótokban haladhattok a játékkal, ami hihetetlenül pihentető. Persze, egy-egy feladványnál előfordul, hogy időre kell teljesíteni valamit, de némi gyakorlással még a kontrollert ritkábban szorongató, játékhoz nem szokott kezek is simán megbirkóznak ezekkel a feladatokkal. Az út a nemzeti park vadregényes ösvényein - vagy az ösvények mellett - mindig egy-egy fura épülethez vezet. Ezek a fura épületek a kedvenceink!

Ezekben az épületekben különféle szabadulószobába illő rejtvényt találhattok; vannak fejtörők, logikaiak, néha egy kicsit ügyességiek is, de szerencsére nincs két teljesen egyforma. Ahogy haladtok előre, szépen lassan felismerhettek visszatérő mintákat: mire érdemes figyelni a környezetben, mi az, amit gyorsan ki lehet próbálni, és mikor kell inkább megállni egy percre, hogy mindenki ugyanarra gondoljon. Van, amikor több helyen kell egyszerre lennetek, máskor valakinek utat kell nyitnia a többieknek, vagy pont az a játékos látja meg a megoldást, aki egy kicsit távolabbról figyeli az eseményeket.

Egy dolog viszont közös bennük: egyedül biztosan nem fog menni.

A megoldáshoz legalább két, de sokszor három vagy négy játékos együttműködése kell. Nem csak azért, mert több kéz gyorsabban dolgozik, hanem mert mindenki mást vesz észre, mást próbál ki, és máshonnan nézi ugyanazt a helyzetet. A legjobb pillanatok azok, amikor végre összeáll a kép, mindenki tudja, mi a dolga, és egyszerre mozdultok.

Az egész kaland talán legizgalmasabb része a végjáték. Néhány egészen szürreális esemény után egy olyan helyre kerültök, ami biztosan nem része a nemzeti parknak. Itt is a korábbiakhoz hasonló feladatokat kell megoldani, csak van egy apró csavar: ezen a helyszínen egyáltalán nem tudtok beszélni. Csak mentek előre, amíg egy újabb és újabb puzzlehöz nem értek. Ami eddig mindig opció volt, azaz, hogy az egyes rejtvények megoldása előtt átbeszélitek a stratégiát, most hirtelen megszűnik. Kényelmetlenné válik, a tudat alatt fóbiák kezdenek el dolgozni és mindez nagyon izgalmas!

A játék valójában az elejétől fogva erre készített fel: most bizonyítsátok be, tényleg megtanultatok mindent, megismertétek és szavak nélkül is megértitek egymást!

Mutogatás, ugrálás, szaladgálás. Nem biztos, hogy elsőre menni fog. Talán másodikra sem. De össze fog jönni, és amikor végre némán is egy hullámhosszra kerültök, az hatalmas érzés lesz!

Nagyon nagy bajban lennék, ha pontoznom kellene a játékot, mert technikailag... nos messze van a tökéletestől, viszont minden egyéb meg bőven az elfogadott 100%-os szint felett van... de szerencsére nem kell pontoznom.

Az egy éjszakás kaland engem annyira magával ragadott, hogy másnap felébredve (vagy inkább magamhoz térve) gyakorlatilag első dolgom az volt, hogy megvegyem a játékot a család minden tagjának; szerencsére minden platformon amin játszunk elérhető: PC, Mac, Switch2 és Playstation 5. Most ott tartunk, hogy családilag toljuk a Nagy Sétát, és közösen fedezzük fel ennek a bolondos szigetnek minden titkát.

Hozzatok össze ti is egy csapatot és irány Ausztrália!